Posted by Ráth Végh István
>A nyelvújítási háborúnak különálló epizódja volt a hónapnevek magyarosítása körüli csatározás.
A kísérlet: megszabadulni a latin nevektől, nem új. Már Erdősi Sylvester János ajánlotta 1539-ben megjelent latin-magyar nyelvtanában, hogy alkalmazzuk a meglévő magyar elnevezéseket, mint: Főhó, Fagyhó, Fűhegy, Kinyíló hó, Előgyümölcsű hó, Kaszáló hó, Hőhó vagy Aratóhó, Szőlőérlelő hó, Szőlőszedő hó, Borvető hó, Borlátogató hó, Víganlakó hó.
A mesterségesen gyártott magyar nevek először Barcafalvi Szabó Dávidnak Szigvártjához függesztett szótárában láttak napvilágot 1787-ben, tehát hat évvel megelőzve a híres republikánus naptár franciásító rendszerét. Jóval később, a Haznos Mulatságok 1833. és 1834. évi számaiban teljes erővel kirobbant a magyarosítási szenvedély, s a kalandosnál kalandosabb indítványok csak úgy ömlöttek a közönség elé.
A mi nyelvújítóink hónapneveinek kifejező erejét és dallamosságát illeti, abban nem értük el a franciákat. Ezeket vérbeli költő alkotta: Fabre D’Eglantine. Ő is a gazda életével, a mezei munkával, az időjárással hangolta össze a hónapneveket, akárcsak Erdősi vagy az ógermánok (Eismonat, Thaumonat, Lenzmonat, Ostermonat, Vonnermonat, Brachmonat, Heumonat, Emtemonat, Herbstmonat, Weinmonat, Wintermonat, Christmonat). A szeptember 22-én kezdődő hónap vendémiaire (a latin vindemia szóból), vagyis a szüret hónapja lett, a március 21-i kezdetű hónap germinal, mert akkor csirázik a vetőmag, az augusztus 18-ával induló hónap fructidor, gyümölcsérés idejét jelezve. A szavak hangzása igyekszik az illető hónap hangulatához simulni. A téli hónapok neve komoran, elnyújtottan hangzik: nivose, luviose, ventose, viszont a tavasziaké játékosan, dallamosan csendül: germinal, floréal, prairal stb.
Barcafalvi Szabó Dávidnak saját külön nyelvérzéke a következő neveket suggalta: Január: Zuzoros, Február: Enyheges, Március: Olvános, Április: Nyilomos, Május: Zöldönös, Június: Termenes, Július: Kalászonos, Augusztus: Hevenes, Szeptember: Gyümölcsönös, Október: Mustonos, November: Dudoros vagy Gémberes, December: Fagylós.
Ez mind csupa főnév – mondja a magyarázatában -, és nem lehet őket melléknév gyanánt használni, például így: „zuzoros hónap”. Mintha egyszerre kijózanodott volna a nyelvújító mámorból, kioktat, hogy az utóbbi esetben azt kell mondani: zuzos hónap, enyhes hónap, olvasztó, nyíló, zöld, termő, kalászos, heves, gyümölcsös, mustos, gémbes, fagyos hónap. Ezek már rendes nevek lennének, csak a Dudorost felejtette ki közülük, s így örökös rejtély marad, mire gondolt, mikor szerkesztette.
A Hasznos Mulatságok újítógárdája közül Varjú Sándor szolgai módon halad Barcafalvi nyomában, sőt még torzabb és nyakatekertebb nevekre kereszteli az ártatlan hónap kisdedeket, ekképpen: Jégtönös, Zuzmorós, Olvános, Szikkanos, Kecstönös, Kaszálnos, Sarlónos, Csürtönös, Vetőnös, Sotolnos, Dudoros, Fagytönös. A Sotolnos éppúgy kisiklik minden értelmezési lehetőség alól, mint a Dudoros.
A többi indítványozó nem ilyen vad, de ötlettelen. Egy Sz. József nevű jászberényi olvasó a gazdasági életből indul el és a Kapahó, Sarlóhó, Csűrhó, Cséphó, Asztaghó, Kazalhó stb. neveket javasol. Rumy Károly ajánlata: Hideghó, Olvasztóhó, Bimbóhó, Csirázóhó, Gyönyörhó, Szénahó, Hévhó, Szőlőérlelőhó, Gyümölcshó, Borhó, Ködhó, Havashó. (Logikusan Hóhó kellett volna). A május hónappal valamennyi hónapkeresztapa nagy bajban volt: a Kecstönös és a Gyönyörhó a romantika talajából virult ki ilyen bűbájosan.
(Ráth Végh István: Magyar kuriózumok c. kotetéből)