Posted by Gábor György
Ismét küldtek egy cikket. Egy általam eddig (és minden bizonnyal ezután is) a teljes ismeretlenség homályába burkolózó Kacsoh Dániel nevű szerző (van-e, ki e nevet nem ismeri?) összepublintott egy valamit, s az eucharisztikus kongresszusról annyi jutott az eszébe (eszébe: contradictio), hogy a „baloldal” nem tud mit kezdeni a szakralitással.
Ismét küldtek egy cikket. Egy általam eddig (és minden bizonnyal ezután is) a teljes ismeretlenség homályába burkolózó Kacsoh Dániel nevű szerző (van-e, ki e nevet nem ismeri?) összepublintott egy valamit, s az eucharisztikus kongresszusról annyi jutott az eszébe (eszébe: contradictio), hogy a „baloldal” nem tud mit kezdeni a szakralitással.
Veretes mondandó, tudós beszéd, a Mandinerre pont elég is. De lám csak, megemlít engem is a pennabajnok, s egyenest ateista vallásfilozófusnak minősít.
A helyzet az, hogy nyilvános konfessziót nem gyakoroltam állítólagos ateizmusomról, Kacsoh szerzőnek privátim sem neveztem magam ateistának, úgyhogy ez az ő becses minősítése, s miután én nem mondtam magam eddig sehol ateistának (holott megtehettem volna, elvégre vallási és lelkiismereti szabadság tombol e hazában), így hát máshonnan nem származhat a minősítés, csak Kacsoh szerzőtől.
Azt, hogy ki a zsidó, Karl Lueger szokta megmondani, ám azt, hogy ki az ateista, mostantól Kacsoh szerző fogja megmondani.
Csakhogy.
Ki az ateista zsidó?
Kacsoh szerző előtt ezt már megmondták mások is. Azt ugyanis szokás tudni rólam, hogy zsidó vagyok, a Mandiner publikuma rendre örül is ennek piszkosul, s Kacsoh szerző legalább ilyen mértékben tájékozott: ennyit ő is tud rólam, bizonyára olvasgatja a Mandiner kommentárjait, ennél több ismeret pedig amott teljesen fölösleges, elvégre ez a lényeg, oszt jónapot!
Váljék egészségére!
De miért is érdekes mindez? Azért, mert épp a zsidókat Kacsoh szerző szellemi előfutárai, a judeofób, azaz zsidógyűlölő politeista, sokistenhívő, görög és római pogány szerzők nevezték önfeledten ateistáknak. Istentelen népség (impia gens) – mondták a zsidókról –, akik valamiféle egyetlen egy istent imádnak (unum Deum solum), „akinek nincs emberi alakja” (dia to mé nomizein anthrópomorphon einai ton theon), s minthogy a többi istent mind megtagadták, következésképp istentelenek (atheiszmosz). Így lett aztán a zsidóság a sokistenhívő judeofób szerzők szemében „kegyetlen”, „gonosz”, „makacs” és „megátalkodott” nép, a hitük pedig inkább babona (superstitio) vagy barbár babona (barbara superstitio – Plutarkhosz deiszidaimoniát emleget).
Szóval nincs új a nap alatt. Azt nem tudom, hogy Kacsoh szerző minek identifikálja magát, én tartózkodom az ilyesmitől, de ha nem görögként vagy rómaiként tekint önmagára, hanem – feltételezem – keresztényként, akkor nincs oka zavarba jönni, mert elárulom neki, hogy a történelem során ismerhettünk szép számban önmagukat keresztényeknek nevező dühödt judeofób szerzőket is.
És ha már Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus: felhívnám Kacsoh szerző figyelmét arra, hogy a kongresszusra ellátogató pápa, Jézus Krisztus helytartója (vicarius Christi), Szent Péter utóda, a Vatikán uralkodója, Isten szolgáinak szolgája (Servus Servorum Dei) etc. azt találta mondani, hogy a zsidóellenesség abszolút ellentmond a kereszténységnek: „Egy keresztény számára az antiszemitizmus bármilyen formája saját kereszténységének teljes elutasítását jelenti, vagyis totális önellentmondás.”
Címkép: Az eucharisztikus kongresszus keresztje