Doktor24

Posted by

Fábián András
>Nagy öröm érte tegnap az országot. Bejelentették, hogy a Doktor 24 multiklinika megkezdte működését. Lancz Róbert, a Doktor24 Medicina Zrt. vezérigazgatója az eseményen felvezetésképp kiemelte, hogy a csoport működése 4 pillérre épít: ellátja a több mint 1500 vállalati ügyfelet, az egyéni betegeket, a NEAK-finanszírozásban is részt vesz, valamint az egészségbiztosítási piac legnagyobb szolgáltató szereplője. A csoport jelenleg 600 szakemberrel dolgozik együtt, 35 szakterületet lát el 100 rendelőben 7 helyszínen. A várakozásaik szerint a csoport árbevétele idén meghaladhatja a 7 milliárd forintot, és az év végére eléri a 650-700 munkatársat. Az idei évben már 400 ezer orvos-beteg találkozóval számolnak. Mindezt a jó hírt a Portfolioból tudtam meg, sok egyéb információval egyetemben.

Többek között az is kiderült a számomra, hogy a beruházás 3 milliárd forintba került, amit magánpénzből finanszíroztak, de a Külgazdasági és Külügyminisztérium is hozzájárult a beruházáshoz mintegy 278 millió forinttal. Később azonban megtudhattuk a főigazgató úrtól, hogy „a magas színvonalú intézmény nem állami pénzből valósult meg, a magyar egészségügyben ezt a fejlesztést tisztelni és örömmel kell fogadni. Így tudunk közösen előre lépni.” Mi természetesen nagyon örülünk.

Ami a külügyi finanszírozást illeti, nincs itt semmi csodálkozni való, hiszen Kósa Lajos egyetemi tanácsos már régen megmondta, hogy amint a közpénz átkerül egy alapítványhoz, az elveszíti közpénz jellegét. Ráadásul, ha hozzátesszük, hogy a Doktor24 Medicina Zrt. Elnöke az a Kóka János nagyvállalkozó, aki 2004-től 2006-ig, az SZDSZ színeiben az első Gyurcsány-kormány gazdasági és közlekedési minisztere volt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az a pénz jó kezekbe került. Kókát ugyanis már évek óta hol itt, hol ott látjuk feltűnni Orbán Viktor és miniszterei társaságában. Ma a magyarországi vállalkozások szempontjából pedig semmi fontosabb nincs, mint a jó politikai- és kormányzati kapcsolatok. Innen lehet idejekorán megtudni, mi a jó befektetés. A magánegészségügy most tehát egy határozottan jó vállalkozás, miután az országban 16 ezer ember vár térd- vagy csípőprotézis műtétre, akik bármit és bármennyit megadnának, csak megszabaduljanak végre a fájdalmaiktól.

Nos, nekik elérkezett a megváltás. Csupán másfél millió forintot kell kipengetniük, és már el is végzik rajtuk a műtétet. Béres György elmondása szerint ezt a komoly kiadást legtöbbször családi összefogással és banki kölcsönből tudják fedezni a betegek. Összehasonlításul megjegyezte, hogy a Kastélyklinikán 22 hónap a közfinanszírozott várólista. Így aztán gyorsan megérti az ember, hogy az üzleti tervben az első évre 7 milliárdos bevételt terveztek. Reálisan. Ez egyben azt is jelenti, hogy a befektetés több mint kétszerese folyik be egy év alatt a Zrt.-hez.

Ha mindezt a sok jó hírt higgadtan végiggondoljuk, akkor tüstént rájövünk, hogy itt valami történik. Én úgy mondanám, hogy valami nagy disznóság. Jelesül az, hogy az Orbán-kormány megkezdte az egész életük során egészségügyi járulékot fizető betegek minőségi ellátásának kiszervezését az állami egészségügyből. Jól fizető üzletet hozott létre. A kurrens betegellátást az orvos-szakmai elittel egyetemben jó pénzért magánosította. Mint említettem 16 ezer várakozó beteg vár arra, hogy megszabadítsák a fájdalmaitól. Bármi áron. Most már tudható, hogy ez a bármi ár momentán pontosan 1,5 millió forint. És ez csak az ízületi betegségekben szenvedők száma.

