Afgánok Magyarországon

Posted by

 A Hungarian Spectrum írásának magyar változata

Balogh S. Éva

Fogadok, hogy olvasóim közül sokan meglepődnek, ha azt hallják, hogy közel 2000 afgán  él Magyarországon, akik közül sokan már itt születtek. Az is kiderülhet, hogy a magyar afgán közösséget egységesen „a legnagyobbnak és legstabilabbnak és legsikeresebbnek” nevezik az országban élő menekült közösségek között. Amióta az 1980 -as években letelepedtek Magyarországon az első afgánok, 40 év telt el, és megszületett egy második, sőt harmadik generáció is. Ezért az idősebbek kivételével gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek a magyar őslakosoktól. A közösség fenntart egy „Afgánok Magyarországon” nevű Facebook -oldalt 327 taggal. A magyarországi afgánokról tanultak alapján az az érzésem, hogy elsősorban a közösség idősebb tagjai tartoznak ebbe a csoportba. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Központjának Kisebbségkutató Intézete már korán érdeklődést mutatott az afgánok élete iránt. 2000 -ben jelent meg Marton Klára cikke: „Miben különböznek az afgánok? – Ahogy  az afgán tinédzserek és szüleik látják Magyarországot ” címmel jelent meg a Diskurzusok a vándorlásról kötetben,  A cikk a szülők, főleg az anyák, valamint kamasz fiaik és lányaik interjúinak hosszú összefoglalása.

Ezeknek az embereknek a többsége viszonylag új jövevény volt, de már elég régóta tartózkodtak az országban ahhoz, hogy külön otthonuk legyen, hogy kihasználják az ingyenes nyelvoktatást, és a férfiak többségének volt munkája. Ennek eredményeként az apák viszonylag könnyen elsajátították a magyar nyelvet a munkahelyükön, de a feleségek, akik az afgán szokások szerint otthon maradtak, hogy vigyázzanak a házra, a férjre és a gyerekekre, nagyrészt nem tanulták meg a nyelvet. A fiatalabb gyerekek viszont, akik magyar iskolákba jártak, folyékonyan beszéltek magyarul, és valójában inkább ezen a nyelven beszéltek egymással. Az egyetlen ok, amiért még beszéltek valamennyit perzsa vagy pastu nyelven, az  az volt, hogy csak ezeken a nyelveken tudtak kommunikálni szüleikkel. Az esszé leírja a szokásos különbségeket és összecsapásokat, amelyek bármely családban előfordulnak a különböző generációk között, de a bevándorlók esetében ezek nagyobbak. A fiatalabb generáció, különösen azok, akik Magyarországon születtek, megterhelőnek találták a szülői korlátozásokat, amelyek sokkal szigorúbbak voltak, mint a helyiek, ezért „különböztek” a többiektől. Mint, a magyar szleng használatával  mondták, a régi afgán szokások „cikik”, “túl csicsások” vagy éppen  “túl topisak” voltak. Hat évvel később, 2006 -ban Marton Klára újabb tanulmányt írt az afgán közösségről „Az afgán menekült közösség integrációja” címmel, amelyben a következőképpen írta le az új környezetükben viszonylag újonnan érkezett afgánokat: „Míg a nagyszülők csak az afgán öltözéket és a kendőket hordják, a szülők inkább európai ruhákat viselnek, bár továbbra is ragaszkodnak az afgán tánchoz és ételekhez. A gyerekek ritkán viselnek afgán ruhát, mert ez „annyira kínos”. Magas sarkú cipőt, szűk nadrágot viselnek, élvezik a kortárs popzenét, és azt állítják, hogy már nem tudnak afgán zenére táncolni. ”

