Amikor a jogállamot kivakcinázzák Európából

Posted by

Schiffer András véleménycikke az indexben


>Az elmúlt másfél év számomra legdöbbenetesebb fejleménye, hogy az egész emberiség jó ideig – legalábbis a főáramú felszínen – hangtalanul, utánkérdezések nélkül vette tudomásul a totális jogkorlátozásokat, az élet megállítását. Holott a világtörténelemben példa nélküli, hogy szinte gombnyomásra állítják le a teljes világgazdaságot, és példa nélküli a ’45 utáni Nyugat és a ’89 utáni Kelet-Európa történetében az a jogkorlátozási hullám, amely a Covid–19 hatására végigsöpört a kontinensen. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK: AZ EGÉSZ KÖZÖSSÉGET FENYEGETŐ VESZÉLY ELHÁRÍTÁSA INDOKOLHATJA AZ EGYÉN ALAPVETŐ JOGAINAK KORLÁTOZÁSÁT.

Csakhogy egy jogállamban a hatalomnak minden egyes esetben számot kell adnia arról, hogy a korlátozás a veszély elhárítása érdekében feltétlenül szükséges, csak az arányos mértékig terjed, a veszélyelhárítási cél más módon nem elérhető, így tehát a korlátozás elkerülhetetlen. Az államot igazolási kötelezettség terheli minden egyes érintett jog és – amennyiben a korlátozás során megkülönböztetést tesz a polgárok között – minden egyes érintett lakossági csoport esetében. A veszélyhelyzet soha nem lehet biankó csekk az állam kezében a polgárok jogfosztására. Jól jellemzi a honi közállapotokat, hogy a belpolitikai diskurzus egyszer sem firtatta a járványügyi korlátozások megalapozottságát vagy a vakcinagyártók felelősségvállalását, sőt. A „demokratikus” ellenzék a korlátozások jogállami igazolása helyett még több és még hosszabb ideig tartó korlátozást kért számon az „illiberális” kormányon (némi korrupciózással, kínázással, oroszozással megfűszerezve).  A KÉT OLDAL PRIMITÍV „HALÁLKAMPÁNNYAL” GYILKOSOZTA EGYMÁST, MIKÖZBEN A KOMPLETT MAGYAR POLITIKAI ELIT (MÍNUSZ MI HAZÁNK) SÉTÁLT EL AZ ELMÚLT HÁROMNEGYED SZÁZAD LEGNAGYOBB GLOBÁLIS MEGRÁZKÓDTATÁSÁNAK ALAPKÉRDÉSEI MELLETT.

Az utóbbi időben Európában bejelentett korlátozó intézkedések tipikusan oltottak és oltatlanok között tesznek különbséget: így pörgetnék meg az átoltottsági mutatókat. Németországban az éttermek, templomok látogatását, a testi kontaktussal járó szolgáltatások és szálláshelyek igénybevételét kötik védettségi igazolványhoz, és megszüntetik az ingyenes tesztelést. Árulkodó a CSU-s Markus Söder bajor miniszterelnök nyilatkozata: „Ugyanakkor a teljes oltással rendelkezők érvényesíthetik az alaptörvényben garantált jogaikat, és őket nem sújthatják többé olyan korlátozások, amelyek a járvány első három hullámában az oltóanyag hiánya vagy szűkössége miatt mindenkire vonatkoztak.” Az ingyenes tesztelés megszüntetéséről döntött a svájci, az olasz és a francia kabinet is. A litvánok bizonyos üzletek, tömegrendezvények látogatásából, személyes kapcsolattartást igénylő szolgáltatásokból, az olaszok múzeumok, színházak, éttermek, fitnesztermek látogatásából és a távolsági közlekedésből, a franciák az éttermek, múzeumok, a nagyobb rendezvények látogatásából és a távolsági közlekedésből zárják ki azokat, akiknek nincs védettségi igazolványuk. Az olasz kormányzat az oktatásban és az egészségügyben, a francia az egészségügyben gyakorlatilag kötelezővé teszi az oltás felvételét. Hasonló tervei másoknak, így a magyar kormánynak is vannak. A jogkorlátozási tébolyt alighanem az olasz kormánykoalíció egyik tagpártjának vezetője, a kaviárbaloldali Enrico Letta exminiszterelnök koronázta meg, amikor kifejtette: azt szeretné, ha az őszi helyhatósági választásokon csak oltottak indulhatnának.

