A lehetőség tehát most éppen tényleg adott a sokak által régóta áhítozva várt ellenzékváltásra. Ráadásul először adott, és már csak két napig adott.
Én pedig végül azért döntöttem úgy, hogy élek is vele, amilyen utóélete fenti cikkünknek lett. Megírtuk benne ugye, hogy offshore-ozásra bukkantunk a székesfehérvári DK-s jelöltnél. Dokumentumokkal igazoltuk az állítást. Amire a jelölt azt hazudta, nem is tudja, milyen cégről van szó. Dobrev Klára meg szótlanul pislogott az előválasztási vitában, amikor egyik versenytársa szembesítette ezzel. A férje éppen azokban a pillanatokban tett ki közös képet a székesfehérvári jelöltjükkel. Kiálltak mellette. Ez pedig pontosan az a politikai kultúra, amelyben élünk, s amelyből nagyon régen elegünk van. A miénknek mindent (offshore-ozni, aztán hazudozni is) szabad “kultúrája”. Ami a mentalitást illeti, ez bizony a NER pepitában. (Sajnos ez is remekül illusztrálható fenti cikkünk utóéletével. Arról ugyanis Székesfehérvár fideszes polgármestere kezdett üstöllést visszataszítóan bárgyú konteót terjeszteni, baloldali belháborúként tálalva az elvégzett újságírói munkát, amelyhez a baloldalnak nulla, Bódis András kollégámnak meg 100 százaléknyi köze volt.)
Csakhogy, szemben a NER-rel, erre az oldalra most még lehet hatásunk. Ezt mutatja például, ahogy Tóth Csaba mögül végül kihátrált minden őt jelölő párt Zuglóban. Az viszont az ő döntésük volt. Az enyémet meg csak én tudom érvényre juttatni: úgy, ha odabattyogok a sátorhoz és szavazok. De mi van, ha sikertelenül teszem? Ha mégis a számomra elfogadhatatlan politikai kultúra diadalmaskodik?
Semmi. Legfeljebb jövőre, az igazi, nagy, országos választáson nem megyek majd el szavazni. Vagy másra szavazok, nem az ellenzéki összefogás jelöltjére. Vagy mégis rá, minden ellenérzés dacára. Ezt eldöntöm majd akkor. Hogy jövő áprilisban hogyan döntök, az viszont nagyban függ ennek a mostani előválasztásnak az eredményétől. S ha már felkínálták a lehetőséget, hogy beleszólhassak annak alakulásába magam is, egyszerűen nem érezném korrektnek, ha nem élnék vele.
Akkor különösen nem, ha végül majd a számomra vállalhatatlan politikai kultúra lesz a meghatározó az ellenzéken belül. Minden további nyünnyögésemet hitelteleníteném önmagam előtt, amely arról szólna, hogy “jaj, milyen már ez az ellenzék”. Ha egyszer lehetőségem volt hozzájárulni, hogy ne ilyen legyen, és mégsem tettem meg még azt a pár lépést sem, mégis milyen alapon nyünnyöghetnék utána?
Szóval irány a Moszkva tér. Szép az idő.
Posted by