Ujjlenyomat

Posted by

Tömpe István>
Még tombolt a Covid, amikor figyelmeztet a BM, rövidesen lejár a jogosítványom és a személyi igazolványom. Amikor újra megnyíltak a kormányablakok, elkezdtem időpontot keresni, de ez Budapesten (idén nyáron) csaknem lehetetlen volt (bár helyfoglalás nélkül és elektronikusan lehetett) kísérletezni, ezért két közeli településen foglaltam magamnak időt. Most csak a személyi igazolvány egyik eleméről, az ujjlenyomatról lesz szó.

Egyes település. Időpontra mentem, kedves ügyintéző, jogosítványomat elintézte, személyimnek is nekilátott, ehhez a szomszédos pulthoz kellett menni, ujjlenyomatért. Új szabály, kötelező, tudtam meg. Csakhogy nem volt megfelelő nyomat. Kaptam krémet, dörzsöltem, próbáltam, érveltem azzal, hogy a repülőtéren találtak ujjlenyomatot, meg, hogy a telefonom is így azonosít, mindhiába. A gép nem fogadott el, egyszer, meg tizedszer, krémezkedés után sem. Most mi legyen, horgadt fel a kérdés, mert mint korunk gyermeke, szabályos igazolvány nélkül megcsonkítottnak éreztem volna magam. Egyszerű, jött az ujjlenyomatos gép kezelőjétől: elmegy a háziorvoshoz, kér igazolást, hogy nincs ujjlenyomata. De hát, bújt elő belőlem a népi ellenálló, egy doktor honnan tudná jobban azt, amit most éppen maguk néztek meg? Majd daktiloszkóppal megvizsgálják. Egy héten belül várjuk, nem kell sorbaállni. Tessék az ujjakat vízben áztatani, krémezni. Háziorvos: ilyen igazolást csak amputáció vagy bizonyos súlyos betegségek után (mondhatni ujjlenyomat-vesztő esetekben) lehet adni, de nekem szerencsére ilyen bajom nincs, de azért krém és áztatás. Közben más jó tanácsot is kaptam, menjek el a BM Andrássy úti irodájába, ott olyan ujjlenyomatot vesznek, hogy na.

Kettes település. Ide eredetileg a jogosítványom miatt jelentkeztem be, az pedig már elkészült, reméltem, átválthatom az időt személyire. Úgy is lett, jött az ujjlenyomat, előtte egy hétig krémben áztam, hiába azonban, a gép megvetően visszautasított. Végül is, jó tíz perces nyomkodás, lehellet és próbálkozás után valahogy lettek nyomatok, így a rendszer befogadott. Felszabadult öröm uralkodott el rajtam. Mi lenne, ha ez sem sikerült volna, kérdeztem, Egy évre adunk ujjlenyomat (chip) nélkül, volt a válasz, és minden évben jön vissza. Nekem viszont, igen megszolgált chippem és hat évre szóló személyim lett Felszabadító érzés.

Vendégség. Nálam kicsit fiatalabb és kicsit idősebb összetételű házaspárhoz mentünk vendégségbe, ahol szóba került az én ujjlenyomatos körutazásom. Házigazdáim jót nevettek. Egyikük (nálam fiatalabb) azt mondta, hogy miután nem tudtak az útlevele esetében ujjlenyomatot venni, ezért a személyi igazolványát eleve chip nélkül kérte, és kapta. Férje (ő kicsit idősebb nálam) hasonlóan járt el (mindketten elektronikus ügyintézés keretében), és korára tekintettel 50 évre kapott igazolványt. Biztosan van magyarázat az ügyintézés változatosságára, fel sem tételezem, hogy a rendszer nem egységes, vagy, hogy az ügyintézők ugyanazt másként tudják egyik vagy másik helyen. Nem, erről szó sem lehet. Viszont megosztok egy ismert viccet, amely igazolja, hogy ujjlenyomattal vagy anélkül, igazolványnak köll lenni. Az iskolában a rabbinövendékek nagyon szeretnének rágyújtani. Ifjabb Kohn bemegy a rabbihoz, lehet-e Talmud olvasása közben rágyújtani? Tilos, válaszol haragtól szikrázó szemekkel a rabbi. Majd én elintézem, így ifjabb Grün. Kopogás, benyit: rabbi, dohányzunk, de közben szeretnénk a Tórát is tanulmányozni, lehet? Tórát minden körülmények között lehet olvasni, válaszol a rabbi. Hát így van ez.