“Ha gyakrabban lennénk meztelenek, boldogabbak lennénk

Posted by

A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag írásának magyar változata

Hol meztelen még az ember? Hol tartózkodhat? Marc Engelhardt újságíró útnak indult a ruhátlanok utolsó menedékhelyeire.

Claudia Senn interjúja

NZZ am Sonntag: Engelhardt úr, hogyan jutott el az eszébe, hogy könyvet írjon a meztelenségről? Van talán egy kis exhibicionista hajlama?

Marc Engelhardt: Egyáltalán nincs. Az ötletem akkor támadt, amikor bementem úszni egy erdei tóba, és nem volt nálam fürdőruha. Amikor a jeges víz felszínére értem , és hanyatt fekve lebegtem, olyan volt, mintha minden egyes napsugarat éreztem volna a bőrömön – egyszerűen csodálatos volt, egy kis azonnali boldogság. A ruházat akadálya nélkül sokkal közelebb éreztem magam a vízhez és a naphoz. Ezt az érzést szerettem volna közelebbről megvizsgálni.

A kutató munkákánakegyik állomása hajókirándulás volt a Karib-tengeren. – meztelenül Tényleg vannak emberek, akik ilyen utazásra mennek?

Igen, ez a “Carnival Legend” hajón történt, amely évente egyszer a “Big Nude Boat” néven járja a tengereket. Ezen a hajón a 2000 meztelen utas mellett közel 900 alkalmazott dolgozik – ők viszont mindannyian ruhában.

Mennyire volt nehéz levetkőznie a szégyenérzetét a ruháival együtt?

Rögtön az első nap után megszoktam, hogy nem viselek semmit. Érdekesnek találtam, hogy az emberek így  másképp beszélnek egymással. Meztelenül sokkal könnyebb leülni egy asztalhoz ismeretlen emberekkel. Ruha nélkül a társadalmi hierarchia is megszűnik. Mindenki sokkal nyugodtabb. Mindenki nagyon jó hangulatban volt, és úgy tűnt, hogy megbékélt a testével, függetlenül attól, hogy edzett volt vagy elhízott.

A meztelenség tehát nagy egyenlősítő?

Igen, ez meglepett. Amikor az emberek normális körülmények között találkoznak, az első dolog, amit általában megkérdeznek egymástól, hogy mivel foglalkozol? De ilyen témák alig kerültek szóba a hajón. A legtöbb beszélgető partnerem után nem tudtam volna elmondani: ez most egy bankigazgató volt vagy egy szupermarket pénztárosa?

Hogy néztek a másikra? A tekintetüket elfordították a nemi szervekről?

Természetesen  a nemi szerveket is láttuk. De nem is volt annyira  fontos az, hogy hová nézünk, hanem inkább az, hogy hogyan. Amit nem tapasztaltam a fedélzeten, azok a szexuálisan fűtött pillantások voltak. Számomra egyáltalán nem volt semmi erotikus a hangulatban.

Egyik oldalon a meztelen utasok, a másikon a felöltözött személyzet – nem volt zavaró ez a kettősség?

De, furcsának találtam. Néha a személyzet összesuttogott és összevihogott, de két-három nap múlva már ők is belementek, hogy elfogadjuk így egymást. Sokkal rosszabbnak találnám, ha a személyzetet is vetkőzésre kényszerítik.

Ebben az országban (Svájcban) a meztelen túrázást a csodabogarak és a különcök hobbijának tartják. Mindenképpen ki akarta ezt is próbálni?

Németországban a meztelen túrázás sem éppen népszerű mozgalom, de ott megtűrik. Csatlakoztam egy túracsoporthoz Köln közelében, azon a környéken, ahová gyerekkoromban vasárnaponként mindig elmentem a szüleimmel gofrit enni. Először félelmetesnek találtam a gondolatot, hogy a parkolóban levetkőzzek, és meztelenül sétáljak végig a falun.

Szóval, ugyanolyan rossz volt, mint amit gondolok?

Amikor mindenki megérkezett, a vezető azt mondta: “Oké srácok, kezdjük el. Nem volt időm gondolkodni. Aztán a postás jött felénk, és szégyenlősen félrenézett. Arra gondoltam: Ó, Istenem.

Hát nem nehéz elviselni mások reakcióit?

A vezető azt sugallta nekünk: Mindig köszönjetek kedvesen, ha valaki közeledik hozzátok. Ha barátságos vagy, az emberek kevésbé fognak őrültnek tartani. Nem könnyű, de egy idő után valóban elfelejted, hogy meztelen vagy. De mindig szégyellem magam, amikor nincs velem  más, aki elvebbé a szégyenérzetemet. A csoport védelme és biztonsága sokat számít.

Megtenné újra?

Talán. Hihetetlenül kellemes meztelenül túrázni. Milyen gyorsan átizzad egy póló, ha süt a nap. Póló nélkül az izzadság megszárad a bőrön. Kellemesen hűvös érzés.

Több toleranciát kellene tanúsítanunk azokkal szemben, akik meztelenül akarnak túrázni vagy úszni?

Nem akarok  prédikálni. A meztelen emberek nem jobb emberek. Azt, aki nem akar meztelenkedni, nem kell erre rábeszélni  Másrészt szeretném, ha bizonyos helyzetekben szabadon meztelenkedhetnék, ha akarok, és ha nem bántok meg ezzel senkit. Továbbá senki sem mondhatja azt a másikról: nem akarom pucéron látni, bántja a szemem. Ha valakit nem kedvelek, akkor is el kell viselnem, ha fel van öltözve, vagy ha nincs. Ennyi toleranciára mindenki számíthat.

