A tálibok, akárcsak a “pesti srácok” ’56-ban

Posted by

A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
>Balogh S. Éva
>Tegnapig nem volt nagy választékunk az Afganisztán összeomlásáról szóló kormánypárti kommentekből. A mérsékeltebb, vagy talán intelligensebb Szőcs László szidalmazását az elkoptatott Biden elnökkel kapcsolatban én is tudósítottam, de ha a hétvégén töréshírek jelennek meg, biztosak lehetünk benne, hogy az első kommentárok a Hír TV hírhedt szélsőjobboldali politikai műsorában, a Sajtóklubban hangzanak el, amely hétfőn kerül adásba. Ezúttal – valószínűleg a nyári szabadságolások miatt – a szokásos felállásból (Bayer, Bencsik, Szentesi Zöld és Huth) csak Bencsik András volt jelen. A többieket Néző László (Médiaworks főszerkesztője), Bencsik Gábor (András testvére, Krónikából) és Ómolnár Miklós (Riposzt) helyettesítette.

Természetesen az e heti műsor az afganisztáni debaklival foglalkozott. Bencsik András általában a legfelháborodottabb a társaságban, és ezúttal sem okozott csalódást. “Az első észrevételem – kezdte -, hogy az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen”. De mivel nevetni az adott körülmények között udvariatlanság lett volna, csak annyit tudott mondani, hogy “az Egyesült Államok és a Nyugat hülyét csinált magából”. Biztos benne, hogy “Afganisztán 40 millió lakosának túlnyomó többsége most átkozottul jól érzi magát”. Továbbá örült annak, hogy az Egyesült Államoknak még 20 év után sem sikerült demokratizálni az országot. “Eljön az idő, amikor ki merjük majd mondani, hogy a liberális demokrácia nem az egyetlen demokrácia, és hihetetlen arrogancia, beképzeltség és az erkölcs súlyos megsértése egy nagyhatalom részéről… hogy veszi magának a bátorságot, és olyasmire kényszeríti Afganisztánt, amit nem akar”.

Véleménye szerint az ország tálib megszállása “függetlenségi háború”, és minden jel szerint az afgánok örülnek ennek a “felszabadulásnak”. Hozzátette: “megdöbbentőnek és meglehetősen szemtelennek” tartja, hogy a magyarok folyamatosan “tálib lázadókról” beszélnek, holott ’56-ban “a pesti csirkefogók nem lázadók, hanem szabadságharcosok voltak”. Schmidt Mária “felfedezése” a “pesti srácok” valódi szerepéről, mint az 1956-os forradalom hiteles képviselőiről, történelmileg talán megalapozatlan, de az összehasonlítás mindenképpen felháborító.

És valóban, felháborodás követte Bencsiknek a tálibokat a “pesti srácokhoz” való hasonlítását. Íme néhány példa. A “Rezeda világa” egy dühödt írást közölt, amely így kezdődött: “Ha én ’56 hőse lennék, pofán vágnám Bencsik Andrást. De nincsenek ’56 hősei, … van egy Schmidt Mária konyhája által átformált múlt és a nyomasztó jelen”. A két esemény között “az egyetlen közös pont a Kalasnyikov, de Bencsik gondolataiban tudok olvasni, és ki tudom venni a Schmidt Máriával és Orbánnal teletűzdelt csavaros logikát, miszerint a tálibok visszaveszik a hazájukat a liberális amerikaiaktól, és ezért Orbán egyetemes szabadságharcának hősei”.

Az Ellenszél, egy bevallottan pártos blog, amelyet egy székesfehérvári fiatalember publikál, “a Fidesz süllyedő motorcsónakjának egyik utolsó kalózának, a végsőkig hűségesnek a megvert kapitányhoz” nevezte Bencsiket, akinek az alábbi üzenetet küldte: “Ha a tálib gazembereket az ’56-os forradalmárokhoz hasonlítjátok, akkor identitásválságban vagytok, mint a Fidesz. Mint a magyar forradalom hőseinek büszke polgára, merem állítani, hogy ezeket a megátalkodott gazembereket hozzájuk hasonlítsd!”.