A hatalmi agressziót újabban egyre több helyen és egyre hangosabb tiltakozások kísérik. Vilniusban ötezren rohamozták meg a parlamentet és csaptak össze a rohamrendőrökkel. Berlinben sokezres demonstrációt vert szét a rendőrség. Franciaországban most már sokadjára tüntet legalább kétszázezres tömeg országszerte, az olasz városokban is ezrek, rendszeresen. Lengyelországban rendőri védelem alá kellett helyezni az oltópontokat az oltásellenesek akciói miatt, Londonban a BBC székházának vélt épületbe törtek be tiltakozók. Arra, hogy a szigorítások elleni tiltakozás nem a szélsőjobboldal privilégiuma, a legjobb példa a francia radikális baloldal vezére, Jean-Luc Mélenchon, aki elutasítja a védettségi igazolvány hatókörének kiterjesztését. Az uniós országok járványellenes ötletrohamainak egyetlen közös eleme van: egyetlen tagállam sem tesz eleget a jogkorlátozásokkal összefüggésben fennálló igazolási kötelezettségének. Pillanatnyi politikai kommunikációs szempontok, pillanatnyi gazdasági és közvélemény-kutatási indexek, továbbá a pillanat felkent szakértőinek bizonytalan állagú jóslatai alakítják szabadságunkat. Ezért állíthatjuk bátran, hogy  2020. MÁRCIUS ÓTA VALÓJÁBAN A JOGÁLLAMISÁG EDDIGI LEGSÚLYOSABB VÁLSÁGA ZAJLIK AZ EURÓPAI UNIÓ TERÜLETÉN.

Szeretném világossá tenni, mit értek a szükségesség, arányosság és elkerülhetetlenség tesztjének érvényesülésén az oltottságtól független jogkorlátozások, valamint a védettségi igazolványtól függő jogkorlátozások esetén. Világjárvány idején a jogkorlátozásoknak általánosságban két, egymással összefüggő indoka lehet. Az egyik, ha egy – tipikusan mobilitással, személyes kontaktussal összefüggő – jog gyakorlásának korlátozásától alapos okkal várható, hogy az emberi életre a szokásos járványoknál súlyosabb és/vagy nehezebben belátható következményekkel járó fertőzés terjedését jelentékeny mértékben akadályozza. A másik indok: az adott jog megszorítása nélkül az egészségügyi ellátórendszer a teherbíró-képességét meghaladó terhelés alá kerül. A gyülekezési jog minden demokráciában alapvető és természeténél fogva kollektíven gyakorolható politikai szabadságjog: az oltottságtól független jogkorlátozások elfogadhatóságát érdemes a gyülekezési jog helyzetén keresztül bemutatni. Ha a gyülekezési szabadság hazai veszélyhelyzeti korlátozását összevetjük az iménti indokokkal, és alávetjük a szükségesség-arányosság tesztjének, álláspontom szerint az alábbi eredményt kapjuk.

A GYÜLEKEZÉSI SZABADSÁG LÉNYEGI ELEME A TÖBB EMBER KÖZÖTTI INTENZÍV SZEMÉLYES KAPCSOLAT. Ebből eredően meghatározott időszakra (lásd teherbíró-képességi érv) és meghatározott mélységben (lásd arányosság elve) bevezetett korlátozása indokolt lehet. A magyar kormány – a legtöbb uniós országhoz hasonlóan – a gyülekezési szabadságot nem meghatározott mélységben korlátozta, hanem teljes egészében tiltotta meg a tüntetéseket. A kormány akkor járt volna el arányosan, ha például maszkban, távolságtartás mellett meghagyja a lehetőséget a demonstrációkra: ehhez képest a maszkban, távolságtartással tartott megmozdulás szervezőire is súlyos bírságokat szabtak ki. Ráadásul volt olyan időszak, amikor már drasztikusan zuhant a kórházak leterheltsége, a teraszokon pedig legálisan csoportosulhattak emberek, de a gyülekezési tilalom még mindig – és immár nyilvánvalóan szükségtelenül – fennállt.

A legújabb korlátozó intézkedések oltottságtól, illetve védettségi igazolványtól függően vonatkoznak a polgárok egyes csoportjaira (oltottsági diszkrimináció). Ezen a ponton rögtön két közbevetést kell tennünk. Az úgynevezett T-sejtes immunválasszal tartós védettséget lehet megállapítani a Covid–19-cel szemben. Nincs észszerű indoka annak, hogy a kormányok a hátrányosan megkülönböztetett oltatlanok közé sorolják és megtagadják a védettségi igazolványt azoktól, akik ugyan nincsenek beoltva, de szervezetük a korábbi fertőzöttség miatt rendelkezik a megfelelő immunválasszal. Az Európai Unió jelenleg – úgy tűnik – a „keleti” és a nyugati” vakcinázottak között is különbséget óhajt tenni: ennek megalapozottsága számomra felettébb kétséges, de a jórészt geopolitikai ihletettségű brüsszeli manőver elemzése szétfeszítené jelen írás kereteit.

A teljes írás itt olvasható

A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő.

Címkép: Oltás tükörben (Index)