Minden nap egy kis csend és hallgatás, néhány felesleges szóból kevesebb

Posted by

Ferenc pápa múlt vasárnap szeptember 5-én annak fontosságáról beszélt, hogy figyeljünk egymásra

Ferenc Pápa

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai liturgia evangéliumában Jézus egy süketnéma embert gyógyít meg. A történetben az a feltűnő, ahogyan az Úr ezt a csodajelet végbeviszi. A következőképpen teszi: félrevonja a süketnémát, ujját a fülébe dugja, nyálával pedig megérinti a nyelvét, ezután felnéz az égre, felsóhajt, és azt mondja: „Effata”, azaz „Nyílj meg!” (vö. Mk 7,33–34). Más, hasonlóan súlyos betegségeknek, például a bénaságnak vagy a leprának a gyógyításakor Jézus nem hajt végre ennyi cselekvést. Miért teszi most mindezt, annak ellenére, hogy csak arra kérték, hogy tegye a kezét a betegre (vö. Mk 7,32)? Miért teszi ezeket a mozdulatokat? Talán azért, mert az adott személy állapota különleges szimbolikus értékkel bír. A süketnémaság betegség, de egyben szimbólum is. És e szimbólumnak mindannyiunk számára van mondanivalója. Miről van szó? A süketségről. Ez a férfi nem tudott beszélni, mert nem hallott. Jézus ugyanis, hogy megszüntesse betegsége okát, először a fülébe dugja az ujját, és utána a szájába. De először a fülébe!

Mindannyiunknak van füle, de sokszor nem vagyunk képesek hallani. Miért? Testvérek, van ugyanis egy belső süketség, és kérhetjük ma Jézust, hogy érintse meg és gyógyítsa meg ezt a belső süketségünket. És ez a süketség rosszabb, mint a fizikai, mert ez a szív süketsége. Sietségünkben, ezernyi mondanivalónk és tennivalónk között nem találunk időt arra, hogy megálljunk és meghallgassuk azokat, akik hozzánk beszélnek. Az a veszély fenyeget bennünket, hogy semmi sem képes belénk hatolni, nem adunk teret azoknak, akiknek szükségük van arra, hogy meghallgassuk őket: gondolok itt gyermekeinkre, a fiatalokra, az idősekre, sokakra, akiknek nem annyira szavakra és prédikációra van szükségük, hanem arra, hogy meghallgassák őket. Tegyük fel magunknak a kérdést: én képes vagyok-e meghallgatni másokat? Hagyom-e, hogy megérintsen az emberek élete, tudok-e időt szakítani arra, hogy meghallgassam a körülöttem élőket?

Ez mindannyiunknak szól, de a papoknak különösen. A papnak meg kell hallgatnia az embereket, nem szabad sietnie, meg kell hallgatnia…, és meg kell néznie, hogyan tud segíteni, de csak miután meghallgatta őket. És mindannyiunknak így kell tennünk: először hallgassuk meg a másikat, és utána válaszoljunk! Gondoljatok a családi életre: hányszor beszélünk anélkül, hogy előbb meghallgatnánk a másikat, és mindig ugyanazt a lemezt ismételgetjük! Képtelenek vagyunk a másikra figyelni, újra és újra ugyanazt mondjuk, vagy nem hagyjuk, hogy a másik befejezze a mondandóját, hogy kifejezze magát, mi félbeszakítjuk. A párbeszéd gyakran nem a szavakkal, hanem a csenddel kezdődik újra, azzal, ha nem hajtogatjuk a magunkét, hanem türelmesen újra elkezdjük meghallgatni a másikat, meghallgatjuk a küzdelmeit, azt, amit magában hordoz. A szív gyógyulása a meghallgatással kezdődik. Meghallgatás. Ez meggyógyítja a szívet. „De atyám, vannak unalmas emberek, akik mindig ugyanazt hajtogatják…” Hallgasd meg őket! Aztán amikor befejezik mondandójukat, te is elmondhatod, amit szeretnél, de előbb hallgass meg mindent!

Ugyanez vonatkozik az Úrra is. Jól tesszük, ha elárasztjuk kérésekkel, de jobban tesszük, ha először meghallgatjuk őt. Jézus ezt kéri. Az evangéliumban, amikor megkérdezik tőle, melyik az első parancsolat, így válaszol: „Halld, Izrael!” Majd elmondja az első parancsolatot: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből […], és felebarátodat, mint önmagadat” (Mk 12,28–31). De először is: „Halld, Izrael!” Halld, te! Eszünkbe jut-e, hogy hallgassuk az Urat? Keresztények vagyunk, de elképzelhető, hogy a naponta hallott ezernyi szó között nem találunk néhány másodpercet arra, hogy az evangélium szavai visszhangozzanak bennünk.Jézus az ige, ő a szó: ha nem állunk meg, hogy meghallgassuk, akkor elmegy mellettünk. Ha nem állunk meg, hogy meghallgassuk Jézust, ő továbbáll. Szent Ágoston azt mondta: „Félek az elhaladó Úrtól.” Félelmének az volt az oka, hogy hagyja elmenni maga mellett anélkül, hogy meghallgatná. De ha időt szentelünk az evangéliumra, akkor megtaláljuk lelki egészségünk kulcsát. Íme a gyógyszer: minden nap egy kis csend és hallgatás, néhány felesleges szóból kevesebb, Isten szavából egy kicsit több! Mindig legyen nálatok az evangélium, nagyon sokat segít!

Ma is, mint keresztelőnk napján, Jézus szava nekünk is szól: „Effata, nyílj meg!” Nyisd ki a füled! Jézus, szeretnék megnyílni a szavad előtt, Jézus, nyiss meg engem, hogy hallgassalak téged; Jézus, gyógyítsd ki szívemet a bezárkózásból, gyógyítsd ki szívemet a sietésből, gyógyítsd ki szívemet a türelmetlenségből! Szűz Mária, aki nyitott volt a benne testet öltött Igére, segítsen nekünk, hogy Fiát az evangéliumban, valamint testvéreinket és nővéreinket mindennap tanulékony szívvel, türelmes szívvel és figyelmes szívvel hallgassuk!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítása megjelent a Magyar Kurírban