Bojár Iván András
>Amikor megszülettem, ő már menő dobos volt. Amikor Brezsnyev hatalomrakerült, szintén. És akkoris, amikor Brezsnyev meghalt. Meg amikor VI. Pál pápa. Akkor is, amikor felment az ember a Holdra, ő már hatalmas sztár volt. Amikor Teatcher került hatalomra, Mitterand, Kohl, amikor bő harmincéve ledőlt a fal, amikor Havel fogadta őket a Hradzsinban, amikor zuhogó esőben a egész keleti blokk velük ünnepelte a kommunizmus végét Prágában. És amikor lelőtték Reagant, Wojtylát, Lennont. Meg amikor négyéve láttuk Sophieval Mick Jaggert Párizsban az Odeonnál. Ő végig ott ült őrhelyén, a dobok mögött. Legalább öt évszázadot élt. Most, hogy szerettei körében szeliden távozott, a nagypapát búcsúztatja benne a családja. Nekem ma tudatosult, hogy ő akár nagypapa is lehetett a nyolcvan évével. Elképesztő életet élt. Jó, hogy tudunk ilyen sikeres gyönyörű életekről is.
