Az olvashatóság fontosabb-e, mint a látvány?

Posted by

Zöldi László
>A hátam mögött kudarcok 40 centinyi halmaza. Az ottani polcon tartom a fénymásoló papírokat. Az A/4-es lapokat nyolcfelé vágom a jegyzeteléshez, csakhogy fekete filctollat használok. Próbáltam hozzá az indiánrót, a fűzöld, a narancssárga, a szürke, a bézs színű papírost. De csak a fehér jött be. Alányomásra, háttérnek való, kiemeli a leginkább kontrasztos színt, a feketét. Vagy fordítva: a fekete alap domborítja ki a fehér betűket.

Ugyanezt a göröngyös utat most járja végig a digitális sajtó. Például a siófoki kézilabda csapat rendszeresen küldi a felkészülési mérkőzésekről írott előzeteseket és beszámolókat. Tegnap este a magyar bajnoktól, a Fraditól elszenvedett vereségről tudósított tárgyilagosan. Mondandóját pedig a számszerű eredményt is tartalmazó táblázattal tarkította – szó szerint. A kezdő hetes névsorát más színnel adta meg, mint a cseresorét. A csapat gerincét kanárisárga alapon fehér betűkkel közölte, a cseresor neveit viszont fekete alapon fehér betűkkel. Az előbbi olvashatatlan volt, az utóbbi olvasható.

Félő, hogy a csapat olyan rendszergazdát alkalmaz, aki nem fogadta meg a színügyekben szakember Gábor János tanácsát: „Az üzenetet a szöveg és a háttér közti kontraszt emeli ki.” Ez a Sign&Display Magazin-ban olvasható, amely gyakran foglalkozik a színezéssel. Sok függ persze attól, vajon mit akar a látványvilágot szolgáltató rendszergazda. Képzőművészeti alkotást vagy olvasható szöveget? A tavaly indult hetilap, a Jelen online változatában is vidám (pasztell) színekkel kecsegteti az olvasókat. Kár, hogy a szöveg alig silabizálható.

Egy szerencsétlen megoldás folytán a szerzők nevét például szürke alapon fehér betűkkel adja közre. A vezetéknév épp csak olvasható, a vékonyított keresztnév azonban már homályba vész. Holott Lakner alapos politikai elemzésekkel véteti észre magát, és van egy riporter Ónody-Molnár meg egy publicista Ónody-Gomperz, a Tóthokról és a Szabókról nem is beszélve. Csupán Tamás Ervin részesült ama kiváltságban, hogy a nevét kontrasztos színek domborítják ki. A vezetéknevét fehér alapon fekete betűkkel szedték, és a keresztnevét nem vékonyították el.

A nyomdászok ezt a titkot már néhány száz esztendeje tudják. Bíró Miklós pedig 1936-ben, tehát 85 éve kiadott Nyomdászati lexikon-jában szócikket szentelt a színek közti szembeötlő különbségnek, annak a fránya kontrasztnak. Abból indult ki ugyanis, hogy az olvashatóság fontosabb, mint a látvány.

Médianapló, 2021. augusztus 25.