Természetesen nem ez az egyetlen magánklinika Magyarországon. Csányi Sándor is vett magának egy klinikát Budán, a Királyhágó utcában. A hajdani Honvéd Tiszti Kórház épülete már évek óta az Országos Gerincgyógyászati Központ budai telephelyeként üzemel. Itt azonban a magánbetegek mellett a közpénzből finanszírozott betegeket is ellátják időnként.

Mármost tudjuk, hogy nem csak a csípő- és térdízület, de a gerinc is nagyon tud fájni. Azért is kész bármennyit megadni az, aki gyorsan meg akar szabadulni a fájdalmától. Még banki kölcsönt is fel lehet rá venni, mint fentebb tanácsolták, ha a család nem tudja összedobni a lóvét. A magánegészségügybe meg dől a lé. Csökkennek a várólisták is és a kormány újabb fényes diadalt arathat! Akinek meg nincs pénze a magánellátásra, az úgy járt.

Tetszenek még emlékezni a 300 forintos vizitdíjra? Ugye a havi TB hozzájárulást is vonják tőlünk azóta is rendületlenül? És ne tessék azt gondolni, hogy a magánkórházak nem nyújtják be a számlákat a társadalombiztosításnak! Benyújtják.

Nekem erről eszembe jut egy történet 1990-ből, a rendszerváltás idejéből. Az Antal kormány kisgazda munkaügyi minisztere, Győriványi Sándor és Palkovics Imre (akinek a vezetésével alakult meg a Herendi Porcelángyárban a munkástanács, és aki 1991 óta a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke) Genfbe látogatott. Akkoriban ott dolgoztam, így aztán alkalmam volt részt venni a genfi magyar kolónia számára tartott tájékoztatón és beszélgetésen. A nem túl okos miniszter itt elmondta, hogy elérkezett a parasztság felszabadításának régóta áhított pillanata. Torgyán doktor vezetésével ugyanis felszámolják a termelőszövetkezeteket és a parasztok visszakaphatják végre a földjeiket. Megkezdődhet a farmergazdaságok kora Magyarországon. Kérdésként felvetődött, hogy gondoskodtak-e a mezőgazdasági hitelbank-hálózat felállításáról is? Anélkül ugyanis hiába a föld, a gazda nem tud se vetni, se beruházni. Ennek még nem jött el az ideje, mondta a miniszter, Palkovics meg a két kezébe temette az arcát, hogy ne lássa senki, mennyire szégyelli, hogy neki is ott kell ülnie. A mezőgazdasági bankok soha nem álltak fel. A mezőgazdasági nagyüzemeket felszámolták. A termelni képtelen parasztok földjeit felvásárolták a spekulánsok és a nagygazdák. Magyarországon pedig ismét létrejött egy félfeudális nagybirtok-rendszer, viszont megszűnt a minőségi, nagyüzemi mezőgazdasági termelés.

Itt tartunk ma is. Miközben a kormány már megkezdte az egészségügy magánosítását, ezzel egyidőben nem hozott létre egészségügyi biztosító intézeteket, amelyek a költségek nagyobb részét (az USA-ban és Nyugat-Európában általában 85%-át) átvállalják a betegektől, akiknek így csupán 15 százalékot kell fizetni. (Ha ugyanis felállnának az egészségügyi biztosítók, sokan nem fizetnék tovább a fix bevételt jelentő TB-hozzájárulást!) Ennek az lesz a következménye, hogy félelmetes módon eladósodnak, elszegényednek a szenvedő magyar állampolgárok, vagy szörnyű kínok között elhagyják az árnyékvilágot. A TB ugyanis úgy tűnik valamiért valamit térít a magánkórházaknak, de nem járul hozzá a beteg egészségügyi kiadásaihoz. A kormány haszna viszont kettős: egyrészt besöpri a TB-járulékot viszont nem kell törődnie tovább sem az elhunytak problémáival sem a rengeteg pénzt felemésztő egészségügyi infrastruktúra működtetésének nyűgeivel. Cinikus? Igen.

Ámde, és megint megkérdem, tetszenek-e még emlékezni a 300 forintos vizitdíjra?!

 

Címkép: Fidesz igéretek, anno