Az üzenet nem más, mint az, hogy a Nyugat legyőzhető

Posted by

Görbicz Tamás

>A média napok óta Kabulból érkező szívfacsaró képekkel van tele. Az amerikaiaknak Saigon, nekem inkább Viktor, az orosz báb, ukrán elnök, Janukovics menekülése jut eszembe az Afganisztáni képek láttán. Az egykori teljhatalmú afgán hadurak ugyanúgy gazdag palotákat hagytak maguk után, ahol még a klotyó is aranyból volt – miközben az ország lakóinak többsége igen nagy szegénységben élt.  

20 év, 2000 milliárd dollár, 5000 halott NATO-katona, több tízezer sebesült a nyugati oldalon, és a milliót közelítő áldozat a másikon, köztük 50 000 halott tálib harcos és civilek százezrei. Húsz év alatt több amerikai halt meg Afganisztánban, mint amennyi a 2001. szeptember 11-i támadásokban, de a muzulmán terrorcselekményeket sikerült Amerikán kívülre, távoli országokba „exportálni”.

Amerika kivonulása nem volt kérdéses a 2018-as kongresszusi jelentés után, amely feltárta, hogy a 2002 óta folyó „nemzetépítési” kísérlet teljes kudarc, és nincs értelme folytatni. Annak idején, az ikertornyok lerombolását követően, Bush elnöksége alatt, az USA azért szállta meg Afganisztánt, mert a muzulmán világuralmat vizionáló szélsőségesek – úgymond – a nyugati életforma ellen törnek, és ezt nem hagyhatjuk. Azonban fordítva is igaz, az afgánok jelentős részének nem kell az amerikai (nyugati) életforma, nem is értik, hogy mi az. A legnagyobb bajban viszont azok vannak, akiknek kellene. A nők jogaiba, az oktatásba, sportba és az emberi jogokba fektetők, a nyugatról a népük felemelkedése érdekében hazatérők a legnagyobb kárvallottjai a tálibok visszatérésének. És bizony jogosan érzik magukat elárulva, és jogosan mondják ezt zokogva a kamerákba. A tálibok ugyanis nem az afgán nép akarata, hanem ugyanolyan megszállók, mint a szovjet-oroszok vagy az amerikaiak voltak.

Az, hogy a kivonulást nem sikerült rendezetten megszervezni, a Biden adminisztráció sara. Vagy nem mérték fel jól a helyzetet, vagy – ami rosszabb lenne – szándékosan döntöttek úgy, hogy kvázi az „éj leple alatt” elmenekülnek. Az nem mentség, hogy nem számítottak a 20 éve tángált bábkormány ilyen gyors összeomlására. Bőven volt lehetőségük a valós helyzet feltérképezésére. Valaki, valamit nagyon elmért. Nehezen hihető, hogy sokkal bonyolultabb, drágább lett volna egy tisztességes kivonulást megszervezni.

Hiába tudjuk, hogy Biden régóta szorgalmazta a kivonulást, és csak Trump egyezségét vitte végig. Az sem kétséges, hogy Amerika és a NATO hosszú távon jobban jár. Ám a Kabulból érkező felvételek ugyancsak kikezdik azt a Biden-képet, hogy Amerika a demokrácia és az emberi jogok elkötelezett védelmezője lesz, szemben a nacionalista és/vagy vallásos hazudozókkal, és a demokratikus rend rombolóival, mint amilyen Trump is volt. Ebben folytatta elődje külpolitikáját, áldozatként odadobva az afgánok emberi jogait, míg a másik oldalon – a palesztinok emberi jogaira való hivatkozással – megakasztotta azt a folyamatot, ami a Közel-Keleten elindult, és a stabilizálódás irányába hatott: az Izrael és a szunni arab államok közötti közeledést, amit az iráni fenyegetés váltott ki.

Nem véletlen, hogy Izraelben arról cikkeznek, hogy lehet-e, és szabad-e Amerikára számítani, ha az állam létérdekeiről van szó? Márpedig az iráni terjeszkedés, és különösen az atomprogram, a zsidó államot – melynek magának is küzdenie kell már a Netanjahu alatt elszabadult vallásos nacionalistáival – létében fenyegeti. Egy Irán elleni háborút bizonytalan, vagy megbízhatatlan amerikai támogatással Izraelnek nagyon nehéz lenne megvívnia. Pedig az iráni atomfenyegetés nem nagyon hagy nekik más választást. Az afganisztáni kivonulás pedig arra is rávilágított, hogy a high-tech katonai fölény sem minden. A szír és iraki kurdok számára pedig világos, hogy a Nyugatra katonailag nem számíthatnak. Különösen akkor, ha Biden ugyanúgy itt is folytatja a Trump által megkezdett utat, és átadja a terepet Iránnak, a törököknek és az oroszoknak – akik szintén nem arról híresek, hogy tisztelnék az emberi jogokat, köztük az életet. Ha pedig az USA Irakból is kivonul, borítékolható, hogy az Irán barát, sií milíciák hasonlóan fogják leuralni az országot, ahogyan Libanonban a Hiszbollá teszi.

