Posted by László Juszt
>Deutsch: “Sikerült megszerezni Jakab Péter egyetlen nyári olvasmányának fotóját. Ez pedig nem más, mint az Akciós TESCO Újság. A nevük elhallgatását kérő Jobbikosok szerint Jakab falta az olvasnivalót: vékony papír, hatalmas fotók, kevés szöveg, óriási tubusos Piros Arany és párizsi leértékelés. Kell ennél több egy talpig miniszterelnök-jelöltnek?”
Nos Deutsch Tamás, akkor itt van Önnek is egy kis olvasnivaló. Mert nyilván már régen megfeledkezett róla. No meg az emberek is már csak szlogenként ismerik a a “beléptető kapuk ügyét”. 2003-ban, – a később a Fidesz által megszüntetett – TV Ügyvédjében hangzott el. Kicsit hosszú de izgalmas olvasmány. Arra mindenképpen jó, hogy elgondolkoztasson: milyen alapon pofázik bele az ország ügyeibe, aki már bizonyítottan sok milliárdos kárt okozott:
“2000-ben megállapodás született az ISM és a labdarugó szövetségek között arról, hogy országos, 38 stadionra kiterjedő beléptető, térfigyelő, jegyértékesítő rendszert építenek ki, amelyre ekkor 1,75 milliárd forintot irányoztak elő. Deutsch miniszter megbízta a Sportfólió Kht. által alapított Stadion Invest Rt-t a feladattal, – amely a minisztérium tulajdonában volt – hogy bonyolítsa le a közbeszerzési eljárást. Egyben előírta, hogy 3,2 milliárdnál nagyobb összegű pályázatokat nem lehet befogadni. Két értékelhető pályázat érkezett. A Siemens 3 milliárd értékű pályázatával szemben – korábbi Önmagát felülbírálva – a Dataware Kft 4,8 milliárdos pályázatát írta alá Deutsch.
Az érintett csapatok 12 évi jegybevételével azonos összegű beszerzés ellen a Hivatásos Labdarúgó Alszövetség 2002 januárjában tiltakozott Orbán Viktor miniszterelnöknél, azonban semmiféle választ nem kaptak, intézkedés pedig nem történt.
A nyertes céggel 2001. szeptember 13-án megkötötték a fővállalkozói szerződést, amelyet – biztos, ami biztos – kiegészítettek egy 260 milliós pótberuházással.
A felesleges és terven felüli kiadás egyéb folyamatban lévő beszerzések terhére történt. Az így keletkező hiány és csődhelyzet elkerülése érdekében a pénzügyminiszter és Szakács Imre politikai államtitkár 2002. május 14-én – tehát már a választási finisben – előterjesztést nyújtott be a kormánynak. Az előterjesztéssel szemben a tárca jogi apparátusa is komoly aggályokat fogalmazott meg.
A máig érthetetlen lényege ez volt: a szállító cég vásárolja vissza az államtól 3 milliárdért azt, amit 5 milliárdért az állam egyszer már megvett, majd 18 hónapos futamidejű liesing szerződésssel összesen 4 milliárdért 2003. decemberéig ismét adja el. Így tehát összesen már 6 milliárdnál tartanánk… Ez az ügylet csak a kormányváltás miatt nem történt meg.
A T-Systems Dataware Kft. végül is 4.467.232.583 forintot számlázott, a Sportfólió Kft felé, amit az ki is fizetett a közösből. A Dataware a beszállítóitól 2.753.283.411 forint összegű számlát kapott. S végül, mert munkavégzés nem igazán történt, pusztán beszerzés, illetve tovább számlázás, s így maradt meg a Dataware Kft-nél 1 milliárd 714 millió, azaz 38 százalék haszon.
De nemcsak ennél a cégnél keletkezett haszon. Az Answare Kft, mely a Dataware Kft leányvállalata 519.117.094 forint értékben nyújtott be számlát az anyavállalatnak, miközben ennek ellentételezéseként 351.442.093 forint értékben fogadott be számlákat. Tehát 167 millió haszna volt, azaz 32 százalék.
Tény, hogy a Dataware további hatvan alvállalkozó számláit fogadta be… Ezek kihallgatásától „az ügyészség eredményt nem várt, tehát el is tekintett tőle”.
A nyomozást a Polt Péter vezette ügyészség szüntette meg, holott az ORFK nyomozói külön felhívták a figyelmet a feltűnően magas haszonkulcsokra, mely milliárdok közpénzből vándoroltak cégekhez, s onnan KI TUDJA, HOVA, TOVÁBB?
Egyáltalán nem érdektelen a jogász véleménye, aki kiemeli, hogy a különböző menet közben született határozatok minden esetben a szakapparátus ajánlásaival ellentétben születtek, előterjesztéseiket figyelmen kívül hagyták. Abban az esetben pedig, amikor a kezességvállalásra tettek elkötelező ígéretet a pénzügyminiszter és az ifjúsági miniszter akkor ezt tették annak ismeretében, hogy a PM Társadalmi Közkiadások Főosztálya külön felhívta a figyelmet: „a keret már kimerült.” EZ PEDIG FELVETI AZT A KÉRDÉST, HOGY A MINISZTEREK MINDENEK FELETT ÁLLTAK AZ ORBÁN-KORMÁNYBAN?
S hogy minderről tudott-e Orbán Viktor? Természetesen igen. Hiszen semmi nem történhetett kedvenc területén a labdarúgásban a tudomása nélkül. Erről írásban is nyilatkozott akkor, amikor 2001. szeptember 28-án válaszolt Demján Sándor levelére, aki akkor a Magyar Labdarúgó Liga elnökeként arról tájékoztatta, hogy számításaik szerint a 38 stadionban felszerelendő beléptető rendszer nem kerülhet többe 1,7 milliárdnál, s amennyiben ennél többet fordítanak rá, az az egész stadionrekonstrukciós programot veszélyezteti. HOGY VAN AZ, HOGY DEMJÁN EZT AZ ELSŐ PERCBEN LÁTTA, ORBÁN PEDIG AZ UTOLSÓBAN SEM?”
Szóval, ezt olvasgasd Tomi!