A különbözés joga – Makk Károly filmje 1982-ből, “Egymásra nézve”

Posted by

A Hungarian Spectrum írásának magyar változata

>Balogh S. Éva

>Biztosan sokan várták, hogy írjak valamit az Andrássy út nagy ünnepségéről, amit a Telex “nemzeti giccsünnepnek” nevezett. Én ehelyett inkább groteszknek nevezném. Akit valóban érdekel I. István, és szeretné megtudni, mit mond a történettudomány Magyarország első királyáról, olvassa el Berend Nórával, a Cambridge-i Egyetem kora középkori történészprofesszorával készült interjút, vagy Romsics Ignác esszéjét az Istvánról alkotott kép változásáról az idők folyamán, mindkettő a Népszavában.

Ehelyett inkább 1982-be  látogatok, amikor Makk Károly (1925-2017), a neves filmrendező és forgatókönyvíró megjelentette az Egymásra nézve című filmjét, amely angolul “Another Way” néven vált ismertté. Semmit sem tudtam erről a filmről egészen idén júniusig, amikor elolvastam Alföldi Róbert Facebook-kommentjét a pedofíltörvényről: “Kedves Selmeczi Gabriella, el tudod képzelni, hogy ha tizenévesen megnézed Makk Károly Egymásra nézve című filmjét, akkor leszbikus leszel?”.

Mielőtt rátérnénk a tényleges filmre, ismerkedjünk meg Alföldi Róbert és Selmeczi Gabriella személyével. Alföldi nyíltan meleg, rendkívül tehetséges színész és színházi rendező, a színházkedvelők nagy kedvence. A Budapesti Nemzeti Színház népszerű igazgatója volt 2008 és 2013 között, amikor az Orbán-kormány Vidnyánszky Attilát nevezte ki a helyére.

Az 1965-ben született fideszes politikus, Selmeczi Gabriella tizenévesen könnyen láthatta Makk filmjét. Felemelkedése a Fideszben látványos volt. 1990-ben lépett be a pártba, és 1993-ban már Orbán Viktor helyettese volt. Nehéz megmagyarázni a meteorszerű felemelkedését, mert nem az intellektuális képességeiről ismert. Feltételezem, hogy Alföldi nem véletlenül választotta őt megjegyzése címzettjének.

Az utolsó, akit be kell mutatnom, Galgóczi Erzsébet (1930-1989) író, forgatókönyvíró, drámaíró. Lehet, hogy Makk híres filmjéről nem tudtam, de Galgóczi nevét ismertem. Az 1960-as évek végétől előfizettem az Élet és Irodalomra, amely politikai és irodalmi cikkeket közölt. Itt fedeztem fel novelláit és szociológiai riportjait. Cikkei általában meglehetősen kritikusak voltak a rendszerrel, különösen annak a magyar parasztsággal való bánásmódjával szemben. Mint később megtudtam, leszbikus volt, aki különösen az 1970-es években kezdett viszonylag nyíltan foglalkozni a kérdéssel írásaiban. A Törvényen belül című novellája is ilyen mű volt, 1980-ban írta. Makk Károly úgy látta, hogy a cselekmény, amely a Kádár-rendszer első évei kritikájának és egy riporternő személyes történetének keveréke, tökéletes téma egy filmhez.

Ha meglátogatjuk az Alapfilmek című, azaz az elmúlt évek nagy értékű, nagy változást hozó magyar filmjeiről szóló informatív honlapot, megtudhatjuk, hogy az “Egymásra nézve” volt az egyetlen magyar film, amely “nyíltan és pozitívan mutatta be az azonos neműek szerelmét” Magyarországon. Még így is meglepődnék, ha Magyarországon kívül, bármely más szocialista országban megjelenhetett volna egy ilyen novella és egy ilyen film. Mert a homoszexuális témán túl Makk filmje “ékesszólóan a korrupció, az elnyomás és az ’56-os forradalom leverésének vádját vetette a kormány szemére”.

Makk, attól tartva, hogy a magyar színésznők nem egyeztek volna bele, hogy megcsókolják egymást a vásznon, végül két lengyel színésznővel, Jadwiga Jankowska-Cieślakkal és Grażyna Szapołowskával dolgozott. A filmben nyújtott alakítása miatt Jankowska-Cieślak megkapta a legjobb színésznőnek járó cannes-i díjat, és úgy tűnt, hogy a film jó eséllyel pályázhat az Oscar-díjra. Makk szerint azonban maga Kádár János avatkozott közbe, mert szerinte “egyetlen magyar film sem ártott [a rendszernek] annyit, mint az ‘Egymásra nézve'”. Ennek ellenére elkészülhetett, széles körben kritikákat kapott, és az egész világon, így a szomszédos országokban is bemutatták. Úgy tűnik, egyfajta kultuszfilmmé vált a szocialista országok LMBTQ-közösségén belül.

Ahogy a film alapjául szolgáló mű címe is jelzi, Galgóczi novellájának megírása idején a homoszexualitás Magyarországon nem volt törvényellenes. A homoszexualitás 1961-ben megszűnt Magyarországon bűncselekménynek minősülni, ami akkoriban szokatlanul előremutató lépés volt. 1961 elején mindössze még hat európai országban – Svájcban, Svédországban, Dániában, Olaszországban, Görögországban és Lengyelországban – volt Magyarországon kívül legális a homoszexualitás.

Megdöbbentett a korabeli kritika, különösen 40 évvel ezelőtt egy olyan országban, amelyet alig tíz év után Orbán Viktor alaposan “átnevelt”. Különösen megdöbbentett az egyik kritika, Báron Györgyé, akit ma az egyik legjobb magyar filmkritikusnak tartanak. Lássuk, hogyan kezelte a témát a nyolcvanas években. Hosszú, kedvező kritikáját azzal a megállapítással zárja, hogy “a másság joga nem csak a homoszexuálisok problémája: a cigányoké, a hajléktalanoké, mindenkié, akit a “racionális többség” kiközösít. A mássághoz való eredendő jog az Egymásra nézve egyik hangsúlyos altémája”. És ez még a kádári Magyarországon íródott 1982-ben, amikor Orbán Viktor éppen katonai szolgálatba lépett a középiskola és az egyetem közötti szünetben. Amit 2010 óta tett, az vezette az országot abba a siralmas állapotba, amelyben most van, amikor az illiberális demokrácia országában ismét korlátozzák a “másság jogát”.

2021. augusztus 21.
 Balogh S Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.

Címkép: Jadwiga Jankowska-Cieślak és Grażyna Szapołowska