A jobb kéz meg a bal

Posted by

Fábián András

>Szenvedélyes nézője vagyok Dr. House-nak. Az érdekes esetek között volt egy olyan – talán emlékszünk rá – amikor egy szerencsétlen beteget azért visznek be hozzá, mert a jobb és bal agyféltekéje nem működik összehangoltan. Miközben meghitt, szerelmes szavakat dünnyög kedvese fülébe, ballal úgy vágja szájon, hogy a kis hölgynek azonnal elmegy a kedve mindenféle közös jövőtől. Különös tünet, de van ilyen. House nem is tudott mit kezdeni vele. Kikapcsolta a renitens féltekét.

Az utóbbi időben mindig ez a kórisme jut eszembe az Orbán-Matolcsy kettősről. A minap már meg is emlékeztem róla. Nagyon különös a helyzet, mert ha az egyik mond valamit, a másik kézből kontrázza. Most épp a rekontra-szubkontra fokozatnál tartunk.

Orbán nagyon elemében volt egy-két napja, amikor az olimpiát értékelve nyilatkozott a Nemzeti Sportnak. Az orgánum 6 (hat) fényképpel illusztrálja a cikket, természetesen mindegyik a miniszterelnököt ábrázolja. (https://www.nemzetisport.hu/egyeb_egyeni/orban-viktor-a-magyar-a-legversenykepesebb-nemzetek-egyike-2844211) Most kicsinyég tekintsünk el azoktól a hülyeségektől (bocsánat miniszterelnök!), amelyeket nagy pocakját és táskás szemeit kidüllesztve mondott. Ilyenekre gondolok, hogy „…ha megnézi valaki a Tokióban aranyérmes magyar férfiakat, ők nemcsak, hogy bajnokok, hanem férfi idolok. Sportolók, akikre mutatva azt mondhatjuk az unokáinknak, hogy látod, így néz ki egy férfi. Így néz ki a fizikuma, ilyen a lelkiereje, így harcol, így szereti a családját, és így tesz fel az életéből, ha kell, tíz évet egy célra.” Mondjuk ő nem így néz ki, de még tíz éve sem volt egy ilyen idol, amikor feltette az életét arra, hogy ő bizony tönkreteszi ezt az országot. És sikerült.

Szerintem az sem az „igazi férfi” jellegzetes ismertetőjegye, hogy lop, csal, hazudik. Nota bene, egy sportoló akkor is kiáll versenyezni, ha belül érzi, hogy nem biztos, hogy ő fut be elsőnek. Ez meg arról a népszavazási kezdeményezésről jutott eszembe, amelyet Orbán nem mert megtartani az Olimpia magyarországi megrendezéséről. Ehhez képest megvalósított egy Lopakodó Olimpiai Programot (LOP).

Tíz év alatt annyit nőtt az egy főre jutó stadionok és sporttelepek száma, hogy azok bekerülési költségeiből évekig jól lehetne lakatni az ország összes éhezőjét. Ám a cél nem az, hogy mi, a nép jól érezzük magunkat, hanem a cél az, hogy Orbán dicsőségét hirdesse a sok felesleges gigaberuházás. A római császárokat, Hitlert, Mussolinit tudnám példaként említeni.

Nem mellesleg a haverok is jól jártak, ugyanis a másik magasztos eszme is ezáltal valósult meg: kitermelni az ország nagytőkés rétegét. Nem tehetség-alapon, szabad verseny útján. Rögeszmésen. Megígérte a Rogán anyukának, hogy gondot visel a kisfiára, és tényleg. Két stampedli feles között odavágta Mészárosnak, hogy ha akarná, az ország leggazdagabb emberét csinálná belőle. Szinte hallom lelki füleimmel Lörke röhögését „Ugyan már, Viktor! Ne hülyéskedj!” „Én nem szoktam hülyéskedni!” lobban fel a nagyhatalmú kisember, és megcsinálja. Mert megteheti. Mert őt az ország egyharmada kétharmados többséggel ruházott fel. Ilyen ez az egész magyar gazdaság is. Nem töröm a fejem jelzőkön.

Az elmúlt száz évben nem volt olyan olimpia a világon, amely ne lett volna veszteséges (talán sohasem). Ámde Orbán szerint (hosszabb idézet következik!) „Magyarország olyan ország, amely gazdaságilag nem önmagát megterhelve, hanem egy olimpiából hatalmas hasznot húzva képes megrendezni az olimpiát. Azóta (mármint a meg nem tartott népszavazás óta – a szerző) eltelt négy év, és most sokkal nagyobb azoknak a magyaroknak a száma, akik látják, hogy azok a szállodafejlesztések, útfejlesztések, amelyek az olimpiához szükségesek, az olimpiától függetlenül is megtörténtek. (Csak emlékeztetnék rá, hogy Tokió is pazarul felkészült, ám a pandémia miatt a beruházásaik lényegében nulla jövedelmet termeltek, ha a tévéközvetítéseket nem számoljuk. De hát ez bagatell – a szerző.) Nem az olimpia miatt kellett fejlesztésekbe vágnunk, a fejlődésünk az olimpiától függetlenül kikövetelte ezt, ezért ma sokkal inkább készen állnánk egy olimpiára.

