Helló, ő Johnny Cash!

Posted by

Gellért András
>Johnny Cash ízig vérig hazafi volt. Amerikai hazafi. Délen született, otthonról hozta megingathatatlan konzervativizmusát. Szinte melldöngetve vallotta, ő és a családja a mindenkori amerikai elnök mögött áll. Mert Amerika az első. De Cash látszólagos bigottsága egy ideig elrejtette személyiségének valódi színeit, érzelmi gazdagságát, az elesettek iránt érzett mély empátiáját. Elment a folsomi börtönbe, ahol raboknak énekelt. Elsőként állt ki a rezervátumokba zárt indián közösségekért. Dalt írt annak a hős indiánnak az emlékére (Ira Hayes), aki maga is egyike volt annak a katonai alakulatnak, amely Iwo Jima szigetén, a semmihez sem hasonlítható földi pokol után kitűzte a győzelmet hirdető amerikai zászlót. Cash dalát bojkottálták az USA-ban, de őt ez nem rendítette meg. A megrendülés később jött.

1968-ban Nixon lett a soron következő elnök, aki nyolc évvel korábban éppen JFK-val szemben vesztett. Nixon stábja használta először a “csendes többség” kifejezést, értve ez alatt a déli szavazók millióit, akik szavazatukkal végül a Fehér Házba segítették Nixont. Őket kellett később is megtartani és mozgósítani. Nehéz idők jártak akkor, Amerika fuldoklott (katonái haldokoltak) a saját maga okozta vietnami mocsárban, a háborút ellenző tömegek hangja és dühe egyre erősebbé vált. Nixon ugyan megígérte a háború lezárását, de a szavakat nem követték valódi tettek. Sőt! Újabb frontot nyitott Kambodzsa felől. És ekkor, 1970 végén, Nixon tanácsadóinak eszébe jutott az “amerikai hazafi,” a déli államok kedvence, az elkötelezett konzervatív Johnny Cash. Hívják meg a Fehér Házba, adjon koncertet. És ha már ott van, Nixon külön kérésére énekelje el azt a két dalt, amely a háborút ellenzőkből, illetve a nem dolgozó, ám a segélyekből állítólag fényesen megélőkről szól, azokat figurázza ki. Az elnök és stábja nagyon várta a koncertet, különösen persze a két dalt.
Cash igent mondott a felkérésre, megtartotta a koncertet. A két dalt azonban szándékosan nem énekelte el. Történt ugyanis, hogy a koncert előtt két héttel Johnny Cash és felesége June Cash elmentek Vietnamba, ahol a saját szemükkel látták az értelmetlen háborút, a szenvedést, halált. Ennek hatására írt egy gyönyörű, felkavaró hatású háborúellenes dalt, amit a Fehér Házban adott elő először. És Nixon megértette az üzenetet. A háborút persze már nem ő zárta le, mert 1974-ben a Watergate-botrány miatt lemondott és dicstelenül távozott.
Cash mérhetetlenül dühös lett, rájött, hogy Nixon és az elnöki apparátus politikai célokra akarta őt felhasználni. Ezt pedig nem engedte. Ismerői szerint akkor lett belőle igazi lázadó.
Hogy ez a történet miről jutott eszembe? Lehet gondolkodni.
Itt lehet meghallgatni a dalt, amelyben arról énekel, hogy sokan bolondnak nézik, mert őszinte.