Posted by Szele Tamás
>Szóval, hogyan is írjuk az afgán híreket…
Azt már tegnap délután lehetett tudni, hogy Baradart, aki nem kis halacska a tálib akváriumban, hanem az egyik legnagyobb kardszárnyú delfin, hatalmas fogsorral, vagy meg- vagy lelőtték a Haqqaniak.
Megesik ez, elvtársak, főleg úgynevezett forradalmak idején, melyeket valamiért gengszterek vívnak és a legkevésbé sem forradalmak.
Ahogy Reza Pahlavi perzsa sah mondta, mikor az angol királynő meghívta az epsomi derbyre:
“Tudom, hogy egyik ló gyorsabban fut, mint a másik, és kicsit sem érdekel, melyik az egyik és melyik a másik.”
Arról már tegnap írt a Panjshir Observer, hogy megölték Baradart, aki azért majdnem emír lett, míg rá nem jöttek, hogy ott van Akhundzada, akinek nagy előnye, hogy annyi ideje nem látta senki, miszerint elképzelhető, hogy pár éve nem is él. Egy halott emir sokkal kevesebb gondot képes okozni, mint egy élő.
Igen, csakhogy az ellenállók is keletiek, és szívesen túloznak – ez a túzások és mesék világa, nagyranőtt, állig felfegyverzett, kegyetlen gyermekekkel. A Pandzsir-völgyben is szeretnek túlozni: függőben hagytam a hírt.
Baradar majd szól, ha meghalt.
Mint látható, bennem is van némi keleti mentalitás.
De most baj van. Az Index közölte, hogy lelőtték Baradart, én gyorsan végigellenőriztem a hírt, és a Reuterstől az összes nyugati hírcsatornán keresztül a tálibokkal ellenséges indiai sajtóig minden forrás azt írja, hogy nem.
Ez nem nekem baj. Ez Baradar (a neve azt jelenti, hogy “testvér”, így hívta Omár mollah a börtönben, még mondják, hogy nincs indoeurópai nyelvrokonság: “brother” vagy “brüder”) baja.
Ugyanis ha ő valódi tálib, akkor meg kell cáfolja az ellenséges propagandasajtó álhíreit, miszerint életben van, és köteles nyilvánosan, sajtótájékoztató keretében bejelenteni, hogy elhunyt.
Most már csak neki hiszem el, hogy halott, és csak akkor, ha személyesen mondja.
Azért azt nagyon megnézném.
Címkép: Baradar és társai