A Dunánál – a folyami költő temetése

Posted by

Fáy Miklós

>Tegnap eltemették Kántor Pétert. Pontosabban a temetés valószínűleg nem a legmegfelelőbb szó, nem halmoztak földet a hamvai fölé, hanem vízre tették, folyóra, Dunára, hogy elmerüljön, és hallgassa a víz bölcsődalát, mint a Schubert-dalban. Folyami költő, mondta magáról. És tényleg.

Mintha ez az „és tényleg” volna a jelenség lényege. Költő, és tényleg. Tényleg úgy él, mint egy költő. Úgy érzékeli a világot, mint egy költő, és segít megtanulni úgy látni mindent. Fölmegy a Margit-hídtól az Árpádig. Egészségügyi séta. Neki meg kaland, mert véletlenszerűen ott állnak a hajók, és a hajóknak neve van, és pár éve még az apjával járt ezen az úton, és vitték a rövid nyelű lapátot, ami rejtélyes módon eltűnt az apa halála után, és, és, és. A világ ámulnivaló. Van, aki meg tudja írni, van, aki nem. De ámulni neki is szabad.