Posted by A szövetségi parlamenti (Bundestag-) választások előtti napokban érezhetően élesebbé vált a német kampányfinis, a pártok egyszerre próbálnak meg önálló arculatot felmutatni és koalícióképesnek is mutatkozni lehetséges partnereik felé.
Két alapvető trend azért már jól kivehető: az egyik, hogy a kereszténydemokrata-szocdem nagykoalíció kifújt, sem az CDU/CSU, sem az SPD nem szorgalmazza a folytatást, egy tisztán fekete-vörös összeállás egyébként jelen állás szerint nem is lenne elég a 300 mandátumos többségi küszöbhöz.
Az is teljesen egyértelmű, hogy a 11 százalékon álló radikális jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párttal egyik párt sem fog kormányt alakítani. A korábban számos szélsőséges megnyilatkozása miatt partvonalra szorult AfD egyik “erős” témája sem volt hangsúlyos a kampányban, sem az erős oltásszkeptikus és lezárásellenes attitüdjük, sem a bevándorlás kérdése. A választás tétjét nem is politikus, hanem a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) elnöke fogalmazta meg talán a legpontosabban: Marcel Fratzscher szerint az országban elakadtak a reformok, ezért 1990 óta a mostani a legfontosabb választás.
Nem véletlenül óvott a távozó Angela Merkel nagy figyelmet keltett utolsó Bundestag-beszédében a balratolódástól: “El kell hárítani a keletnémet állampárt utódszervezetével együttműködő kormány megalakulásának veszélyét Németországban” – jelentette ki határozottan. A radikális baloldali Linke (Balpárt) lehetséges kormányra kerülése azonban nemcsak a CDU köreiben veri ki a biztosítékot. Németországban valós a vörös veszély – írta nemrég elemzésében a mindig visszafogott Politico, arra reagálva, hogy egyre többször merül fel: ha a szocdemek és a zöldek nem szereznek többséget, akkor a 6-7 százalékon álló Linkét is beemelhetik a koalícióba. Ez lenne az elhíresült vörös-vörös-zöld opció(R2G), amelyre azonban az SPD és a Zöldek is érzékelhetően legutolsó lehetőségként tekintenek. A Politico szerint az elemzők elsősorban a párt NATO-ról, illetve katonai intervenciókról vallott nézetei miatt tartanak a Linkétől, meg persze azért, mert a volt keletnémet állampárt (SED) utódszervezete. A CDU kifejezetten “morális tabutörésnek” tartaná a Linke kormányra kerülését.
Mindezt sokan osztják, legutóbb még a szocdemek és a zöldek is teljesen elképedtek, hogy a Linke képviselői tartózkodtak, amikor az Afganisztánban rekedt polgárok kimenekítéséről szavazott a parlament (a párt “NATO-háborúnak” nevezi az elmúlt húsz év nyugati jelenlétét Afganisztánban).
euronews
Címkép: Zöld, szocdem és konzervatív választási plakátok Berlinben – Szerzői jogok MTI/AP/Michael Sohn