A Földközi-tenger francia partján egy egész nudista település található, amely évente másfél millió turistát vonz: Cap d’Agde. Milyen érzés ott lenni?

Ott valóban mindent meztelenül csinálsz: bevásárolsz a szupermarketben, étterembe mész, vásárolsz, kiviszed a szemetet. Ez egy város, a 70-es években épült, betonsivatag, magas épületekkel.

Cap d’Agde-ban is nagy a swinger-élet, a szexpartner-csere?.Érez valamit ebből egy normális nyaralóvendég, aki csupán pucér?

Van egy külön strandrész a swingerek számára, a “Baie des Cochons”, a Disznó-öböl. Szinte ijesztőnek találtam a maga banalitásában. Annyi ott a meztelenség és az “erotika”, hogy már senki sem figyel rájuk. Úgy tűnik, hogy a hús túlburjánzása sem különösebben vonzó.

Az arab fürdőkben, a hammamokban az emberek mindig meztelenek voltak. Mennyire fontosakn a meztelenségnek ezek az oázisai?

A marokkói muszlim társadalomban a ritka a szabadság. A hammam viszont oázis a szó igazi értelmében, különösen a konzervatív családokból származó nők számára. Az a tény, hogy meztelenek , és segítenek egymásnak, hogy befonják egymás haját vagy együtt vannak ruha nélkül a hierarchia nélküli szabadság helyévé teszi a hammamot. A nőkkel gyerekeik is ott vannak, köztük a fiúk. Így kapnak képet arról, hogy miként is fest egy nő.

Az ENSZ World Happiness Report jelentése szerint a finnek a világ legboldogabb emberei. Azért, mert gyakran járnak szaunázni?


Ha a finneket kérdezzük , egyértelműen igent mondanak. A szauna hihetetlenül fontos szerepet játszik mindennapi életükben. Még a csecsemőket is viszik izzadni . Régebben a nők a szaunába jártak szülni, mert az baktériummentes helyiség volt. A szaunázás után pedig ott a lyukba a jégben. Ettőlnagyon felpörögsz, még a kötelező szauna-sör nélkül is.

A finnek kevésbé jönnek zavarba, mint mi, ha meztelenül találkoznak a főnökükkel a szaunában?

Szerintem a finnek sem akarják ezt. De ha mégis megtörténik, az nem dráma. Hiszen ők is szaunáznak az anyósukkal és a szomszédukkal. A parlamentben szauna is van, ahol Kohl és Gorbacsov is izzadt annakidején. Van egy szaunabusz is, amely az Északi-sarkkör körül járja a köröket. A szaunázáskor pedig a részvevőkkaraokét énekelnek.
Boldogabbak lennénk, ha gyakrabban lennénk meztelenek?

Erről meg vagyok győződve. Ha gyakrabban lennénk meztelenek, jobban ki lennénk békülve a testünkkel. Mert gyakrabban látnánk, hogy mások hogyan néznek ki. Vagyis , nagyjából ugyanúgy, mint mi. Kevésbé éreznénk azt, hogy tökéletlenek vagyunk.

Spencer Tunick fotós több száz meztelen emberől készít képeket a világ minden táján példáulaz Aletsch-gleccseren. Mi olyan lenyűgöző ezekben a képekben?

Spencer Tunick “Nude Scapes”-nek nevezi őket. Egy tájat sok meztelen emberrel kombinál, ésígy alakítja műalkotássá. Én is részt vettem egy ilyen fotóprojektben, a norvégiai Bodøben, egy kietlen városban az északi sarkkörön.

Volt már meztelen jógán, és meglátogattál egy hipszter nudista tábort. Mi volt a legőrültebb meztelen élményed?

Ez valószínűleg a Hadaka Matsuri volt, egy japán aktfesztivál, amelyet Konomiya városában több mint 1300 éve ünnepelnek. 9000 meztelen férfi versenyez, hogy egyszer röviden megérintse a Shinotokót, egy szintén meztelen, egész testén borotvált, napok óta a feladatára készülő fiatalembert, és így megtalálja a boldogságot. A templomőrök azonban igyekeznek ezt megakadályozni. Jeges vizet öntenek a tomboló tömegbe. Ez egy gigantikus dulakodás, amelyet senki sem él túl horzsolások és zúzódások nélkül.

Az interjúalany:

Der Journalist (*1971) war Mitarbeiter der ARD-«Tagesschau» und freier Korrespondent in Afrika. Heute lebt Marc Engelhardt mit seiner Familie in Genf, wo er über die internationalen Organisationen berichtet. Sein Buch «Ich bin dann mal nackt» erscheint am 9. August (Goldmann, 288 S., um Fr. 20.–).
Az újságíró (*1971) az ARD “Tagesschau” munkatársa és szabadúszó tudósító volt Afrikában. Marc Engelhardt ma Genfben él családjával, ahol nemzetközi szervezetekről tudósít. Augusztus 9-én jelenik meg “Ich bin dann mal nackt” című könyve (Goldmann, 288 p., 20.-fr.).
Címkép: Spencer Tunick “Nude Scapes” a gleccseren