Michael Ringier szerint a Népszabadság átengedése a Mediaworksnek politikai realitás volt

Posted by

Forbes.hu

A magyar piac számukra szabad, a Népszabadság megszüntetése szerinte indokolható volt pénzügyi szempontokkal, a Ringier az Axel Springerrel kötött üzlete után pedig várhatóan digitális felületekkel erősít Magyarországon – mondta el a Forbes.hu-nak Michael Ringier. A svájci családi vállalat elnökével, a magyar médiapiac egyik legbefolyásosabb szereplőjével interjúztunk.

Július végén jelentette be a Ringier, hogy átveszi a német Axel Springer részvényeit Magyarország mellett Szerbiában, Szlovákiában, Észtországban, Lettországban és Litvániában is. A két cég Magyarországon 2014 óta működött vegyesvállalatként, ezután a Ringier – amelynek médiaportfóliójába itthon mások mellett a Blikk, a Kiskegyed, a Glamour, a Profession.hu és a Noizz.hu tartozik – egyedül lesz jelen a magyar piacon.

Michael Ringier-t, a svájci kiadó elnökét az Axel Springerrel kötött üzletről, a magyar piacról, magyarországi terveiről, állami hirdetésekről, a Mediaworksnek átengedett, később pedig megszüntetett Népszabadságról, valamint a családi vállalkozás jövőjéről kérdeztük.

Michael Ringier: Engem is meglep, de az utóbbi 5-10 évben a legtöbb megkötött üzletünkről nem röppentek fel pletykák. Egy médiacég esetében hatalmas teljesítmény, főleg a mai világban.Az igazsághoz hozzátartozik, hogy – bár nagyon örülünk az egyezségnek – az egész nem a mi ötletünk volt. Az Axel Springernél gondolták át, hol szeretnének jelen lenni.

A KKR befektetési csoport a legnagyobb partnerük, az Axel Springer pedig Európa egyik legnagyobb médiavállalata – a hosszú távú növekedési stratégiájukat követik (a KKR az Axel anyacége). Azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a vállalat globális vezetővé váljon a digitális újságírásban és a digitális apróhirdetési piacon. A növekedési területeken végrehajtott hatalmas beruházások mellett ehhez egyértelműen szükségük van a nagy stratégiai törzspiacokra, köztük Lengyelországra is. Ez egy világos cél, amit teljesen meg tudok érteni.

Amikor a Ringier-vel először Kelet-Európába léptünk, kisebb országokban kerestünk lehetőségeket, hiszen Svájc is ilyen, ebben volt tapasztalatunk. Magyarországra is ezért jöttünk. Úgy számoltunk, hogy egy svájcihoz hasonló méretű piacon sikeresek lehetünk. Az Axel Springer pedig augusztus végén hatalmas összeget áldozott a Politico megszerzésére – ez már a mostani üzlet következménye. Mi tavaly kezdtük el a tárgyalásokat, és mivel jó a kapcsolat a két cég között, pár hónap alatt megvolt az egyezség.
Forbes.hu: Gyakorlatilag az Axel Springer ajánlotta fel a részvénycsomagját a Ringier-nek?

Fogalmazzunk úgy, hogy ők kérdezték meg, lehetne-e ilyesmiről szó. Mi pedig természetesen igent mondtunk, mert ezek a piacok már a vegyesvállalati időszakunk előtt is hozzánk tartoztak. Ezért nem volt kérdés, hogy továbbra is tudnánk csinálni.

Forbes.hu: Volt más ajánlattevő?

Nem. A Ringier és az Axel Springer régóta sikeresen működik együtt mind Svájcban, mind Kelet -Európában. Nyilvánvaló volt, hogy először egymással beszélünk, és nem hozunk be egy esetleges érdeklődőt kívülről.

Michael Ringier, a magyar médiapiac egyik legbefolyásosabb embere.

Forbes.hu: A részvények átvételét bejelentő sajtóközleményükben nem írták meg, hogy pontosan mekkora érték cserélt gazdát. Ha pontos számot nem is, nagyságrendet megtudhatunk?

