És akkor szárnyra keltek

Posted by
Friss hír+egy régi írás. “Marbella”.
Gellért András
>A Parlament előtti téren öltönyös férfiak és leopárdbundát viselő nők álldogáltak: képviselők, titkárságvezetők, titkárnők, asszisztensek, stratégiai üzleti partnerek, évfolyamtársak. A saját érdekeiket szem előtt tartva korábban sikeres éveket töltöttek el az impozáns épületben, most azonban látszott rajtuk, szilveszter éjjelén nem a szokásos pezsgős ünneplésre készülődnek, hanem valami másra. Gondterheltnek tűntek, alig szóltak egymáshoz, inkább folyamatosan mozogtak, mintha az izmaikat melegítenék be a hidegben.
Senkit nem engedtek a közelükbe, a kordonnal lezárt területet fegyveres katonák őrizték. Egy spicces járókelő mégis odamerészkedett, papírtrombitáját erőteljesen megfújta, pofazacskója felfúvódott, szinte kidurrant a benne lévő nagynyomású levegőtől, amit végül beleengedett a trombita sípjába, majd az egyik miniszoknyás nő felé nyújtotta a nyitott pezsgősüveget. Az ott posztoló rendkívül morc fegyveres azonban ráordított, és a gyomrához nyomta a gépkarabélya csövét, így az óévet búcsúztató turista, kezében az üveggel rémülten elfutott.
Nem sokkal később a várakozó elegáns tömeg érdekes alakzatot vett fel. A körből egyenes vonallá fejlődtek, libasorban egymás mögé álltak, de úgy, hogy a legelöl álló férfi előtt még maradt körülbelül ötven méternyi szabad betonfelület.
Éjfél előtt egy-két perccel történt mindez, mikor a sor elején álló középkorú férfi, akinek az arcát a folyamatos petárdázás okozta villódzásban nem lehetett felismerni, szóval a sorban az első nekifutott, elég dinamikusan lendült neki, hátvédeknél tapasztalni ilyet általában sérülést okozó becsúszó szerelés előtt. Az aszfaltcsík végén, ahol egy szobor áll, ahelyett, hogy nekicsapódott volna a márványtömbnek, futtából felemelkedett, és repülni kezdett. Tett egy kört a sorban állók felett, a fejével biccentett nekik, hogy kövessék, majd kezét széttárva szédítő magasságba vitorlázta magát. Ezt látva a sorban második helyen álló bajuszos férfi is nekifutott, és néhány méter után sikeresen a levegőbe emelkedett. Zakója neki is szétnyílt, sárga nyakkendőjét vadul csapkodta a szél, végül a nyakára tekeredett, de nem szorította el a légutat. A harmadiknak nem ment ennyire könnyen, kétszer is sprintelt, de aztán elkapott egy alkalmas légáramlatot, meg a kezével is erőteljesen csapkodott, így követni tudta az akkor már a Lánchídnál repülő társait. A nők, bár jórészt nagyestélyit viseltek, ügyesebbnek tűntek férfi társaiknál, kecsesebben emelkedtek a levegőbe, mintha nem először repkedtek volna.
Körülbelül két óra alatt sikerült mindenkinek elrugaszkodni és elrepülni dél felé. Hogy mi volt az oka mindennek, örök rejtély marad. Soha többé nem látta őket senki. Talán, mint a gyengébb költözőmadarak, ők is belevesztek a tengerbe, de az is lehet, hogy egy szállodahajó vagy repülőgép-hordozó fedélzetén biztonságosan landoltak és megpihentek. Talán egy trópusi szigeten értek földet, és azóta is ott élnek boldogan.
Az elképesztő eseményről a hírközlő szervek mélyen hallgattak, hiába szerették volna sokan megtudni, igaz-e a hír, vagy csupán valaki szokás szerint megint álmodozott és álhíreket terjesztett.
Befalazott csőgörény – részlet (2018)