„Migráncsok” és kerítések

Posted by

Fábián András
>Ha megengedi az olvasó, visszatérnék egy gondolat erejéig a tegnapelőtt esti miniszterelnök jelölti vitára. Annak is egy kérdéséhez, a határkerítéshez. Emlékezetes, hogy a jelöltek különféle módon igyekeztek megkerülni ezt a kényes kérdést: lebontanák-e a déli határainkat csúfító drótakadály-rendszert, amelynek az a deklarált feladata, hogy az „egyre növekvő migránstömegeket” (Bakondi miniszterelnöki főtanácsnok) elriassza és visszatartsa?

Jakab Péter visszaállítaná a határőrséget és csak olyan cégeknek adna állami támogatást, amelyik 90%-ban csak magyar munkaerőt foglalkoztatnak. Igaz, hogy ezek a cégek jelenleg sem az orbáni értelemben vett migránsokkal, hanem román, ukrán, vietnámi munkaerővel dolgoztatnak, akiket éppen a kormány hoz ide az országba a kivándorlók pótlására!

Fekete-Győr szerint, ha az EU a tagállamoknak befogadási kvótát határoz meg, akkor be kell fogadni a ránk kirótt számú menekültet, amúgy meg védjen meg minket a migrációtól a Frontex, az Unió határrendészeti szerve. Márki-Zay szerint alaposan meg kell szűrni és vizsgálni a menekülteket. Dobrev Klára szerint az „illegális” bevándorlást meg kell állítani. Karácsony Gergely viszont úgy látja, hogy nem a bevándorlás, hanem a kivándorlás a legnagyobb nemzeti probléma. Arra kell törekedni, hogy a jól képzett magyar szakemberek ne akarják elhagyni az országot, aki meg már elment, az jöjjön haza, és itthon kamatoztassa a tudását.

Summa summárum egyik jelölt sem tört lándzsát a kerítés lebontása mellett. Ezen többen kiakadtak. Volt, aki fel is háborodott. Micsoda politikai gondolkodás ez?! – kérdezik. A Fidesz kialakított egy a politikusoknak viszonylag kényelmes rendszert, ezek meg máris készek beleülni és vinni tovább az embertelen és gusztustalan szélsőjobbos migrációs politikát.

Én úgy gondolom, hogy a felháborodás, a mérgelődés ezúttal is rossz tanácsadó, tévútra vezet. Azt is gondolom, hogy egy tisztességes, európai migrációs politikára és nem kerítésbontásra van szükség. Szemlélet-váltásra. Dolgoztam néhány évet migrációs területen, bár azokban az időkben ez még korántsem volt akkora probléma, mint manapság. Később több ország bevándorlási eljárásaival is volt alkalmam megismerkedni, főként Észak- és Dél-Európában. Meg kell mondanom, hogy azokban az időkben – és nem volt ez nagyon régen – a legtöbb helyen nagyon humánusan intézték a menekültek ügyeit, kulturált elhelyezést biztosítottak az eljárás idejére számukra. Egészségügyi ellátást kaptak, napközben elhagyhatták a kijelölt szálláshelyüket. Joguk volt a tisztességes jogi eljáráshoz és például a napi háromszori étkezéshez is. Ez ma, Magyarországon, szégyenszemre egyáltalán nem természetes dolog.

Biztos vagyok benne, hogy a magát „konzervatív” gondolkodásúnak nevező Jakab Péteren kívül a másik négy jelölt biztosan hasonló változtatásokban gondolkodik. Nem a kerítést kell lebontani, hanem az embertelen eljárásrendet kell megszüntetni és az emberséges gondolkodást, a tisztességes eljáráshoz való jogokat kell helyreállítani.

Miért fogalmaztak óvatosan a jelöltek ebben a kérdésben? Az Orbán-kormány propaganda gépezete manapság is folyamatosan gondoskodik annak sulykolásától, hogy ha a gyurcsányista libsibolsik kerülnek a hatalomba, akkor elözönlik az országot a „migráncsok”. Orbán a minap le is látogatott megnézni, hogy áll-e még a kerítés. Állt. Igaz, hogy már alig akad, aki hajlandó lenne őrizni, mert a rendőrök száma rohamosan apad. Hiányoznak az közutakról, a nagyobb városok utcáiról. Emelkedik a bűnözés és rohamosan romlik a baleseti statisztika. De hát erre ő csak legyint.

Ha már itt tartunk, mióta a kampány megkezdődött a határsértéseket számon tartó statisztikákban is érdekes átrendeződés mutatkozik. A legkeményebb időkben, 2018-2019-ben sem ment a határsértőkkel szembeni heti intézkedések száma 2-300 fölé. Ebben az évben a heti határsértések miatti intézkedések száma állítólag 1000 (ezer) és 4000 (négyezer!) között ingadozik. Persze, mindenki azonnal Churchill állítólagos bon mot-ját idézi: Csak azokban a statisztikákban hiszek, amelyeket én magam hamisítok! (Állítólag ő sosem mondott ilyet, ez is csak egy városi legenda).

Vakondtúrások, borzlyukak a határ alatt, kődobáló határsértők, megtámadott határőrök és minden héten legalább egy-két embercsempész szállítmány 10-12 menekülttel valamelyik közúton. Fénykép is van róluk, kitakart arcokkal. A személyiségi jogok ugyanis őket is megilletik. Ne tessék nevetni!

Bakondi kolléga hozza a tervet, retteg a vidék, félnek a lányok. Azt ugyan nehezen érti az ember, hogy ha ilyen nagy az éberség, hogyan tudnak ezek az embercsempészek átjutni a szigorúan őrzött határokon, de nyilván vagy van az a pénz, vagy van az a fantázia, amely megteremti ezeket a rémképeket. Védtelen asszonyokat, kicsi gyerekeket soha nem látni a felvételeken. Csupán életerős, fiatal férfiakat. Civilek által a visszatartottak között, szerb területen például rengeteg nő és gyermek várja a jobb sorsát. Étlen-szomjan. Hiába.

Biztosak lehetünk benne, hogy lesz ez még sokkal rosszabb is, ahogy közelednek a választások. Hiába a realista külföldi becslések és jelentések a migrációs hullám csökkenéséről. Hiába az Unió elvárásai arra vonatkozóan, hogy egységesen kezeljék a migráció kérdését a schengeni határokon belül. Orbán eközben nemzethalált vizionál a Demográfiai Csúcskonferencián, ahol elvétve is alig láthatott női résztvevőt az ember, már ha Novák Katalin asszonyságot nem számoljuk. Püspökből viszont volt szép számmal. Ők bizonyára aktívan hozzájárulnak a demográfiai válság felszámlásáshoz. Ha meg ebben a korban már mégsem menne, akkor majd az ő fiaik.

Egy ilyen politikai közegben, a megtévesztett választók tömegeivel a választások előtt öngyilkossággal ért volna fel a miniszterelnök-jelöltek bármelyikének bejelenteni, hogy: Igenis! Márpedig mi tökösek vagyunk. Azonnal megnyitjuk a határokat, akárki meglássa! Jöhetnek a menekültek, tárt karokkal fogadjuk őket. Ilyet (finoman fogalmazva) csak politikailag nem igazán felkészült ember mondott volna. Ráadásul a társadalom számára ez nem is az elsődleges kérdés. Pillanatnyilag a legfontosabb Orbán és kormánya, valamint a bátor 133 elbúcsúztatása és útbaindítása a történelem süllyesztője felé. Hogy azután mi lesz és hogyan lesz, az már a következő kormányok politikai bölcsességén múlik. Bízzunk bennük!