A percember

Posted by
Iván Gizella
>A szakállas fiatalember jó ideje minden nap ott ül ugyanazon a padon. Egykedvűen néz maga elé. Soha nem áll fel, hogy kéregessen. Ő, a hajléktalan. Látjuk, de nem vesszük észre. Nem tudjuk visszaidézni az arcát, pedig minden nap elmegyünk mellette. Nem állunk le vele társalogni. Mégis, ahogy ránézek a pillanat tört része alatt is tudom, mit mondana, ha szóba elegyednénk.
Ma már harmadszor suhansz el előttem a flancos kocsidban, s egyszer sem álltál meg.
No persze, olyan helyre tetted a feneked, ahol nem lehet. Ez egy buszmegálló.
Pont azért ülök itt. Sok az ember. Olyan itt, mintha moziban ülnék.
Itt is alszol?
A fenét. Hideg van.
Akkor?
Akkor? Hol itt, hol ott.
Na jó, nem faggatlak.
Más se szokott. Nem beszélgetek senkivel. Olyan, mintha láthatatlan lennék. Te érted ezt?
Igen. Nyomorult egy helyzet.
Az. De ne kezd te is, hogy magamnak köszönhetem.
Eszemben sincs, bár…
Semmi bár. Kirúgott az asszony. Ittam.
S most?
Se pénzem, se kedvem.
Van jövőd?
Ne nevettess! Percember vagyok.
Ismered Adyt?
Az a vers másról szól. Nekem egy perc alatt, egy ajtócsapódással ment tönkre az életem. Azóta egy percnél tovább nem gondolok.