Korábban 50-50 százalékos tulajdoni megoszlás volt a vegyesvállalatban, most pedig hozzánk került a teljes részvénycsomag abból, ami az Axel Springeré volt Szerbiában, Szlovákiában, a Baltikumban és Magyarországon. Lengyelországban pedig továbbra is együttműködünk, aminek nagyon örülök, mert a lengyel piac nem a legegyszerűbb történet és jó, hogy egy német óriást tudhatunk magunk mellett. A konkrét számokkal kapcsolatban: nem volt olcsó, de ma már nincsenek is olcsón megkötött üzletek. A családi kézben lévő vállalkozások egyik nagy előnye pedig, hogy nem kell pontos összegeket nyilvánosságra hoznunk.

Forbes.hu: Mire gondolt, amikor a lengyelországi nehézségekre utalt?

A politikára. A lengyel kormány nem szívesen lát külföldi szereplőket a médiapiacon. Erről szólt a nemrégiben hozott törvény az amerikai tulajdonú sajtócégek ellehetetlenítéséről. Az más kérdés, hogy az USA komoly nyomást helyez az országra emiatt, és nehéz lesz majd ezt alkalmazni. A lengyel kormány viszont nagyon elkötelezett, hogy az országban lévő sajtótermékek mind hazai kézben legyenek. Ami talán önöknek, magyaroknak is ismerős lehet.

Forbes.hu: Beszélünk is majd erről. Mi a tervük a most megszerzett tulajdonrészekkel?

Az egyértelmű, hogy százszázalékos tulajdon esetén sokkal koncentráltabbak tudunk lenni. A vegyesvállalatban azért ütközhettek az érdekek. Ezért a részvények megszerzésében az is motivált minket, hogy olyasmikbe foghassunk bele, amikbe eddig nem tudtunk, mert a Springernél másban gondolkoztak. Most azonban szeretnénk új vállalkozásokat elindítani a három országban és akár új piacok felé is nyitnánk.

Forbes.hu: Mikre gondol?

Ez még nincs eldöntve. A napokban már voltak tárgyalásaink a partnereinkkel, de hónapok kérdése lehet, amíg bármi konkrétummal előjövünk.

Forbes.hu: A Ringier zászlóshajói Magyarországon elsősorban a nyomtatott lapok: a Blikk továbbra is a legnagyobb példányszámú napilap és ott van a Kiskegyed is. Most azonban a HVG-től átcsábították Kékesi Zsuzsát, aki a digitális stratégiáért felelős vezető lesz a Ringier-nél. Lehet rá számítani, hogy az online vonalon fognak erősíteni?

Én azért nem feledkeznék meg a Professionről sem. Nagyon örülök, hogy a vezető digitális állásportált a magunkénak tudhatjuk. Nemcsak pénzügyi szempontból, de azért is, mert hatalmas tudás halmozódott fel náluk és modernek a felületeik. Az viszont igaz, hogy a befektetéseink jobbára a digitális piacot célozzák. De úgy látjuk, a nyomtatott lapoknál is van még lehetőség újdonságokat bevezetni. Azoknak a piacoknak vannak nehézségei, amelyek nem találják ki újra magukat. Új printlapokat elindítani nagyon nehéz lenne, ezért például a Blikknek is inkább a digitális kiadására helyezzük majd a fókuszt. A kiadványaink 70 százaléka ma már digitális, a hagyományos lapok aránya 30 százalékra csökkent. De utóbbi is fontos marad számunkra. Svájcban például nemrégiben indítottunk el egy új magazint.

Forbes.hu: Tehát inkább új heti vagy havi lapok megjelenésére lehet számítani Magyarországon is?

Igen. De az is lehet, hogy egy újdonság évente kétszer jelenik meg. Ezzel fel lehet mérni, hogy kik olvasnák a lapot, és hogy a hirdetők vennének-e reklámfelületet. Aztán lehet növelni a megjelenés gyakoriságát. Ma már nem lehet all innel kezdeni a piacon, mint régebben, amikor egyből hetente vagy havonta jelenhetett meg egy kiadvány.

