Afganisztáni furkósbot és madzag méz nélkül

Posted by
M.Lengyel László
>Egy teológiailag (diplomával is elismerten) rendkívül kiművelt, de nem külpolitikus barátom gondolatai Afganisztán kapcsán. (Nagyon jókat szoktunk vitatkozni mindkét témában – teológia és külpol -, így az esélyek kiegyenlítődnek. Megosztom veletek, abban a reményben, hogy lesznek gondolataitok, reakcióitok, nem számomra, hanem egymás számára.
Az afganisztáni rém bonyolult helyzet elemzését (miért is lenne más, mint bonyolult a “helyzet”) igen sok felől lehet megközelíteni. Azzal a háttérrel bíbelődtem el egy kicsit, ami szerintem mindennek a legmélyén húzódik, s sok mindennel vegyítve (geopolitikai, gazdasági, törzsi, korrupciós, stb., stb. lépcsőfokokkal gazdagodva), ma úgy jelenik meg, ahogy: a tálibok rendszereként.
Egy baráti levelezőlistán  valaki felvetette, hogy a nemzetközi közösség (= tulajdonképpen: Amerika) ha már így kivonult, a  furkósbot suhogtatásával és egyidejűleg a mézesmadzag lengetésével hozhat valami biztonságosabb megoldást a jövőt illetően Afganisztán és a térség (= a világ) számára.
Összességében én úgy látom, ha már így van, ahogy van, csak a furkósbot suhogtatása lehet a “megoldás” (= inkább: követendő eljárás), ám egyértelműen: mézesmadzag nélkül. Vagy tán: madzag igen, méz nem. Sem a korábbi tapasztalatok, sem a helyben megmutatkozó szándék, sem a “kiszámítható” (gyakorlatban: kiszámíthatatlan) berendezkedés nem ad okot semmi , a mi kultúrkörünk által indokoltnak vélt magatartásra. Ez nem az erő büntető alkalmazását, illetve annak lebegtetését kell hogy jelentse feltétlenül, hanem eme lehetőség bármikori bevetése -furkósbot – fenntartásának egyértelmű kiábrázolását. Egyébként pedig: mint minden anakronikus theokratikus alapokon berendezkedő állam önmagát és sajnos ezzel együtt saját népét viszi fájdalmas szenvedéssel teli zsákutcába. Ennek a folyamatnak a részleteit látjuk a szemünk előtt lezajlani, a szó szerint élő adásban.
És én itt látom a probléma mélyen rejlő gyökereit.
Theokrácia  (a tálibok világképe, társadalmi-politikai berendezkedésük alapköve) = a lehető legrosszabb megoldás.Okok:

  1. minden vallási elkötelezettség egyértelműen a kizárólagossági igénnyel jár (“egyedül üdvözítő” hit/vallás: az enyém, a többi kárhozatos, adott esetben üldözendő, irtandó entitás, különösen igaz ez a nem azonos gyökerű vallásokra (főleg például: a judaizmusra, a kereszténységre, az iszlámra, illetve azokon belül a felekezetekre, “szektákra”),
  2. a theokratikus állami berendezkedés = az adott vallás klerikus rétegének a gyakorlati hatalomba emelésével, amely esetben a theológiai alpvetésekből politikai ideológia és hatalomgyakorlás kezdődik, a szokásos türelmetlenség és kizárólagossági elv alapján,
  3. az adott vallás (felekezet) hierarchiába szerveződött klérusának hatalomba emelésével minden külső kontroll megszűnik, a klérus (a hierarchiába rendeződött “papság” önmagát “ellenőrzi”), a theológiai/ideológiai “elveknek” minden alávettetik, még ha ez a “minden” a teljes irracionáliák világát is hozza/hozzák el a napi társadalmi, gazdasági és politikai gyakorlatban,
  4. mindezek egyik egyenes következménye: a környező világ számára a teljes kiszámíthatatlanság/megbízhatatlanság/kezelhetetlenség/párbeszéd hiánya,
  5. eljő a szélsőségesedés folyamata: ugyanis minden theokrácia csírájában hordozza a vallási radikalizálódás kikerülhetetlen spirálját, mindig lesz valaki/közösség, aki/amely “még hűségesebb” a hithez/valláshoz, ezzel egyre inkább szorongatva, sakkban tartva, engedményekre késztetve/kényszerítve a már egyébként is a saját (vallási/felekezeti ) csapdájában vergődő status quot.
  6. mindez egyéb szélsőséges vallási/felekezeti/fanatikus (köntösben megjelenő) csoportok felbukkanásának televénye (esetünkben: Iszlám Állam, Al Kaida stb.)
  7. elmélyülő korrupció (a klérus a “szent célra” szánt adófizetői pénzzel is azt csinál, amit akar…)

Ez lesz Afganisztánban, ha minden úgy megy, ahogy most látszik menni.

Hogy hol a hiba?
Nem ismerem természetesen a részleteket.
Ám az amerikaiak, ha már “bementek”, s eme “bemenetelüket” 20 év után felülvizsgálva a “kimenetel” mellett döntöttek, talán nem így kellett volna otthagyniuk csapot-papot. (Megint: ki ismeri a valós összetevőit, részleteit eme elhatározásnak? Nyilván nem éretlen hebehurgya döntéshozókról van szó.)
Ami mostantól ott kezdődik, az nem csak az előbb felvázolt theokratikus berendezkedés következményei miatt életveszélyes, hanem azért is, mert esetleg (ez szinte biztosnak tűnik) a felfordulás és következményei Afganisztánban nemcsak a vallási fanatikusok, hanem nagypolitikai szereplők (Kína, Oroszország) számára is csábító “zavarosbanvalóhalászat” helye leend…