Visszatér a saria kora?

Posted by
Mihálffy Balázs
„Afganisztánba visszatér a legszigorúbb Iszlám jog, a saria kora”
Ilyen és ehhez hasonló címekkel olvashatunk cikkeket. A bennük elhangzó állítások zöme korrekt, legalábbis ami a valóság leírását illeti. Igen a Tálib uralom várhatóan visszahelyezi azokat az intézkedéseket, melyet a mi világunk joggal néz ferde szemmel. Ez alatt a nők jogkorlátozását, női és férfi viseletek szabályozását értem, nem beszélve a számtalan érthetetlen rendeletről, aminek e korban és helyen nincs realitása.
Amivel vitázok az a sariára való hivatkozás. Egyszerűen azért, mert saria alkalmazott formában nem létezik. Ezt a mi világunk, azaz az Iszlámot nem ismerők világa nem tudhatja, ezért korrigálnom kell.
A saria egy jogelv, ami szabad fordításban isteni legitimáció elrendelése címszó alatt értelmezendő, angolul Order of Divine Legitimacy. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy virtuális felhőt, mely egy óceán, ami minden időben és helyen érvényes elveket hordoz. A saria nem alkalmazott jog. Az alkalmazott jog neve Fiqh. A jogtudósok a sharia jogelvei alapján a deduktív analógia (arabul qiyasz) módszerével levezetik az analóg esetekből az adott helyre és korra vonatkoztatott származtatott jogot. Ezt nem lehet sariának hívni, mert nem isteni eredetű. Ez tisztán emberi munka. Az alkalmazott jog három lépcsője:
1. Hukm al-sara’i, azaz saria jogelvek. Döntés, hogy egy adott társadalom normáit is figyelembe véve, melyik jogelvből célszerű levezetni az adott társadalomra alkalmazható jogot.
2. Hukm al-fiqhi, azaz jogtudósok megléte, akik nem csak a saria, hanem az adott társadalom más jogrendjét is figyelembe véve levezetnek alkalmazott jogot. Hangsúlyozom, hogy minden szempontot figyelembe kell venniük, a nem Iszlám jogot is.
3. Hukm al-Idzstihadi, azaz törekvés, igyekezet, lelkiismeret. Azaz a materiális érdek figyelmen kívül hagyásával, kizárólag lelkiismereti és tudás alapon személyes döntés meghozása emberi sorsok felett.
A Táliboknál e három lépcső mindegyik eleme hiányos. Nemhogy sariának, de fiqh-nek sem nevezhető az jogi nonszensz, ami ott alkalmazásba átmegy. De nem csak ott, hanem az Iszlám országokban sem létezik e három lépcső a gyakorlatban. Ugyanis a kalifátus volt az az intézmény, amely utolsó alakommal alkalmazott jogot származtatott, ami követte a társadalom fejlődését. A kalifátus intézménye azonban 1924 óta nincs jelen. Ezért azóta jogi, tehát sariaból történő levezetés és fiqh alkalmazott jog származtatása tekintetében káosz van. Egy hasonlattal élve (bár minden hasonlat sántít), képzeljük el azt az esetet, hogy a katolicizmus számára megszűnik Vatikán és az ettől számított száz év elteltével Szabolcs-Szatmár megyében egy kisebb csoport keresztény elveken alapuló autonómiát hirdet. Nyilván úgy fogja hirdetni, ahogy nekik jó és ezek a keresztény megszólalások inkább fogják tükrözni a szabolcsi népcsoport hagyományait, normáit, kereszténységről alkotott elképzeléseit, mint Jézus univerzális elveit. Ezek pedig lehet, hogy szöges ellentétben fognak állni más népek keresztény elveivel, akik szintén maguk javára vezetnek le hozzáértés nélkül jogokat.
Összegzésül: Afganisztánban a Tálibok saját agyament dolgaikat nevezik sariának, ami helytelen. Iszlámmal nem hozható összefüggésbe akkor sem, ha Allahu Akbart kiáltoznak közben. A legnagyobb kárt azzal okozzák, hogy a világ köztudatába úgy ültetik el joggyakorlatukat, hogy az saria. Ez az Iszlám megcsúfolása, lábbal taposása.
Arra is figyelmeztetek, hogy a ma Iszlám köntösébe bújtatott mozgalmak zömének lövése sincs az Iszlámhoz. Így sem az Al-Kaidának, Sababnak, Iszlám Államnak, de még az ezeket mozgató államoknak sincs kapcsolata az Iszlám tanításaival. Ők mind proxik, akik más hatalmak eszközei.