Forbes.hu: A magyar piacon milyen lehetőségeket lát?

Őszintén szólva nem végezném jól a munkám, ha most erre konkrét választ tudnék adni. Éppen ezt várom el a magyarországi csapatunktól. Azért nagyszerű egy ilyen nemzetközi vállalat, mert a különböző országokban lévő vezetőségek megbeszélik a tapasztalataikat és új ötletekkel próbálnak meg előállni. Szóval remélem, hogy a magyar vezetőség hamarosan válasszal tud szolgálni a kérdésre.

Forbes.hu: Magyarországon az utóbbi időben több nagy orgánum – például a hvg.hu, a 444, a 24.hu – sikeres előfizetői kampányt indított. Tervezik, hogy fizetőssé teszik bizonyos felületeiket?

Azt tapasztaljuk, hogy a megbízható hírforrások minden országban egyre fontosabbá válnak az olvasók számára. Ezt csak felerősítették a járvány sújtotta hónapok, lassan már évek. Ezért aztán az olvasók egyre inkább hajlandóak arra, hogy fizessenek az online tartalomért, amennyiben cserébe megbízható információhoz jutnak. És mi szeretnénk kiszolgálni ezt az igényüket. A digitális bevételi források erősítése minden országban, így Magyarországon is célunk.

Forbes.hu: 2014-ben, amikor a magyar piacon is fuzionáltak az Axel Springerrel, más országokhoz képest azért tartott tovább az üzlet megkötése, mert a magyar hatóságok csak lassan adták meg a szükséges engedélyeket. A mostani ügylet esetén ez simábban megy?

Sokkal kevésbé lesz problémás a mostani folyamat, mert a tulajdonos nagyjából ugyanaz marad.

Forbes.hu: A hét évvel ezelőtti vegyesvállalat elindításanak egyik feltétele volt a magyar hatóságok részéről, hogy a Nemzeti Sportot és a Népszabadságot átengedjék a Mediaworksnek. Azóta a Nemzeti Sport színvonala és példányszáma is esett, a Népszabadságot pedig megszüntették. Hogy látja hét év távlatából a döntést?

Nem így szerettük volna az üzletet tető alá hozni, de az egyezség a magyar politikai realitásokon alapult. Ha a Nemzeti Sport újra eladóvá válik, talán ajánlatot is teszünk rá, mert a sport fontos része a stratégiánknak.

Forbes.hu: A magyar és a lengyel politikai realitásokat figyelembe véve lát megkülönböztetett felelősséget a médiatulajdonosi tevékenységében?

Abszolút, ez a munkánk része. Támogatnunk és védenünk kell az újságíróinkat, ahogy csak tudjuk. Sokkolt, amikor Szlovákiában megölték egy újságírónkat (az aktuality.sk oknyomozó újságíróját, Ján Kuciakot és menyasszonyát egy bérgyilkos ölte meg 2018-ban, azok után, hogy a szlovák kormány és a maffia összefonódásait vizsgálta – a szerk.), mert soha nem hittem volna, hogy ilyesmi előfordulhat Európában. De ha megkérdezi az újságíróinkat, bárhol legyenek is, elmondanák, hogy minden lehetséges támogatást megkapnak tőlünk.

A munkánk része, hogy olyan környezetet teremtsünk, amiben dolgozni tudnak. Hozzáteszem, van előnye annak, hogy svájci kiadó vagyunk: így üzletként tekintünk az újságírásra és professzionálisan kezeljük. Sok országban jobb is, ha nem oligarchák, hanem inkább egy svájci cég kezében vannak a sajtótermékek. Egy országban sem ez a legkönnyebb vállalkozás, de mindenhol igyekszünk védeni az újságíróinkat.

Forbes.hu: A Nemzeti Sport mellett ott volt a Népszabadság is, amit nem sokkal azután, hogy megkapta a Mediaworks, megszüntettek. Meglepődött?