Ennyit arról az általános bölcsességről, hogy a sajátjától annyira eltérő idegen kultúrájú embereket nem lehet beépíteni a magyar társadalomba. Tehát most térjünk vissza, és nézzük meg, hogyan jutottak el Magyarországra az afgán magyar közösség tagjai. Az első afgánok egyetemistaként érkeztek a szovjetek által megszállt országból. Kováts András, a Menedék Egyesület igazgatója szerint a nyolcvanas években sok száz afgán diák tanult Budapesten, akik közül néhányan ott maradtak, és azóta is élnek. Mohammad Najibullah 1992 -es meggyilkolása után brutális polgárháború tört ki Afganisztánban. Ennek eredményeként a magyar diplomával rendelkező afgánok közül sokan jogszerűen tértek vissza Magyarországra, de nem voltak egyedül. 1993 után menekültek érkeztek Magyarországra, akikről az ENSZ Menekültügyi Ügynöksége gondoskodott. Új csoportok érkeztek 1996 után, amikor a tálibok elfoglalták Kabult, és lerohanták az ország 95% -át. Az amerikai megszállás után egy másik csoport érkezett Európába. Magyarország akkoriban befogadott néhány afgánt, akik maradtak. És persze ott volt a 2015 -ös nagy menekülthullám, köztük afgánokkal is. Természetesen más európai országokhoz képest Magyarország 2000 afgánja nem is szerepel az „afgán diaszpóra” listáján. Németország vezeti a statisztikákat 270 000 afgánnal, Svédország (61 000) és Ausztria (45 000) előtt. Magyarországot Romániához lehet hasonlítani, ahol valamivel több mint 2000 afgán él. De az Orbán-propaganda ellenére a magyar afgán közösség történetéből láthatjuk, hogy még az első Orbán -kormány alatt is szép számmal engedtek be afgánokat az országba.

Hangsúlyoznom kell, hogy Marton Klára leírása a tipikus afgán családról, annak szigorú szabályairól és annak abszolút elutasításával, hogy fiaik és lányaik nem-afgánokkal házasodjanak,  a 2001 előtti afgán normákat tükrözi. Az elmúlt 20 évben Afganisztán jelentősen megváltozott, az amerikai befolyás nyomot hagyott. Egy ragyogó afgán történet Magyarországon Omar Sharifullahé, aki Khostból menekült. Lányiskolában volt tanár és az amerikai hadsereg tolmácsaként müködött, ezért a tálibok súlyosan megfenyegették.. Még a családja is ragaszkodott a távozásához. Egyike volt azoknak a menekülteknek, akik 2015 -ben gyalog érkeztek a magyar határra.

Miután megkapta a nemzetközi védelmet, letelepedett, hogy új életet építsen fel magának. Szerényen kezdte. Az egyik budapesti metróállomáson  egy kis gyorsbüfét csinált, de néhány hónappal később már  a Közép-európai Egyetem (CEU) projektasszisztense lett. Magyarországon tartózkodva a Leicesteri Egyetemen is diplomát szerzett. Feleségül vett egy magyar nőt, akivel először akkor találkozott,  amikor a hölgy kérdéseire válaszolt egy interjún, amely arra kellett, hogy politikai menedékjogot kapjon. Mostanra van egy két és fél éves lányuk, Anahita, akit Anahita Ratebzad szocialista politikusról neveztek el, aki a nők egyenlő oktatásáért harcolt. Mivel a CEU-t az Orbán-kormány kikényszerítette az országból, elvesztette az állását, de feleségével egy olyan internetes üzletbe kezdtek, amely kézzel gyártott afgán termékeket árul a finom luxuscikkek kedvelőinek.

Omar elégedett az életével. „Az Afganisztánban átélt rengeteg erőszak után csak azt akartam, hogy újra helyrehozzam az életemet, és valami pozitív dolgot tegyek” – mondja. „Magyarország nem okozott csalódást számomra, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy hozzájáruljak az itteni emberek életéhez.” Nem hiszem, hogy Omar története megváltoztatja Orbán Viktor téves elképzeléseit a bevándorlókról, de Magyarországnak csak hasznára válhatnának az olyan magasan képzett és ambiciózus fiatal bevándorlók, mint Omar Sharifullah.
2021. augusztus 24
Balogh S. Éva blogbejegyzései magyar nyelven is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon

Címkép: Omar Sharifullah, felesége Milena és lányuk Anahita