A leszúrt Rittberger – avagy a nőutáló Mini

Posted by

Nem ordítanak most egy darabig a kőleók, elvitték őket daruval, pocakos férfiidolunk, a Mini, aki szőrén üli meg a Pegasust, most egy darabig nyugodtan alhat(ik).  Közös minink arról adott tanítást, hogy szeretni kell a férfiakat, gatyamadzagos kemény idők jönnek, a csajok nem számítanak, mert ők nem tudnak idolok lenni. De bezzeg a macsócsávók a muszklival, az igen! Ők hordozzák hátukon a Zországot, áldás békesség.
Azon tűnődtem, hol él a Minnerstájsz. Hogy nem itt, az hétszentség. Valahol máshol. Van neki képe arról, hogy elébb világhírű futballista lesz, aztán pedig szőlész-borász Sárazsadányban, ha pedig az se jön össze, még mindig ott van, hogy sutyerák diktátorként fejezi be pályafutását. És megtanítja a magyarokat arra, milyen az igazi férfieszmény. S nem ám, hogy nem áll föl a pöcse, mert merevedési zavarai vannak. Nem, az nem magyar férfiidol. És az sincs, hogy nem bírja a szeszt, és a második pálesz után bezuhan a szőlőlugasba. Az se magyar.

Miként az sem fordulhat elő, hogy valaki elcseszi az életét, belefullad a problémákba, a gyerekei elhagyják, a barátai megutálják, s úgy végzi, akár a kivert kutya. Nem, a magyar idol tűzön, vízen, babkarón átgázolva könyököl és törtet előre, félrelökdösi a nőket (na jó, olykor szaporodási céllal maga alá gyűri őket, de amikor beküldi a macit a málnásba, nem ám csak úgy öncélúan szexelget, amit aztán nem lehet megmutatni a tévében; jó napot kívánok, Falucskai Ivett vagyok, megmutatom önöknek egy percben, hogy szaporodik a nép), és annyira félrelökdösi, hogy amikor Karikó Katalin tudományos munkásságát kell(ene) a suttyó agyával értékelni, akkor asszonyságnak szólítja.
Mindig is tudtam, hogy a Fideszben utálják a nőket.

Most a Minnerstájsz kiadta magából a tutifrankót Szerinte a muszkli a minden. Mars a konyhába krumplit hámozni, satnya fehérnép! Azért elidőznék kicsit a Mini testalkatánál, noha tudom, hogy micsoda alávaló dolog azzal érvelni, hogy valaki hogy néz ki. Ha Orbán nem beszélne eget rengető baromságokat a modern társadalomban férfiakról és nőkről, ahol a mosogatás, a mosás, a vasalás, a főzés, a gyereknevelés egészen máshogy néz ki, mint a második világháború előtti évszázadokban, nem foglalkoznék azzal, hogy egy kifejezetten előnytelen külsejű, pókhasú Háry János pofázik a két nem szembenállásáról. De hát beleállt ebbe is, még azt is vállalta, hogy a saját gyerekei kudarcait a fejére olvassák (Márky-Zay polgártárs bele is szállt nyomban a Gáspár gyerekkel kapcsolatos elképesztő sejtetésekbe rendesen). És egy európai uniós tagország miniszterelnöke úgy beszél, mintha legurított volna három felest a Hatcsöcsűben, s megy éppen hazafelé dülöngélve, nem a Karamellába, mert oda fölfelé kell mászni, s oda a Freddie Flinstone-típusú pocit (háj lesz az, instállom, hatalmas bendővel) igen nehéz lenne felgörgetni. Legyen csak valamely felcsúti búfelejtő, hol az atyafiak azzal szórakoznak, hogy két fél vodkát rendelnek a minielnök úrnak, és hozzáteszik: de lehet egy pohárba is! És amikor felönt a garatra ez a látványosan elhízott magyar atyafi, akkor hazafelé menet, ügyelve rá, hogy bele ne essen az árokba, kifejti nézeteit férfiakról és nőkről, s elmondja ezt a 19. századi marhaságot az idolkáról. Először csak a rejtett buzizásban jeleskedett, most meg már azt is tudja, milyen a nő, s mi a férfi.

