A dohányzás szabadsága

Posted by
Kocsis L. Mihály
>Az én időmben a vécében cigiztek a diákok (már aki), a tanárok tudták ezt, néha razziáztak, de szinte sohasem kaptak rajta senkit, noha szinte vágni lehetett a füstöt a mellékhelyiségekben. Amikor elkezdtem gimnáziumi éveimet (1957), a tanárok még rágyújthattak az osztályteremben is, később már nem – a folyosóra és a tanáriba szorultak. Mindez azért jut most eszembe, mert olvasom, hogy elítéltek egy pécsi tanárembert (170 ezer forintnyi pénzbüntetésre), amiért „személyi szabadságukban korlátozott” diákokat. Ugyanis az iskola területén – nyíltan! – dohányzó tanulókat figyelmeztetni merészelte arra, hogy az iskola területén tilos a dohányzás.
Én, annak idején, nem tartoztam a füstölő diáktársaim közé, de arra emlékszem, hogy senki sem füstölgött, ha netán mégis rajtakapták… füstölgő cigivel a kezében. Szó nélkül zsebre tette az osztályfőnöki (súlyosabb esetben igazgatói) figyelmeztetőt, és ment minden tovább a maga útján.
Ma már más világ van. A dohányzást szinte minden nyilvános helyről kitiltották (természetes, hogy talán elsőként az iskolákból), s aki a tilalmat megszegi, akár súlyos pénzbüntetésre is ítélhetik. Igaz, ilyen ítéletről még nem hallottam.
Most azonban példát statuáltak a pécsi tanárral, aki érvényt próbált szerezni a törvénynek! Nem egyszerű az élet.
Címkép: A Délmagyar fotója