Egy kiadó sem vállalhat garanciát a napilapok további működésére. Ez nemcsak politikai döntés. Nem tudom, hogy a Népszabadságnak volt-e lehetősége a túlélésre. Ha pedig tulajdonosként kívülről kell támogatni egy újságot, az az újságírók lehetőségeit is szűkíti. A Népszabadság már a politikai gondok nélkül is nehéz helyzetben volt.

Forbes.hu: Tehát elfogadja a Heinrich Pecina (a Mediaworks korábbi tulajdonosa – a szerk.) állítását, miszerint a Népszabadság bezárása üzleti és nem politikai döntés volt?

El tudom fogadni, mert már akkor is láttuk a jövőbeli nehézségeket, amikor még mi voltunk a Népszabadság tulajdonosai. Ez nem csak Magyarországon probléma – az ilyen jellegű újságok, ha nem elég erősek a digitális piacon, nagy gondokkal szembesülnek. Ezért a bezárás híre nem hatott igazán nagy meglepetésként.

Forbes.hu: Ismerve a Népszabadság sorsát, más döntést hozna a lap elengedéséről?

Nézze, minden vállalat csak addig a pontig tud felelősséget vállalni a termékéért, ameddig ő hozza meg a döntéseket az adott termékkel kapcsolatban. Sem a mi szakmánkban, sem az élet más területén nem látom az értelmét a „mi lett volna, ha?” kérdésnek. Azt gondolom, hogy a plurális médiának és a független újságírásnak meg kell találnia maga számára az utakat, és az adott társadalom feladata és felelőssége az, hogy ezt elősegítse.

Forbes.hu: Lengyelország esetében azt mondta, megnyugtatja, hogy egy nagy német céget is az oldalán tudhat. Nem lenne ez megnyugtatóbb Magyarországon is az ön által is említett hasonló körülmények miatt?

Ezen a ponton nem érzem ennek a szükségességét, ezért most nem merül fel ez a forgatókönyv. A Ringier Axel Springerre és magára a Ringier Csoportra is igaz, hogy mindig is üzleti alapon volt sikeres, és a jövőt is ennek megfelelően tervezzük.

Forbes.hu: Milyennek írná le a tapasztalatait a magyar politikával?

Minden országban, ahol jelen vagyunk, van bizonyos feszültség a politikusok és az újságírók között – ebben Magyarország sem kivétel. Persze vannak országok, amelyek – fogalmazzunk úgy – másképp kezelik a médiakérdéseket, mint mások. Nyugat-Európában vannak védelmet biztosító jogi keretek. Ugyanezek a keretek megvannak Kelet-Európában is, de fenyegetve vannak. Egyértelmű, hogy a demokrácia kevésbé magáról a választásokról szól, sokkal inkább ezekről a jogi keretekről. Arról, hogy állampolgárként esélyünk legyen az állam ellenében is jogot érvényesíteni.

Közvetlen kapcsolata a magyarországi menedzsmentnek van ottani politikusokkal.

Forbes.hu: Ebben az értelemben milyen különbségeket lát médiatulajdonosként Magyarország és egy nyugat-európai ország között?

Nem csak Nyugat-Európában, de a keleti országokban az igazságszolgáltatás teljesen vagy nagy részben független a politikától. Lengyelországban és Magyarországon a politikusok azon vannak, hogy ez megváltozzon, amit nagyon veszélyesnek találok. De nem a mi dolgunk erről dönteni, megteszik ezt majd a magyar választók. Viszont amikor a magyar kormány illiberális demokráciát emleget, el kell mondani, hogy ilyesmi nem létezik. Egy demokrácia vagy liberális, vagy ha nem az, akkor nem is demokrácia.

Forbes.hu: Erről majd tényleg a magyar választók döntenek, de médiatulajdonosként mégis ehhez a környezethez kell igazodni.

Igen, de a mi tapasztalatunk az, hogy Magyarországon lehet üzletelni, kevés akadályba ütközünk. Ez idáig számunkra Magyarország egy szabad piac.

Forbes.hu: Szabad piac, ahol azért kompromisszumokat kell kötni. Legalábbis a Ringier-lapokban megjelenő kormányzati hirdetések erre utalnak. Kompromisszumként vagy a normális ügymenet részeként tekint ezekre?

