Bruck Gábor
>Dobrev, Jakab vagy Karácsony?
Legalább egymillió ember gondol valamit arról, hogy ki legyen az ellenzék vezetője, de érdemi vita nincs. Pedig az ember gyakorlott vitázó. A munkaidő 40 százalékát azzal töltjük, hogy valakit megakarunk győzni valamiről. Valakit rá akarunk beszélni valamire. Aztán hazamegyünk és otthon folytatjuk a gyerekkel, társsal. A megvitatás természetes készségünk, de a politikában mégsem megy.
Nehéz a megbeszélés, mert jön valaki, aki csak bántani akar. Jön valaki és kiterveli azt a mondatot, amely leginkább zavarba hoz. Jön valaki, aki évente 300 bejegyzést ír, de mindig, mindegyikben, mindenki hülye. Vagy jön egy harmadik, aki rögtön kisiklatja, más irányba tereli a vitát.
Én magam kerülöm a vitát. Elmondom, amit gondolok, de tudom, hogy senkit sem tudok meggyőzni. Viszonylag sokat tudok a meggyőzésről, érvelésről, történetmondásról, de a vitákat rendszeresen elvesztem.
Ne zavarjon, ha veszítesz, mondja Daniel Cohen filozófus. Ő évtizedek óta tanít, magyaráz, megvitat, vitatkozik és minél jobban vitázik, annál többször veszít. Nem baj. A jól vitázók viszonylag könnyű szívvel veszítenek.
A vitának három formájáról beszél:
Az első, amikor győzni akarsz és a vitát harcnak tekinted. Ilyenkor van visítás, csapkodás, látszólag valaki győz, de valójában a résztvevők véleménye nem változik.
A második a szakmai vita: például, amikor a mérnökök sorra veszik: ez így működik? Teljesülnek az előírások? Érvényesek a számítások? Ilyenkor nincs szembenállás, nincs harc, megvitatás van.
A harmadik forma is jó: az előadás, a prezentálás. Ezt teszi a tanár a katedráról, a politikus a pulpitusról, amikor bemutat egy elképzelést, elgondolást vagy álláspontot.
Sajnos az első típusú vita messze a leggyakoribb. Ilyenkor harcias nyelvet használunk és a vita ellenségessé tesz és megoszt bennünket. Elmarad a mérlegelés, a kompromisszum és nincs együttműködés. Ezért kerülöm ezt a formát.
Harcolj kevesebbet, mondja Daniel Cohen és igaza van. Ha túl jól érvelsz, ha megnyered a vitát, abból nem tanulsz. Ha neked van igazad, ha az érveid erősebbek, mint a másik fél érvei, akkor csak önmagadat hallgatod újra. A vesztes fél nyert. Ő gazdagodott a te érveiddel, te semmit sem tanultál.
A vitából csak olyankor tanulunk, amikor a másik félnek jobb, erősebb érvei vannak mint, nekünk.
Nyugaton sok vezető érti ezt, Angela Merkel vagy a svájci kormány-koalíció tagjai biztosan. Merkel figyel arra, aki nem ért vele egyet, akarja érteni a másik fél szempontjait. Nyitott az érveire.
Jó jelnek tartom, hogy az ellenzéki jelöltektől sem idegen ez hozzáállás. Karácsony Gergelyről elhiszem, hogy képes meghallani és elfogadni mások érveit.
És Dobrev Kláránál is azt látom, hogy végigszáguld az országon és a legkisebb faluban is ezzel kezdi a beszédét: akarom hallani a hangodat. Szeretném tudni, hogy mit gondolsz. És amikor a koalíciós kormányról beszél, azt mondja: két fülem van és egy szám, azért, hogy kétszer annyit hallgassak, mint amennyit beszélek.
Edward Hess, a Virginiai egyetem professzora szerint a magasabb rendű mentális készségek ezen a ponton kezdődnek, amikor nyitott vagy és érdekel a mások véleménye is.