A Kádár János program és vidéke

Posted by

Fábián András

>Szanyi Tibor a baloldali (?) Orbán ellenes (?) ellenzéki (?) politika enfant terrible-je. Nem véletlen a sok kérdőjel. Bármit mondhat róla az ember, de nem állíthat semmit biztosra, mert időnként, egyik napról a másikra megcáfolja önmagát. Lehet, hogy amit mond, azt ő nagyon komolyan gondolja, amikor azonban cselekszik nem ritkán a diplomáciai érzék teljes hiányát érzékeljük a részéről. Mondjuk ki: Szanyi Tibor nem túl hiteles politikus. Nekem legalábbis nem az. Pedig ha a vitathatatlanul baloldali gondolkodását veszem alapul, akkor akár lehetett is volna, de annyira ellentmondásos egyéniség, hogy meglehetősen nehéz követni, pláne feltétel nélkül elfogadni őt. A fennen hirdetett és képviselt baloldali politikai elkötelezettség például vígan összefért nála a Goj Motorosok néven bejegyzett széljobberek brüsszeli meghívásával és EU-s (köz)pénzen való megvendégelésével. Máig nem tudom, mi szükség is volt erre. (Csak zárójelben jegyzem meg, Szanyi minden magyarázkodása ellenére, nálam itt fogyott el a bizalom).

Szanyi – talán azért, mert meglehetősen gyorsan és fiatalon emelkedett meglehetősen magasra a szakmai és politikai pályafutása – leginkább nagyivóként vált ismertté. Nem tudjuk, mennyit ivott annak idején, sokat-e, vagy csak eleget. Annyit azonban biztosan fogyaszthatott, hogy az erről szóló hírekről a politikai ellenfelei megbízhatóan és széles körben tájékoztathassák a közvéleményt. Mellesleg ő ezt nem is nagyon cáfolta, viszont egyszercsak bejelentette, hogy felhagyott az ivással. Vagyis nem volt álhír a hír.

Kár volt ezekért az önsorsrontó ficamokért, mert azért az ő nevéhez nagyon komoly, hosszú távú kezdeményezések is fűződtek. Akkori pártjában, az MSZP-ben, az Európai Integrációs Tagozat (ma Európa-politikai Tagozat) alapító elnöke volt. Dolgozott politikai államtitkárként 2004-től Kóka János mellett. Négyszer választották meg országgyűlési képviselőnek a XIII. kerületben, Angyalföldön. Pártjának alelnöke is volt, azonban amikor határozott léptekkel elindult a pártelnöki székért, sok pálya- (és verseny)társa számára hirtelen nagyon kényelmetlenné vált. Gyorsan kiküldték hát Brüsszelbe Európai Parlamenti képviselőnek. Itt remek antréval kezdeményezője lett az úgynevezett „okos falvak” projektnek, amely a leszakadó térségek felzárkóztatását, a XXI. század korszerű vidék-politikáját hivatott támogatni. Nem kevésbé meghatározó munkát végzett az EU versenypolitikáját lefolytató vizsgálat parlamenti fő jelentéstevőjeként. Az EP nagy többséggel fogadta el azt a jelentését, amely leszögezte, hogy a versenyszabályok nem írhatják felül a szociális vívmányokat és szempontokat.

Azt szerintem vitán felül elmondhatjuk, hogy Szanyi elkötelezetten szociális és baloldali gondolkodású ember. Nyakas is, ezt többször tapasztalhattuk. Nehéz vitapartner, sokszor erőszakos és ritkán simulékony stílussal. Valószínűleg ennek is betudhatóan folyamatosan harcban állt az MSZP belharcoktól terhelt vezetésével. A párt baloldali politikai fordulatát sürgető alelnök lassan szembe került az MSZP se hideg-se meleg politikai játszmáival elfoglalt, a színfalak mögött suttyomban a Fidesz potentátjaival egyezkedő, meghatározó vezetőivel. Párttársai előbb felfüggesztették, majd fegyelmi megrovást kapott, végül „magatartási okokra” hivatkozva visszahívták az alelnöki funkciójából. Múlt év januárjában azután, mivel vélhetőleg elfogyott körülötte a levegő, ki is lépett az MSZP-ből és Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (ISZOMM) néven új pártot alapított. A névválasztás persze azonnal ismét céltáblává tette Szanyit. Többen kajánul mondogatták: „De hiszen azt mondta, hogy már abbahagyta! Hogy nem iszik! Aztán tessék…”

