Weeda Mehtan
>2001 előtt a tálibok betiltották az internet használatát, leszerelték az állami televízióállomásokat, elrendelték a polgároknak, hogy hagyják abba a tévénézést, és betiltották a zenét. De miután a nemzetközi erők kiszorították őket, a csoport gyorsan bővítette online jelenlétét.
Elindították a Voice of Sharia nevű új rádióállomást, amelynek saját honlapja volt, az Al Emara. Annak ellenére, hogy a hatóság számos kísérletet tett a blokkolására és eltávolítására, az Al Emara továbbra is a tálibok hivatalos weboldala maradt. Az oldal elsősorban harctéri híreket és videókat tartalmaz, valamint a tálibok hivatalos nyilatkozatait. Vereségük után a tálibok erőfeszítéseiket a csoport az online „virtuális emirátus” felélesztésére összpontosították, ahogy egy tudós nevezte.
A tálibok online magazinokat készítettek több nyelven (angol, pastu, dari, arab stb.), És mindegyikükben úgy alakították ki üzenetüket, hogy megfeleljen a megcélzott közönség érdekeinek és aggodalmainak. Például az arab és angol kiadványokban a vallásra hivatkoznak, a nacionalizmust dícsérik a perzsa szövegben, az urdu tartalom pedig a helyi politikai kérdésekkel foglalkozik. Nemzetközi szinten a tálibok „nemzeti” radikális iszlamista csoportnak festik le magukat, amely a társadalmi igazságosságra és önrendelkezésre törekszik, miközben harcol az imperializmus ellen. A közös szál végig a tálibok legitimálása volt, és a kabuli kormány életképes politikai alternatívájaként beszéltek róluk. Dicsérték katonai erejüket, felnagyították stratégiai győzelmeiket. A tálibokat hosszabb iodeje jelentős regionális hatalomként pozícionálták.
Az üzenetek megfogalmazása úgy, hogy azok rezonáljanak a helyi lakossággal, olyan taktika, amelyben a nemzetközi koalíciós erők kudarcot vallottak. A tálibok továbbra is az afgán kultúrában gyökerező identitástudat kialakítására összpontosítanak. Ez a stratégia nyerte el támogatottságukat a lakosság különböző szegmensei között, beleértve a helyi befolyásos személyiségeket, például mullahokat, vallástudósokat és a közösség vénjeit. Az elmúlt hetekben ezek a szövetségesek fontos szerepet játszottak abban, hogy meggyőzzék az afgán nemzetbiztonsági és védelmi erőt (ANDSF) és az afgán tisztviselőket, hogy inkább adják át í hítílmít a táliboknak – „az ország fiainak” -, mint hogy harcoljanak ellenük.
A tálibok médiastratégiája sikeres volt az elmúlt két évtizedben, mivel képesek voltak gyorsabban eljuttatni üzenetüket, mint ellenségeik. Sokkal korábban sikerült közzétenniük az események saját változatát, mint az afgán kormány és a nemzetközi erők a maguk bürokratikus csatornáin keresztül. Ez különösen hatékonynak bizonyult az amerikai csapatkivonási megállapodás körüli narratíva kialakításában. A 2020 februári amerikai-tálib megállapodást a tálibok győzelmeként és Ashraf Ghani kormányának végének kezdeteként értékelték. Az afgán kormányerők vonakodása a tálibok elleni küzdelemtől részben ennek a pszichológiai háborúnak is tulajdonítható.
Az afgán származású szerző a University of Exeteren tanít