Posted by Gábor György
>Az ellenzéki képviselők mikrofonjait szakmányban kikapcsolgató Kövér Lászlónak üzenném, hogy a szólásszabadság – amint ezt már a XVII. században tudták, vesd össze Bill of Rights – a Parlamenten belül veszi kezdetét, s éppen a Parlamenten belüli vélemény- és szólásszabadság a biztosítéka a Parlamenten kívülinek. Bárkinek joga van a legsúlyosabb kritikát is megfogalmaznia, akár az Alaptörvénnyel kapcsolatosan is, mi több, kifejezheti undorát, vagy akár megvetését, és minden további nélkül érvelhet amellett, hogy mondjuk az Alaptörvény hatályát miért és hogyan kellene vagy lehetne megszüntetni. Következésképp, amikor Kövér László azt mondja, hogy „de ebben a házban ezt nem teheti meg, mert elveszem Öntől a szót”, a lehető legsúlyosabban sérti meg a vélemény- és szólásszabadság elvét: részben tudatlanságból, mivel nincs tisztában azzal, hogy épp a Parlamentnek kell elsősorban biztosítania a vélemény- és szólásszabadságot, részben áporodott mentalitása és autokrata szellemisége miatt.
>Az ellenzéki képviselők mikrofonjait szakmányban kikapcsolgató Kövér Lászlónak üzenném, hogy a szólásszabadság – amint ezt már a XVII. században tudták, vesd össze Bill of Rights – a Parlamenten belül veszi kezdetét, s éppen a Parlamenten belüli vélemény- és szólásszabadság a biztosítéka a Parlamenten kívülinek. Bárkinek joga van a legsúlyosabb kritikát is megfogalmaznia, akár az Alaptörvénnyel kapcsolatosan is, mi több, kifejezheti undorát, vagy akár megvetését, és minden további nélkül érvelhet amellett, hogy mondjuk az Alaptörvény hatályát miért és hogyan kellene vagy lehetne megszüntetni. Következésképp, amikor Kövér László azt mondja, hogy „de ebben a házban ezt nem teheti meg, mert elveszem Öntől a szót”, a lehető legsúlyosabban sérti meg a vélemény- és szólásszabadság elvét: részben tudatlanságból, mivel nincs tisztában azzal, hogy épp a Parlamentnek kell elsősorban biztosítania a vélemény- és szólásszabadságot, részben áporodott mentalitása és autokrata szellemisége miatt.
Joga van belefojtani a szót akárkibe, aki megszólalásával közerkölcsöt sért, vagy aki embertársának, avagy egy adott közösségnek a méltóságát sérti, ám nincs olyan intézmény vagy instancia, s ember alkotta törvény, beleértve természetesen a magyar jogrendet szabályozó Alaptörvényt, amit ne lehetne akár a legkeményebb szavakkal bírálni, elutasítani, s érvelni annak tarthatatlansága mellett.
Felségsértésről, királysértésről vagy blaszfémiáról, azaz egy istenséggel vagy Isten valamely prófétájával szembeni sértő megnyilvánulásról, például Mohamed lerajzolásának tilalmáról nem tud a legmagasabb szintű jogi norma, vagyis az Alaptörvény.
Kövér még azt is mondta, hogy nem szeretné, ha az Alaptörvénnyel kapcsolatos álláspont „szervezkedéssé fajulna.” Hogy mit szeret vagy mit nem szeret, az az ő dolga. Viszont igen nagy baj, ha a Parlament elnöke teljesen tájékozatlan a parlamentarizmus alapkérdéseiben: már miért ne szervezkedhetne egy Parlamentben ülő képviselő? A pártpolitika is egyfajta szervezkedés, de szervezkedhet még sok más formában. Az pedig, ha valaki elmondja, hogy nézete szerint mit kellene és lehetne tenni az Alaptörvénnyel, amely – ismételten: szerinte – „jogállamon kívüli jogrendet” tart fenn, az nem szervezkedés, hanem vélemény, még akkor is, ha a vélemény ideájáról a saját pártjának felépítéséből és működéséből fakadóan Kövér Lászlónak vajmi kevés fogalma lehet.
Tehát, hogy mi minősül szervezkedésnek és mi nem, továbbá mi minősül legálisnak és mi nem, abban legkevésbé Kövér László illetékes határozni.
Miként – gondolom és remélem – a Pegazussal történő megfigyelés sem az ő előjoga!