Bár a magát elkötelezetten baloldalinak beállító párt állítólag többször is megpróbált a hatpárti együttműködéshez csatlakozni, a szándék az elutasítással felérő hallgatás falába ütközött. Ezért az ISZOMM jövőre egyedül indul a választásokon, miniszterelnök-jelöltjeként pedig Szanyit nevezte meg. Amikor azt mondom, hogy „magát elkötelezetten baloldalinak beállító párt”, akkor ez nem jelent kételkedést, pláne nem elutasítást. Én speciel elhiszem, hogy Szanyi és pártja elkötelezetten baloldali. „Nem lehet más a névadója a párt szociális válságot megoldó programjának, mint Kádár János” – mondta el Szanyi Tibor az ATV-ben. Az emberek az 1970-es – 80-as években szociális biztonságban éltek. Ezt senki sem vitathatja. „Milliós nagyságrendben épültek az állami lakások, esélyük volt a fiataloknak az életben, mindenkinek volt étele, és felvirágzott a vidék is.” Nosztalgia él ma az emberek nagy többségében azzal a korral kapcsolatban, és ez nem lehet véletlen. Az ő szavazataikra számít a párt. (https://szocikk.hu/2021/08/29/itt-az-iszomm-kadar-terve-a-szocialis-felemelkedes-programja/) Az ISZOMM ugyanakkor nem habozik folyamatosan kritizálni a hatpárti együttműködést, amely – szerinte –  hamis baloldalisággal nem csak hogy elcsábítja tőlük a baloldali szavazókat, de összeállt a Jobbikkal. Vagyis szerintük ez az ellenzéki összefogás nem baloldali, hanem jobboldali liberális, amely nem mellesleg hosszú időn keresztül hallgatólagosan együttműködött az Orbán-rendszerrel.

Nekem azonban van egy sanda gyanúm. Egyrészt ezekben a kirohanásokban van egy nagy adag sértettség is, amiért nem vonták be a Szolidaritás Mozgalmat a közös munkába. Másrészt viszont nem kis részben éppen Szanyi személye az, ami visszatartotta ezeket a „jobboldali, liberális” pártokat az ISZOMM-al való közösködéstől. Van ott rajta kívül is elég bajkeverő, és momentán éppen az egységes fellépésre van a legnagyobb szükség. Az ISZOMM viszont folyamatosan támadja a DK elnökét is és a Jobbikkal való együttműködést is. Alig hihető, hogy a mindent felülíró egységes fellépés igénye érdekében Szanyi megtartóztatná féktelen természetét.Az ellenzék világos programja az, hogy Orbánt és rendszerét le kell váltani. Ehhez pedig más alternatíva, mint az ellenzéki pártok összefogása – nincs.

Szólnom kell azonban még egy dologról. Szeptember 2-án volt egy vita az ATV-ben (http://www.atv.hu/videok/video-20210903-voks-2022-2021-09-02-2-resz) , ahol Ónody-Molnár Dóra a Kádár programról azt tartotta szükségesnek megjegyezni, hogy a program névadója 300 ember haláláért felelős. Ungár Péter szerint pedig Kádár Jánosról nem lehet programot elnevezni, mert legitimációját a szovjet csapatok jelenléte adta. Olcsó poén lenne, ha én meg azzal érvelnék, hogy Ónody-Molnár Dóra és Ungár Péter nem éltek még a Kádár korszakban, tehát legfeljebb csak a szüleiktől tudhatják, hogy hogyan éltek az emberek azokban az években. Azok a mesék pedig – ezek szerint – inkább nem igazak, mint igen.

Szabadjon azonban megjegyeznem Orbán Viktorról mára ugyancsak elneveztek egy egész korszakot. Ő pedig, miközben bizonyíthatóan több tízezer ember haláláért felelős, totálisan felszámolta a magyar emberek szociális- és létbiztonságát. Az ő áldozatainak rettenetes száma a devizakárosultakból, a mélyszegénységben élőkből, az utcán megfagyottakból vagy épp a koronavírusban elhunytakból tevődik össze. Nem mellékesen az ő „legitimációjának” meghatározó hányadát is az orosz és kínai politikai (pénzügyi) hátszél adja. Momentán éppen ezért is akarjuk leváltani ezt az embert és a rendszerét. Úgy vélem, hogy teljesen mindegy, hogyan hívnak egy ilyen rendszerváltó programot, ha az nem csupán tömegeket képes mozgósítani, de eközben elfogadható, követhető és megvalósítható célokat is tartalmaz. Csupán mellékesen jegyzem meg, hogy Szanyi pártja, saját megállapítása szerint jelenleg körülbelül 2%-on áll… Ungár Péter meg a Kádár-korszak kritikáját illetően legalább annyira hiteles, mint szerető édesanyja, amikor a kiváló Churchill monográfiát jegyző történész kollégájának, Boris Johnsonnak odavágja, hogy „… maga egy kis, széteső ország élén áll. Törődjön bele és söprögessen a saját háza táján. Van mit”

Szerintem a címzett azt sem tudta, hogy e dörgedelmet olvasván sírjon-e vagy nevessen inkább.