A Johnson fiú esete Schmidt Marival

Posted by

 jotunder

Hé, bandzsa Mary nehéz eset Szegény ember gazdag lánya, és de már egy dalért is megesett. (Jethro Tull

  “Boris Johnson, maga egy kis, széteső ország élén áll. Törődjön bele, és söprögessen a saját háza táján. Van mit.” (Schmidt Mária)

Békés Márton, Schmidt Mária ölebe, a brit úriemberrel, egészen pontosan két brit úriemberrel azonosította a konzervativizmust “Mi magunk” című esszéjében.  

Mária asszony a woke mozgalom Andics Bözsijeként,  turáni Angela Davisként támadta meg a British Empire-t fajtársnői hevületében.  Az oxfordi keményvonalas progresszívekkel kart karba öltve bontaná le Cecil Rhodes szobrát, döntené Temzébe Winston Churchillt és az egész brit konzervativizmust.

A félhülye Békés fajtárs a korai brit melegszcéna legismertebb művével illusztrálta konzervatív kiáltványát, gazdája Mária pedig a konzervativizmus alapjaiba döfte pennáját a Costas női vécéjében.

Nincs brit konzervativizmus a Brit Birodalom nélkül, nincs Burke, nincs Disraeli, nincs Gladstone, nincs Kipling, nincs Chesterton, tehát nincs Scruton sem. Alexander Boris de Pfeffel Johnson  Etonból került a Balliol College-be  és a brit felsőosztályokra jellemző eleganciával vert szét néhány oxfordi krimót a Bullingdon Klub tagjaként, miközben  Mária gazdija egész életében arra vágott fel, hogy pár hónapig a Pembroke Collegeban meresztette a seggét.

A brit alsóosztályok anyagi helyzete lényegesen jobb, mint a magyar docenseké, alkoholfogyasztási szokásaik pedig sajátosak (eleve tajtrészegen járnak kocsmába, a vonaton képesek annyira berúgni, hogy néha nem találják meg a stadiont, ahol egy jót balhézhatnának) ezért rendszeresen okoznak problémát európai nagyvárosokban.  De a legtöbbjük egészen megdöbbentően udvarias tud lenni percekkel azelőtt, hogy sugárban  hányná le a kalauzt. Boris Johnson egy szóval sem állította, hogy nincs alkoholproblémája a brit prekariátus egy részének. A magyar prekariátus viszont lecsoffant kocsmákban gondolja végig a napi asszonyverést.

Schmidt fajtársnő ideológiai cimbijei  hozták a zsidótörvényeket, ők gettósították a felmenőim, és ők küldték őket a halálba. Értük is térdelt a Harry Kane. Persze a magyar szabadságharcos nép, nem térdel le senki előtt, kivéve ha az illetőnek csinos bajuszkája van és visszapasszolná Kassát vagy Édeserdélyt. Mondjuk Szásával is elég jól elvoltak, miután megmutatta, hogy ki az úr a házban.

De ez csak mellékszál. Vagy angolozás van Mária, vagy Scruton kávézó. Scruton annyira angol volt és annyira angolul fogta fel a brit birodalmat (amúgy a fajtársnő kedves fia sem Nyizsnij Novgorodba járt egyetemre, hanem Edinburghbe), hogy frau Schmidt savas felböfögése helyett inkább az ő gyönyörű konzervatív gondolataival zárom a posztot.

“So, too, does their amateurism. The empire was acquired by roving adventurers and merchants who, trading with natives whom they could not or would not trust, summoned the law of Old England to conclude the deal, and, in the wake of the law, the sovereign power that would enforce it. But it was not only the empire that was acquired in this way. Almost the entire social order of the country arose from private initiatives. Schools, colleges and universities; municipalities, hospitals, theatres; festivals and even the army regiments, all tell the same story: some public-spirited amateur, raising funds, setting out principles, acquiring premises and then bequeathing his achievement to trustees or to the Crown, with the state appearing, if at all, only after the event, in order to guarantee the survival and propagation of good works that it would never have initiated by itself. That is the English way.”

“So, for many centuries, the English were content with an unwritten constitution, a parliament whose powers remained undefined, a form of sovereignty that could be traced to no specific institution and no single person, a system of justice in which the most important laws were not written down, and patterns of local administration that could not be explained, even by those who operated them.”

(Így az amatőrizmusuk is. A birodalmat vándorló kalandorok és kereskedők szerezték meg, olyan bennszülött emberekkel kereskedve, akikben nem bízhattak vagy nem bíztak meg, megidézték az ó -angliai törvényt az üzlet megkötéséhez, és a törvény nyomán a szuverén hatalmat, amely végrehajtja azt. . De nemcsak a birodalmat szerezték meg így. Az ország szinte teljes társadalmi rendje magánkezdeményezésekből fakadt. Iskolák, főiskolák és egyetemek; önkormányzatok, kórházak, színházak; a fesztiválok és még a hadsereg ezredei is ugyanazt mesélik: néhány közkedvelt amatőr, pénzt gyűjt, elveket határoz meg, helyiségeket szerez, majd eredményét a vagyonkezelőknek vagy a koronának örökíti meg, az állam megjelenésével, ha egyáltalán csak az esemény után, annak érdekében, hogy garantálják a jó cselekedetek fennmaradását és elterjedését, amelyeket soha nem kezdeményezett volna magától. Ez az angol módszer. ” „Tehát az angolok sok évszázadon keresztül megelégedtek egy íratlan alkotmánnyal, a parlamenttel, amelynek hatásköre meghatározhatatlan maradt, a szuverenitás egy olyan formájával, amely egyetlen konkrét intézményre és egyetlen személyre sem vezethető vissza, az igazságszolgáltatási rendszerre, amelyben a legfontosabb törvények nem írták le, és a helyi közigazgatás mintái, amelyeket még azok sem tudtak megmagyarázni, akik működtették. ”

Örülünk, Vincent blog