Orbán Viktor visszatér az Osztrák-Magyar Monarchia dicső napjaihoz

Posted by

A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
Balogh S. Éva
Eltökéltem, hogy ma még csak meg sem említem Szent Istvánt, mert ott az a sok történelmietlen politikai nagyképűség, ami évről évre szembesít minket augusztusban. Mégis, némi hezitálás után úgy döntöttem, hogy a Szent István teremről vagyis arról teremről írok, amelyet a Királyi Kastély 1945 előtti állapotának visszaállítása keretében éppen most állítottak helyre, vagy inkább építettek újjá. A döntés, hogy a teremről írjak, tulajdonképpen elég könnyű volt, hiszen ennek a projektnek semmi köze sincs se Szent Istvánhoz, se a magyar királyi házhoz. Ez egy önkényúr személyes vállalkozása a saját örömére.

A terem újjáépítése a királyi vár egy kisebb részének teljes átépítését tette szükségessé, ami a HVG szerint mintegy hétmilliárd forintba (23,5 millió dollár) került. Ez azonban csak a kezdete az Orbán-kormány nagyszabású Hauszman-tervének. Tavaly év végén a gazdasági válság és a szociális szolgáltatások kormányzati támogatásának csökkentése ellenére Orbán Viktor úgy döntött, hogy a korábbinál hétszer több pénzt szán a Várnegyed rekonstrukciójára.

Az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy a várkomplexumnak az a része, amelyben ez a híres terem található, a XIX. század végén épült, és csak 1905-ben fejezték be. Bár Ferenc József császár-király jelen volt a Királyi Kastély megnyitásakor, mivel csak ritkán látogatott Budapestre, a hatalmas, 814 szobás kastély legtöbbször üresen állt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukása után Horthy Miklós kormányzó és családja egy kilenc szobás, Krisztinavárosra néző lakást foglalt el benne a Várban.

A Királyi Kastély e részén Ybl Miklós (1814-1891), a XIX. század közepi Európa egyik vezető építészének irányításával kezdődtek meg a munkálatok. A munkát Hauszmann Alajos (1847-1926) folytatta, aki Ybl halála után a projekt főépítésze lett. Innen ered a grandiózus álmokat szövögető Orbán Viktor által megálmodott projekt neve.

A szakértők eredetileg úgy gondolták, hogy a kamra rekonstrukciója viszonylag egyszerű lesz, mivel az 1945 utáni helyreállítások eredményeként legalább ez a rész használható falakkal és tetőszerkezettel rendelkezett. A munkálatok megkezdése után azonban kiderült, hogy a teljes központi szerkezetet újra kellett építeni, 4,6 milliárd forint értékben. Több mint egymilliárdot költöttek a berendezési tárgyakra és a belső dekorációra. Csak a kárpitozás több mint 360 millió forintba került, a kandallóhoz használt Zsolnay-kerámiacsempék pedig 178 millióba.

A textileket nem is lehetett Magyarországon előállítani, azokat külön kellett rendelni és külföldről importálni. Négy évig tartott a bronzcsillárok elkészítése, amelyek egyenként 150 kilót nyomnak, és öt évig tartott a kandalló újjáépítése, amelynek minden egyes elemét egyedileg kellett elkészíteni. Hogy az eredmény megérte-e, azt meghagyom azoknak, akiknek van alkalmuk megnézni a számos összegyűjtött fotót.

Budapest építészeti átalakítása Orbán Viktor második kormányzásának elején, nem sokkal 2010 után kezdődött, a Parlament épülete előtti tér átalakításával. Az új kormányzat ragaszkodott ahhoz, hogy minden olyan szobrot vagy emlékművet eltávolítsanak, amely nem 1945 előtt állt ott. Azokat a szobrokat pedig, amelyeket leromboltak vagy eltávolítottak, újra kellett alkotni. Akkoriban úgy tűnt, hogy ezek a változtatások a Horthy-rezsim éveivel való szimpátiát jelzik. Ha azonban belegondolunk, egy olyan rezsim, mint az Orbáné, nem igazán meríthet érdemi inspirációt egy olyan Trianon utáni országból, amely a második világháború rossz oldalára került. Gyanítom, hogy éppen a nacionalista és heves antikommunista Kövér László volt az, aki különösen nagy kedvet érzett ahhoz, hogy ezeket a változtatásokat az általa 2010 augusztusa óta kormányzott parlament előtt véghezvigye.

Orbán Viktor viszont a királyi várral kapcsolatos ambiciózus terveivel visszatér a dualista Magyarországhoz, ahhoz az időhöz, amikor Magyarország a hatalmasnak tűnő Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Ahogy Hamvay Péter a HVG-től fogalmazott: “Amikor Orbán újjáépíti ezeket az épületeket, és azt ígéri, hogy a Várnak a háborús pusztítás előtti képét hozza vissza, akkor azt üzeni: ő ezt a nemzeti nagyságot teremti újra, ő az európai tényezővé vált dualista Magyarország utódja”.

Ha hihetünk Orbánnak, aki a Magyar Narancs szerint a 2015-ös Várkert Bazár (1875 és 1883 között Ybl Miklós építette) megnyitóján azt mondta, hogy a Bazár átépítése a “főpróba, a Vár lesz a főelőadás”, akkor minden készen áll arra, hogy a teljes királyi várat újjáépítse, kívül-belül.

Az építészettörténeti-építészettörténeti témákkal foglalkozó PestBuda magazinban több cikk is foglalkozik a Szent István terem újjáépítésével, amelyekből különleges betekintést nyerhetünk abba, hogyan születnek a döntések Orbán Magyarországán. Az egyiknek a címe: “A királyi vár építészei zsenik voltak – mondja a Szent István-terem újratervezője”. Az interjúból megtudjuk, hogy az újratervező, Angyal Tibor nemrég végzett az építészeti iskolában, ahol nem volt különösebben boldog, mert nem érdekelték a modern építészeti irányzatok. A diploma megszerzése után nem tudott építészként elhelyezkedni, és a Forster Központnál, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal utódjánál kötött ki. Munkája közé tartozott a román, szerb és ukrán örökségi listák lefordítása a Google Translate segítségével, majd Excel-táblázatokba való rendezése.

Angyal Tibor a Zsolnay-kandalló előtt

Egy nap egy ismert művészettörténész, aki a Szent István terem rekonstrukciójával foglalkozott, eljött a Központba, hogy kutatást végezzen. Angyal beszélgetésbe elegyedett vele, és szinte azonnal megkapta a feladatot, hogy felügyelje az épület és a Kamara rekonstrukcióját. Ez 2015-ben történt. Akkoriban a művészettörténész és a mi új tervezőnk úgy gondolta, hogy a projekt három hónapig fog tartani. Kiderült, hogy hét évig tartott.

2021. augusztus 20.
Balogh S. Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.