A magyar állam is szabadon vásárolhat reklámfelületet. Lengyelországban például egyáltalán nincs kormányzati reklámbevételünk. Magyarországon ebből a szempontból megnyugtató a helyzetünk, mert a bevételeinknek csak a harminc százaléka folyik be hirdetésekből. Ezért ha akár az állam, akár egy cég lemondja a hirdetéseket, az természetesen fájdalmas, de nem egetrengető probléma. Mindenki szabadon dönthet arról, hogy áldoz-e reklámra vagy sem.

Michael Ringier feleségével, Ellen Ringier-vel 2015-ben

Forbes.hu: Csikász Brigittát, a Blikk oknyomozó újságíróját is megfigyelték az izraeli Pegasus-kémprogrammal. Elég valószínű, hogy a jövőben egyre több hasonló esettel kell szembesülniük. Hogyan készülnek az ilyen kihívásokra?

Nehéz, mert a mai világhoz hozzátartozik, hogy ha például Kínába utazom, akkor tisztában vagyok vele, hogy a telefonomba bármikor bele tudnak nézni. Valaki azt is tudja, hogy mi most éppen beszélgetünk. Az elérhető legmodernebb technológia alkalmazásával tudunk védekezni, de nem tudunk mindenkit mindentől megóvni. Ez a realitás. De bármi is történik, azonnal nyilvánosság elé kell vele állni. Jobb védekezést ennél nem lehet elképzelni, ezért is fontos az újságírók munkája: a Pegasus-sztoriról is azért tudhatunk, mert egy újságíróhálózat felgöngyölítette a sztorit.

Forbes.hu: A Ringier még mindig családi vállalkozás. Mit gondol, meddig maradhat ez így?

Addig fogjuk így folytatni, amíg ennek értelme van és lehetséges. A régi üzleti modellben – amiben még nem volt digitális piac, csak nyomtatott – nagyon biztos pozíciónk volt. Nemzeti piacok voltak, az adott országban beszélt nyelv volt az alap, és nem volt különösebb rizikó, ezért is volt rendszerint százszázalékos részesedésünk mindenhol. Mára ez teljesen megváltozott, sokkal bonyolultabb lett a környezet és folyamatosan figyelnünk kell, hogy milyen veszélyek fenyegetik az üzletet. A kiszámíthatóság, ami azt jelentette, hogy egy generáció pár millió frankot elköltött egy újságra, és biztosítva érezte magát a következő évtizedekre, megszűnt.

A konkurenciánk pedig ma már nem annyira a többi kiadó, hanem a Facebook, a Google vagy az Amazon. Ez az egyik oka, amiért 25 százalék részesedésünket eladtuk egy biztosítótársaságnak.

Így tudtunk költeni a cégre és a család jövője is nagyobb biztonságban van. Egyvalamit azonban nem szabad elfelejteni: minden startup családi vállalkozásként indul. Jellemzően valakihez hozzácsapódnak a családtagjai vagy a barátai, és elindítják a vállalkozásukat, ami tulajdonképpen családi lesz. Néhányan aztán hosszú évekre azok is maradnak, mások meg tőzsdére mennek. Svájcban a családi modell azért élhetett ennyire sikeresen túl, mert megúsztuk a világháborúkat, amik más országokban tönkretették az ilyen vállalkozásokat.

Forbes.hu: Minek kellene történnie, hogy azt mondják, fel kell hagyni az eddigi működéssel?

Ha már nem lenne senki a családban, aki képes lenne tovább vinni a vállalatot vagy ha a környezet annyit változna, hogy már nem lenne elég pénzünk a küzdelemre a nagy techcégekkel. Idáig még nem jutottunk el, de nem zárhatjuk ki, hogy eljön a pillanat. Két-három évente leülünk beszélgetni a jövőről, és beszélgetünk arról, hogyan folytassuk.

Eddig minden alkalommal a családi kézben maradás mellett döntöttünk, és remélem, hogy még hosszú évekig ez lesz a helyzet.

Címkép: Michael Ringier / Ringier