Posted by Nem tudnak ezek már csendben ülni krákogás és kruppogás nélkül, mert pho leves kell nekik és imperial sour ale, vigéckultúra és spektákulum, deradikalizáció és alacsonykultúra, ezek mennek, lektűr és ricsaj. A jeles és természetesen kevesek által olvasott Ingibjörg Gudrundottír írja, de hát Ingibjörg Gudrundottírt sem olvas már senki, csak a félbolond politiko-giccsnök Fukuyamát, legott ha valaki méltóztatná, igen tisztelt bulvárakadémiai uracsok, elolvasni Ingibjörg Gudrundottírt, tudnánk, hogy ez itt már a vég, sőt a posztvég.
Mert. A proletariátus elárulta a proletariátust. A nagytőkével kart karba öltve, hibridbicigliért és wagyuburgerért, eltondzsonért és kanáriszigetekért, a proletariátus megtagadta a Gothai program kritikáját, a szabad szerelmet, a dzsendert, a föltétel nélküli alapkőletételt, az egyenlőség egyenlősítését, Gramscit és Althussert, a fiatal Lukácsot és az idős Hans Georg Friedrich Wolfgang Johannt, na ezt sem tudja, de már keresi a wikipédián, jól van segítek, született Paderbornban 1768-ban, kritikai kiadás Palgrave, nem rémlik, téphetem én a szám, a proletariátus elárulta a proletariátust, miként az osztályáruló szociáldemokrácia 1913-ban a munkásjövőt.
Ahogy ezt már a Posztfasizmus című eszmémben unásig írtam, de nem idézik, csak a posztliberális katyvaszt idézik, szemem elé ne kerüljön a proletariátus, sarokban térgyepeljen, hozza ki a proletariátus az ellenőrző könyvecskéjét, majd ha százszor leírta, hogy elolvasom a Gothai program kritikáját, munkásszínházba járok, de nem nézek zenés darabot, csak prózait, esténként herbateát iszom, és föltétlenül csak progresszív ólinklúzív vegán zöldmozgalmakra szavazok, de bojkottálom a progresszív ólinklúzív ovo-vegetariánus zöldmozgalmakat, aztán még egyszer elolvasom a Gothai program kritikáját ( International Publishers Co, June 10, 1938)
Csak viccelek, de hátha mégse.
örülünk, vincent blog