Uncategorized

Amikor egy osztály ment a Pride-ra – Rómában

Posted by

Homonnay Gergey

>Kedves Parragh László! Voltam tanár, életem pár nagyon jó éve volt, bár soha nem éltem olyan szarul, mint akkor. Eszembe sem jutott a nyaralás, de egy drágább könyvre sem futotta. Egy évben egyszer vettem magamnak egy új pólót, és azt is hetekkel előtte kinéztem magamnak, majd fizetésnapig mindennap elmentem a Mammutba, hogy megnézzem, megvan-e még. Ez a póló itt van velem Rómában, és emlékeztet arra, hogy ha esetleg újra tanítani akarnék Magyarországon, ne tegyem.
Ebből a létformából lett elegem, amikor már nem volt osztályom, és már untam, hogy hajnal 6-kor fel kell kelni a semmiért. Volt egy másodállásom, ahol a tanári fizetésem háromszorosát kerestem meg, így egyik januári reggel be sem mentem már a gimi épületébe, mert a suli előtt cigarettázó igazgatónak mondtam, hogy felmondok, és azzal a lendülettel fordultam vissza aludni.Életem egyik legjobb döntése volt.

No de.
Soha nem voltam heteroszexuális. Gimis tanár koromban sem. Akkoriban volt egy pasim, aki amúgy úgy nézett ki mint Brad Pitt, ha jól tudom ő ma is tanárként dolgozik, de ebben nem vagyok biztos, mivel úgy szakítottam vele, hogy kibasztam a cuccait az erkélyről a ház előtti kertbe miután nem vette komolyan, hogy 5 perce van, hogy eltakarodjon, tehát érthető módon, nem tartjuk a kapcsolatot.
De hogy a lényegre térjek. Fiatal tanerőként egy heteronormatív társadalomban nyilván a lányok voltak szerelmesek belém. Néha ez tök zavaró volt. Az erdei iskolában készült fotókat, amin Hókuszpók szerepét alakítottam, akit a Töpörödött Törp Ördögök (így hívtam a hatosztályos gimiben a hetedikes osztályom tagjait, ők meg engem Hókuszpóknak) eltesznek épp láb alól, mind lelopta az egyik a faliújságról. Egy másik osztályban az egyik csaj egész órán ábrándozva nézett, soha nem figyelt arra, amiről épp szó volt, a kamasz lányokra néha jellemző köd teljesen elhomályosította az elméjét, és amikor beírtam az ellenőrzőjébe, hogy a szülő keressen már fel a fogadóórán, a csaj úgy vette el az ellenőrzőjét, hogy megsimogatta a kezem. Majd felrobbantam.
Egy tanár nem fog a tanítványával kikezdeni. Egyszerűen nem látja benne a partnert. A gondjaira bízott életeket látja, akiknek ajtókat szeretne kinyitni a világra, hogy amikor kilépnek az életbe, ne zuhanjanak, hanem repüljenek. A legnagyobb büszkeség egy tanárnak pedig, amikor a tanítványa túlszárnyalja. Nekem is van tanítványom, aki Brüsszelben tolmács, és van olyan, aki szépirodalmat fordít.
Viszont egy tizenéves nem heteroszexuális kamasznak csak jót tesz, ha ismer olyan tanárt, aki hozzá hasonlóan nem heteroszexuális. Nem azért, hogy vele gyakorolja a szexet, hanem azért, hogy tudja: nem heteroszexuálisként is teljesen normális. Nem kell kinéznie a fát az erdőben, amire felakasztja magát, nem kell leugrania egy hídról, és nem kell a vonat elé ugrania. Ma Magyaroszágon nagyon sok tizenéves ma is ezen gondolkozik.
Éppen ezért a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, aki Csongrádon, a Szentháromság téren, az országos szakképzési tanévnyitó ünnepségén homofóbkodott, csak annyit tudok mondani: rohadj meg!
A fotót június 26-án készítettem a római metrón. Egy középiskolai osztály testületileg ment a Pride-ra.