Parragh és a kislányok a fürdőszoba-szalonban

Posted by
Gábor György
>Úgy látom, nagy a felháborodás Parragh Lászlónak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének az Országos Szakképzési Tanévnyitó ünnepségen elmondott beszéde miatt. A bensőséges és rendkívül jó hangulatú évnyitón az elnök úr az alábbiaknak adott hangot a tanuló ifjúság okulására: „Azt már nehezen viselem, amikor mondjuk a 9 éves kisfiamat a tanár úgy segíti fel a létrán vagy a kötélen, hogy egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik.”
Becsüljük meg, amikor valamely embertársunk a saját életéből vett ismeretekkel és az ismeretekből nyert jártassággal igyekszik gazdagítani a jövő nemzedékét. Évtizedes emlékek és reminiszcenciák köszönnek vissza az elnök úr mondatából: a fiúkhoz vonzódó tanár úgy segíti föl a kötélen vagy a létrán a 9 éves tanulót, hogy közben szétfeszíti a szexuális vágy: legszívesebben ott helyben tépné le a kisfiúról az összes ruhadarabot, de hatalmas az önmérséklet és a mértéktartás, elvégre józanul zabolázott, szolidan fegyelmezett tanárember ő, neveléssel és tanítással bíbelődő paidagógosz, nem egy vérnősző barom, tudja, hogy ezt most aligha teheti meg, légy fegyelmezett – súgja magának elfojtott hangon, ám már az első közös táborozás jár az eszében, amikor az éj leple alatt beosonhat végre a 9 éves kisfiú sátrába.
Parragh elnök úr nyilvánvalóan tudja mit beszél, elvégre a legszemélyesebb élményeit adja tovább. Hiszen amikor megnyitotta a fürdőszoba berendezéseket áruló boltját, valószínűleg maga is rendre megtapasztalhatta a fent említett hevítő, izzó, tüzes vágyat minden alkalommal, amikor egy egyedülálló hölgy tévedt a boltjába, megállt a fürdőkád mellett, majd lehajolt, hogy közelebbről szemügyre vegye a kínált portékát. Humanizált ösztönök ide meg oda, Parragh úr ilyenkor legszívesebben sliccből, ambulanter tette volna magáévá a fürdőkád előtt magányos cédrusként hajlongó hölgyet. Mindet, kivétel nélkül, mert Parragh úr a lányokhoz vonzódik. Hát azért!
S igaz, ahogy a fiúkhoz vonzódó tanár legfőképp a 9 évesektől jött lázba, Parragh is – mi tagadás – bizonyára azt szerethette leginkább, ha az anyukák előre küldték a kilencéves kislányukat a boltba nézelődni, amíg ők a sarki zöldségesnél – Parragh albatroszként szárnyaló fantáziája szerint – megvették a sárgarépát.
Parragh az évnyitón, a diáksereg előtt szemérmetesen szabadkozva ezt mondta: „erős vívódás volt bennem a hétvégén, hogy ezt szóba hozzam-e, nehogy elrontsam az ünnep hangulatát”, de hála Istennek, az összegyűlt tapasztalatok ihletett megosztásának belső parancsa, ami a pedagógust pedagógussá teszi, két vállra fektette benne a szemérmesen ódzkodó férfiembert, s picurka elméjének izgató pornográfiáját megosztotta a NER-ben cseperedő tanuló ifjúsággal.
És felesleges volt az aggodalom, dehogy rontotta el az „ünnep hangulatát”, épp ellenkezőleg: projekciós eszmefuttatásához önfeledten tapsikolt az első sorban ülő innovációs és technológiai miniszter, a Magyar Honvédség parancsnoka, néhány országgyűlési képviselő, államtitkár, helyettes államtitkár és pár kormánymegbízott.
A szocialista embertípust felváltó NER-embertípusa boldogan díjazta Parragh pervertált konjunktúra-eszmefuttatását.
Címkép: Parragh atillában