Hogy süllyedtünk ilyen mélyre, hogy kerültünk bele ebbe a pálinkaszagú pöcegödörbe? Látott már ez csiklót valaha, tudja ez, hogy a harmonikus kapcsolatok milyen könnyen, milyen apró baromságok miatt fel tudnak borulni? Egyáltalán hogy jön ahhoz Orbán Viktor, hogy nemek harcáról elmélkedjen? Ezek szerint mégse Flinstone Frédi alakváltozata lenne, a jelek szerint ott bujkál benne Wittgenstein és a posztmodern filozófia számos alakja is. Mi lesz így ebből az országból? A jövő héten a szemüvegesekről fejti ki az álláspontját? Miért nem kormányoz ez a csávó inkább; kérdem csöndben. De nagyon is jól tudom rá a választ.
Mert olyat nem tud.
Na most én se vagyok egy matyóhímzés, nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani a képtelen helyzetet, mintha én a száztíz kilómmal és a hájhurkáimmal a balett szépségeiről vagy a ritmikus sportgimnasztika csodálatos voltáról elménckednék. És ha úgy adódna, el is hinném, hogy értek a műkorcsolyához is, ezért szemléltetésképpen leszúrnék egy Rittbergert (na jó, biztonsági kűrt futnék, elég lenne a dupla Szalhov is) a Kossuth téren, és belepofáznám az éjszakába, hogy most már tegyük kötelezővé a jégtáncot az iskolai oktatásban. De csak Gorskov az ember, Pahomova csak egy asszony! Ha én minderről elkezdenék beszélni, komplett hülyének tartanának. Mindez egy minielnökkel nem fordulhat elő. Ha ő ugyanolyan síkhülye, mint a vázolt esetben én, akkor azt beleírják az újságokba, és bemondja Falucskai Ivett az egyperces migráncshíradóban. Plusz még ott van, hogy egy miniszterelnök pszichiátriai kezelését nem lehet csak úgy elrendelni, az enyémet bármikor. Na, ez a különbség két hülye között, drága barátaim. A lényeg, hogy nem mindegy, hol hülye az ember.

Beszéljünk felemelő ügyekről is. Jön Gusztus 20, az összes síkhülye Fidesz-politikus (most épp azt szajkózzák, hogy a Brüsszel mehegtáhámahadtaha Magyarországot, égszakadás, Föld indul) István királynak fogja magát képzelni, de persze azt, hogy tiszteld az idegen kultúrákat, a síkhülye politikusok beszédírói gondosan kigyomlálják az ünnepi nyökögésekből. Ott áll majd Áder János a letérkövezett Velencei-tó medrében, és arról beszél Falucskai Ivettnek (tegyen be, drága, legyek hat másodperces hír), hogy Koppányt nem izgatta az ökológia, de bezzeg az országépítő István nagyon is jól tudta, hogy követ csak és kizárólag Gántról kell rendelni Orbán Győzőtől, legyen tehát áldott a korona, az országalma, a jogar meg a Szent Jobb, Mészáros Lőrinc éljen soká.
Mindig Koppányhoz húztam különben. A Torda sámánt alakító Deák Bill Gyula tehet róla. Most már értem a szöveget is. Véres kardot hoztam, őseink véres kardját (azaz az országot az oroszok és Kína kezére játszó Orbánnal nincs egyezség), sorsdöntő harcra kész a nép (előválasztás lesz, amelyen kiválasztjuk sámánjainkat, kár, hogy Deák Bill nem indul), megvédjük szabadságunk, Orbánnak ellenállunk, nem kell a sápadt istenség. Konyhát festettem 1984 augusztusában (én már akkor idol voltam, miközben a Minit verte az apja), lépegettem, araszoltam a festőlétrával, és az akkor négyéves fiam müzlis tálat markolva torkaszakadtából ordította: „Koppány, ha Istvánt legyőzöd, nem pusztulnak a hősök, hatalmas nagy lesz itt a nép.”

Tudjuk, nem győzte le. Nekiment nagy pofával, idolkodott, duhajkodott, jó magyar szokás szerint döngette a mellét is, de aztán meghátrált, s akkor, abban a történelmi pillanatban ő lett a leszúrt Rittberger. Négy darabban végezte.
Mondhatnánk, hogy ez is egy férfisors.
Ez volt a kanos 32-es hét, mindenhol terjed a világon a delta, csak nálunk nem. Maradjon is így.