A történelemből tudjuk, hogy se az angolszász birodalmi kultúrát, se a fasizmust, se a kommunizmust nem lehet szuronyokkal exportálni. A második világháború után, az Amerikai megszállás alá került Nyugat-Európa, és különösen Japán és Dél-Korea példája viszont azt sugallta, hogy az emberi szabadságjogokra épülő, liberális demokrácia exportálható, stabilitást és jólétet hoz nem csak az érintetteknek, hanem az egész régiónak, és így a világnak, akár nagyon eltérő kultúrákban is. Azonban Koszovó, Szomália, Irak, Szíria, de még Egyiptom sem tartozik a sikertörténetek közé. Afganisztán pedig maga a cáfolat. Az jó és oké, hogy az USA képviseli és védelmezi az egyetemes emberi jogokat, de most a legjobban éppen azokkal babrált ki, akik elhitték, hogy hozzájuk is elérhet ez a világ. Nem véletlen, hogy hazánkban is azok örvendeznek az USA megalázásának a leghangosabban, akik maguk is a feudalizmusba vágynak vissza, persze csak akkor, ha férfiak, heterók, és ők lehetnének a rendszer haszonélvezői. Alul lenni ugyanis ilyen formációkban nagyon nem jó, ezt még ők is tudják. A tálibok (tanítványok) pedig nem afgán szabadságharcosok, hanem iszlám hódítók, ezt célszerű szem előtt tartani.

Katonailag és politikailag az USA a PR-katasztrófa után még jól is járhat, maga mögött hagy egy a számára nem megoldható problémahalmazt, a maradiságot. A babonák, törzsi viszonyok, a szegénység és tudatlanság okozta középkori állapotokat. Otthagyják a világ iszlamizációjáról álmodozó, szélsőséges harcosokat Pakisztánnak, Iránnak, Kínának és az oroszoknak, akik már szintén megégették magukat velük, és akiknek éppen nincs szükségük fanatikus muzulmán harcosokra a határaikon. Az USA azt a terhet, amit eddig ő cipelt, szépen átrakhatja legnagyobb riválisai vállára.

Mi történik majd Afganisztánban? A tálibok kikiáltanak valamilyen iszlám emirátust, bevezetnek valamilyen – talán mérsékeltebb – vahabita sariját, majd megpróbálják stabilizálni a hatalmukat, ami nem fog sikerülni, mert a környéken senki sem érdekelt egy erős, központosított afgán állam létrejöttében. Ha az mégis megtörténne, komoly fenyegetést jelente a szomszédjaira nézve, elsősorban Pakisztánra és Iránra. Így valószínűbb, hogy újabb polgárháborúkban visszatérnek a törzsi hadurak, és minden marad a régiben: kisebb csetepaték és nagyobb robbantások.  A felvilágosultabb, modernebb emberek elmenekülnek majd, és az ország elveszíti a legjobbjait, akik tehetnének a valódi felemelkedéséért.

Az amerikaiak (és európaiak) kudarcának egyik oka, hogy nem értik a Kelet dinamikáját. Itt a győztes mindent visz, nincs lovagiasság, emberi vagy kisebbségi jogok, csak hódítás vagy behódolás. Az első a vérségi, törzsi lojalitás, az állam szervezetét a klánok (nagycsaládok) alkotják, hiába hozna valamilyen központi hatalom törvényeket, a helyi vének szava dönt. Csak ezután jön még a vallás is, az – esetleg – közös hit. Ezért nem szabad komolyan venni a tálib vezetők ígérgetéseit, még nekik sem lesz hatalmuk betartani őket. Ezt azok az afgánok is tudják, akik inkább halnak meg egy repülő kerekébe kapaszkodva, mint sem kerüljenek a mostani „győztesek” kezére.

Keleten óriási szerepe van a verbális és lelki hadviselésnek, itt nincs helye visszafogottságnak, eleganciának. Az „ellenség” gyalázása, a legyőzöttek megalázása kötelező. A győztes mindent visz, a vesztesnek az élethez sincs joga, csak akkor van esélye egy pária léthez vagy kínzás nélküli halálhoz, ha porig megalázza magát a legyőzője előtt. Ha nincs megtorlás, az itt nem nagylelkű vagy békülékeny gesztust jelent, hanem vereséget, ami csak további harcra tüzel. Pláne egy kivonulás vagy visszaadott terület.

Éppen ezért a Kabulból érkező képek fő hatása nem katonai vagy politikai lesz, hanem pszichológiai. Azt az üzenetet közvetíti a Nyugat által magát – okkal, ok nélkül – megalázottnak, elnyomottnak és kizsákmányoltnak érző muzulmán világ számára, hogy legyőzhetőek a nyugati high-tech hadseregek. Ez pedig újabb fegyveres konfliktusokat és terrorista merényleteket fog inspirálni. A terrorellenes küzdelemnek ugyanis az egyik legfontosabb üzenete éppen az, hogy nincs értelme harcolni, nem győzhettek. Az afganisztáni hírek és képek pedig ennek cáfolatát jelentik a muzulmán szélsőségesek számára.