Posted by Gellért András
>Vigyáznom kell bizonyos hírekkel, mert különös agyi aktivitást indukálnak bennem, olyankor úgy érzem képtelen vagyok leállni, mintha valami kisülne ott belül, csak vészesen pörög az agyam, nem tudom kitörölni a gondolataimat, baromi fárasztó amúgy, nevek, helyek, történetek cikáznak előttem, például ma reggel is elég volt csupán annyit elcsípnem a rádióból, hogy Spanyolország, Marbella, és máris eszembe jutott Torrente, a filmtörténet legundorítóbb, fingós, böfögős, szexista, kéjenc magánnyomozója, aki a képzeletemben megint szolgálatba helyezi magát, Marbellán letelepedő magyarok után nyomoz, nem értem miért persze, aztán vált a kép, Torrente helyére lép Otto Skorzeny a megrögzött náci, Mussolini kiszabadítója, Hitler személyes testőre, a sebhelyes arcú kalandor, aki a második világháború után Marbellán vett magának nyári lakot, oda szökött vatikáni segítséggel, Franco diktátor befogadta és imádta a germán gennyládát, Otto pedig élvezte az életet még vagy harminc évig, 1975-ben halt meg, és a sikeres spanyolországi üzleteinek köszönhetően mintegy hárommillió dollárt hagyott az ő Ilsejére, élete legnagyobb szerelmére, jaj, Julio Iglesias is beénekelte magát ide, szól a bennem az El amor, majd a Me Olvide de vivir, micsoda giccs, hol lehet ezt kikapcsolni, sehol, újabb impulzus, már a Melegkonyhát látom magam előtt, spanyol film egy meleg séfről, a csodálatos Javier Cámara alakítja, szóval nyílik az ajtó és belépnek az éttermébe a híres magyarok, akiket a meleg konyhafőnök fogad, a magyarok zavarban vannak, otthonról hozzák az előítéletet, annyira borzadnak, hogy gyorsan megveszik az éttermet mindenestől, és éppen lecserélnék a személyzetet nagyon menő Michelin csillagos magyar sztárszakácsra, de ekkor berúgja az ajtót Otto Skorzeny és kommandós csapata, mögöttük ott liheg alsógatyában a szesztől bűzlő, rasszista, homofób (gyanús, inkább a saját melegségét tagadó) Torrente, így együtt a szitut el-, a milliárdos magyar apát pedig lerendezik, nem finomkodnak vele, melegkonyha marad, séf szintén, a magyarok kárpótlásként kapnak valami mást, talán Skorzeny néhai villáját, nem, annál jóval nagyobbat, szerencsére filmszakadás, végre vége az ámokfutásnak, lassítok, nyugodtabban veszem a levegőt, és megígérem magamnak, hogy egy ideig nem hallgatok híreket, ezt persze sosem fogom tudni betartani, nem baj, így jártam.