A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
Balogh S. Éva
>Míg Magyar Levente külügyminiszter-helyettes az elmúlt hat napban valamelyest csökkentette bírálatainak mennyiségét az Egyesült Államokkal szemben, ugyanez nem mondható el a rezsim támogatóiról a magyar médiában. Aki azt gondolta, hogy Bencsik András megjegyzései a Hír TV Sajtóklubján csak indulatkitörések voltak, tévedett. A Fidesz-hierarchia magas rangú embereinek írásai azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy Magyarország vonakodott beismerni a háborúban való részvételt, a kormánypárti propaganda egységesen Amerika-ellenesen ítéli meg a mai afgán helyzetet. Ennek az új verbális támadásnak az a sajátossága, hogy amellett, hogy az Egyesült Államokat birodalmi ambícióval, kapzsisággal, valamint a helyiek és kultúrájuk elnyomásával vádolja, magában foglalja a liberalizmus, a nemi ideológia, a szexuális sokszínűség és a magyar ellenzéki politikusok tevékenységének támadását is.
Az első példám Schmidt Mária „Az afgánok, a nők és a gender” című véleménycikke. Az írás egy idézettel kezdődik, amelyet hanyagul vesz át a The Guardianból, miszerint „Nagy-Britannia volt miniszterelnöke, Harold Macmillan állítólag azt mondta kollégáinak, hogy a politika első törvénye„ soha ne támadd meg Afganisztánt ”.” Szele Tamás, aki Schmidttel szemben gondos, tudós ember, már „A lítium és a gender” című cikkében rámutatott arra, hogy Macmillannek 1963 -ban, amikor Afganisztán valójában békés volt, nem volt oka óva inteni a brit politikusokat a kortárs Afganisztán dolgaiban való beavatkozástól. A Macmillan által idézett mondás egyszerűen azt jelentette, hogy kerülni kell a leküzdhetetlen feladatokat, és nem szabad túlvállalni magunkat. Macmillan tudta, miről beszél. Nagy -Britannia három háborút indított Indiából a 19. a 20. században Afganisztán ellen: 1839 és 1842 között, 1878 és 1880 között, valamint 1919 -ben. Mind kudarc volt.
Nem könnyű megfejteni Schmidt zavart gondolatait írásának állítólagos tézisével kapcsolatban, de alapvetően úgy tűnik, hogy azt mondja, hogy afgán misszió kudarcának oka az, hogy az amerikaiak gyorsan akarták átalakítani Afganisztánban a politikai és társadalmi szerkezetet, mert „romlottság és gátlástalanság kell ahhoz, hogy valaki azt gondolja, hogy Hollandiát lehet kialakítani Afganisztánból”. Ennek a romlottságnak és gátlástalanságnak az egyik jele az volt, hogy az új afgán alkotmánnyal összhangban 68 parlamenti helyet foglaltak el a nők. 2011-ben a 249 tagú parlamentben valójában 69 nő volt. Meglehet kérdőjelezni a módszereket a régóta elnyomott afgán nők státuszának megváltoztatására, de nem lehet az amerikaiakat kategorikusan romlottsággal és tisztességtelenséggel vádolni, mert megpróbálták csökkenteni az afgán nők elleni megkülönböztetést. A nemek kérdése természetesen nem befolyásolta az afgán misszió sikerét vagy kudarcát.
A másik írás a Magyar Nemzetben jelent meg, Topolánszky Ádám kettős magyar-amerikai állampolgár írta, aki, úgy gondolom, jelenleg az Egyesült Államokban él. Már a címe is azt sugallja, hogy a „Nyugat Waterlooja megérkezett” vagyis, hogy az afgán misszió összeomlása az egész nyugati világ vereségét jelenti- szerintem mínusz Magyarország. A cikk amellett, hogy gonosz módon amerikai-ellenes, a legundorítóbb a támadása a nők ellen, különösen, ha azok liberális meggyőződésűek. Annak érdekében, hogy feltárjam ennek az embernek a romlottságát, le kell fordítanom néhány megfelelő szakaszt. A következőkkel kezdi: „Kabul rózsája, Szabó Tímea most éppen szomorú, boldog vagy további szivárványos álmokat kerget? De hová tűntek a gyakran vehemensen artikulált elvek, amelyek mindeddig vezérelték őket? Szabó Tímea és Cseh Katalin most vajon ki mellett foglal állást? A tálibok vagy az imperialista Pentagon mellett? Biden úr gyakorlatilag megadta magát, össze-vissza zagyvál, hárít és torzít (ahogy általában szokott). Merkel Mutti pedig újabb minimum tízezer afgánt szeretne kimenteni, befogadni és persze majd szétosztani mifelénk is. ”
Magyarázatként Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke Pakisztánban dolgozott a Nemzetközi Mentőbizottságnál, ahol az afgán menekültek ügyeivel foglalkozott. Később Afganisztánba költözött, hogy részt vegyen az ENSZ Afganisztáni Segítő Missziójában a Harvard Egyetem megbízásából. Cseh Katalin a Momentum európai parlamenti képviselője és a Renew Europe politikai csoport alelnöke. Vagy lejjebb: „Nincs új a nap alatt, a szivárványos nyugati propagandaerők megsebzett gépezete tovább zakatol, biflázván az agyoncsépelt szólamot (amit már senki nem hisz), hogy a Nyugat legnagyszerűbb exportterméke a földgolyón a liberális demokrácia, amit mindenki torkán le kell gyűrni. És ezzel nem a tálibok igazát szeretném erősíteni. Sőt a tálibok a másik véglet. Egyik kutya, másik eb.”
Tehát eljutottunk odáig, hogy a tálibok és a liberális demokrácia egyaránt megvetendőek. Akárcsak Bencsik, Topolánszky is kifejezetten örül annak, hogy a tálibok korlátozzák az afgán nők szabadságát. Miután elmondta olvasóinak az összes atrocitást, amelyet a tálibok elkövetnek az afgán társadalom nemkívánatos elemei ellen, megkérdezi:
„Mit fog tenni Cseh Katalin és ultraliberális erőszakos szervezetei ebben a környezetben?” Örömmel jelenti be, hogy „A tálibok soha nem fogják a Pride felvonulásokat vagy az LMBTQ-agymosást támogatni. Mit támogatni? Mostantól repülni fognak a háztetőkről a sorosista pedofilok és érzékenyítő mágusok.” Topolánszky nem tudja elhagyni a témát. “Nincs tovább, kedves Cseh Katalin. A gőg, az arrogancia, a kioktató hangnem, a morális felsőbbrendűség nem működik. Hét és fél milliárd ember fog nemet mondani a forró szurokként ránk öntött ideológiai demagógiára.”
A végén Topolánszky mindenkinek, aki nem ért egyet vele és a hozzá hasonlókkal, a következő búcsúüzenetet küldi: „Elegünk van tehát magukból, balliberálisokból! Teljességgel és végérvényesen! A tálibok hatalomátvétele a balliberálisok Waterlooja. A véleményterror és a szellemi erőszak nem működik. Cseberből vederbe esett az afgán nép, amelynek lucskos sara a globalista liberálisok lelkén szárad.”
Mindkét cikk megpróbálja ötvözni a liberális demokrácia állítólagos gonoszságát Afganisztán összeomlásával, véleményem szerint nem túl ügyesen. De azt gondolom, hogy minden történetbe be kell szőni a Fidesz választási kampányának téziseit, bármennyire is erőltetett az összefüggés.
2021. augusztus 23
Balogh S. Éva cikkei magyarul is megjelennek az ujnepszabadsag.com portálon