A Civilhetes egy másik bloggere nem kis dühvel jegyezte meg, hogy Bencsik a tálibokban az 1956-os magyar forradalom fiatal áldozatait látja, de a tálibok az Orbán-kormányra emlékeztetik. A tálibok az iszlám mögé bújnak, az Orbán-klán a kereszténység mögé bújik”.

Lakner Dávid, a Magyar Hang újságírója is írt Bencsik elfogadhatatlan összehasonlításáról a Reform tálibok? Ugyan már!” Megdöbbenésének adott hangot, hogy 2021-ben vannak az afganisztáni tálib hatalomátvétel hívei, bár én személy szerint úgy gondolom, hogy ehhez az állásponthoz elég egyenes az út. Orbán hívei megbabonázta őket az illiberalizmus kísértete, és kárörömmel nézik az afgán társadalom modernizálására tett amerikai kísérletek kudarcát. Nem azt mondtuk mindenkinek, aki hajlandó volt meghallgatni, hogy az olyan egyetemes fogalmakat, mint a demokrácia, az egyenlő igazságosság, az emberi jogok és sok más, egyesek általunk nagyra tartott érték, nem lehet ráerőltetni a saját kultúrájukkal rendelkező emberekre, amelyeket ők nyilvánvalóan megváltoztathatatlannak tekintenek?

Lakner Kis-Benedek József nyugalmazott ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora példáját hozza fel. Szakterülete nyilvánvalóan a nemzetbiztonság. Ő félvállról veszi azt a fenyegetést, amit a tálibok jelentenek az afgánokra. Szerinte “ha Kabult a négymillió lakosával békésen át lehetne adni, miért akarnának az emberek elmenni”. Úgy tűnik, meg van győződve arról, hogy a lakosok nem tervezik elhagyni az országot, “mert ha elmennek egy másik országba, akkor rögtön egy táborba kerülnek, és nem biztos, hogy ugyanolyan körülmények között élhetnek, mint otthon – de egy harcok nélküli hatalomátadás után mindenki megtalálja a helyét”.

Lakner ismét bírálta Bencsiknek a tálib hatalomátvételnek az 1956-os magyarországi eseményekhez való horrorisztikus hasonlítását, rámutatva, hogy mi lett volna a magyar menekültek sorsa, ha a nyugatiak hozzáállása hasonló lett volna, mint a nemzetbiztonsági szakértőé. Mi lett volna, ha a vasfüggönyön kívül élő kormányok és emberek azt mondják: “Maradjatok otthon, minden rendben lesz. Mindenesetre valahol Ausztriában vagy Olaszországban egy táborban élni nem jó móka”. De nem ez történt, hála Istennek. Mind a 200 000 menekült végül Kanadában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és nyugat-európai országokban talált otthonra. Túlélték a hosszabb-rövidebb táborokban való tartózkodást, amíg a befogadó kormányok megtalálták a módját, hogy új otthonukba szállítsák őket.

Az Orbán-kormány nyilván propagandakampányba kezd az Egyesült Államok ellen, amiért az a következő menekülthullámot okozza, ahelyett, hogy a “meg nem reformált” tálib harcosokat hibáztatná, akik nagy valószínűséggel terrorizálják majd az országot. Egy biztos, a jövő Afganisztánja nem lesz liberális demokrácia. De a Fidesz logikája szerint ez örvendetes fejlemény lenne, mert az afgán eset bebizonyítja, hogy a “liberális demokráciáktól” eltérő kormányok nemcsak lehetségesek, hanem kívánatosak is, különösen, hogy a demokráciának az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában létező liberális változata erkölcsileg hanyatlóban van. Az Origo szerint például “a Biden-kormányzat kampányt indított azon iskolák ellen, amelyek nem csatlakoznak az LMBTQ-lobbihoz”. Az afgán gyerekek számára a szexuális identitásuk lesz a legkisebb probléma. Egy diktatórikus teokrácia alatt kell majd élniük egy jobb jövő reménye nélkül.

2021. augusztus 18.
Balogh S. Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.

 

Címkép: Afgánok repülőre várnak