2017-ben nagy esélyünk lett volna a rendezésre (óriási mázli, hogy a magyar nép többsége észnél volt és nem nyertünk – a szerző), ma nincs esélyünk nyerni, pedig 2021-ben sokkal inkább készen állnánk, mint amennyire 2017-ben készen álltunk. Ez a hajó most elment – egyelőre. De az olimpia megrendezése egy magyarnak örök álom. Olyan szerelem, amelynek sosincs vége. A szükséges képességek, a sport szeretete, a sport fontossága, a nemzeti érzés, a gazdasági erő, a kultúra, mind megvannak, meg is maradnak.

Ezért, bár lehet, hogy mi már nem érjük meg, de lesz magyar olimpia. Bennünket kicsinyes okokból, politikai haszonlesésből most el lehetett ütni az olimpia rendezésétől, de a magyaroktól nem lehet elvenni ezt az álmot. Minden évben erősebbek vagyunk, minden évben felkészültebbek vagyunk, minden évben jobban néz ki az ország, minden évben nyilvánvalóbb, hogy Magyarország méltó egy olimpia megrendezésére.” Summa summárum: a LOP folytatódik! Kerül, amibe kerül.

Lehet, hogy nem lesz túl népszerű, de nem tudom nem megemlíteni azt sem, hogy hogyan aláznak meg mások örömével egy egész országot.  Az olimpiai aranyért 50 millió, az ezüstért 35,7, a bronzért 28,5 millió forint jár. A legeredményesebb sportoló 107,2 millió forintot kapott. E helyről is gratulálunk. A megkérdezett sportközgazdász azt mondta, hogy ne gondoljuk mi ezt a pénzt túl soknak, hiszen akik kapták, egész eddigi életüket a sportra tették fel. Megérdemlik a munkájukért a magas megbecsülést. Mit gondolhatott ebben a pillanatban egy havi 127.000 forintos nyugdíjas?! Negyven év, egy egész élet munka után. Tessék csak nyugodtan rám kiabálni, hogy hülye demagóg vagyok!

És hogy mi az, ami miatt Orbán Viktor végképp alkalmatlan ennek a szegény országnak a vezetésére. Ezt is kimondja végre: „Nagyapám úgy nevelt, hogy a nemzeti mezben pályára lépő sportolóknál fontosabb nem képzelhető el.” Hát szerintem sok minden, nagyon, de nagyon sok minden előbbre való ennél. Ennek ellenére sikerült úgy eladósítani és lenullázni az országot, hogy ma már lényegében a vegánok sem tudnak jól lakni. Hacsak nem a kerti fűből készült zamatos ételekre szakosodtak.

És akkor megint megy a jobb, hogy sportszerűek legyünk. Orbán jobbkeze, Matolcsy György ismét nagy pofonra lendül. „Közeleg a Minsky pillanat!” sikolt fel a jegybank elnök. Hyman Philip Minsky elmélete szerint a kapitalizmusban a pénzügyi rendszer konjunktúra időszakában hajlamos a túlhitelezésre. Válság idején viszont túlságosan konzervatívvá válik a hitelezése. A két fázis ütközésének pillanatában bekövetkezik a gazdaság brutális válsága. Ezt nevezik „Minsky momentnek”, Minsky pillanatnak. Efféle hitelválságnak voltunk tanúi 2008-ban, amikor egyébként a magyar állam közel sem volt annyira eladósodva, mint ma. Egy 2008-as hitelválsághoz hasonló vár ránk megint. Erre készül Matolcsy abban az esetben, ha a következő választásokon nem Orbán és a Fidesz nyerne. Meg is mondja ezt nyíltan: „A Minsky pillanat tényleg el fog jönni, amikor az összes gazdasági szereplő hirtelen bizalmatlanná válik a fenntarthatatlanul magas állami- és magánadósságok miatt. Az egyik ok nyilvánvaló: a nagy jegybankok valóban kénytelenek voltak az adósságválság megelőzése érdekében monetizálni (sic!) a magas költségvetési hiányokat. … Az összes fejlett és fejlődő kormánynak el kell kezdenie az államadósság rátájának csökkentését, mert senki sem képes előre megjósolni a következő negatív kínálati sokk eljövetelét.” Kamatemelés, a választási krumpliként alkalmazott nagyarányú bérkiáramlások „elinflálása”, a nominális állami bevételnövekedés, a pénzkibocsátás növelése (monetizálás-pénzverés!) lehet a legegyszerűbb módja annak, hogy csökkentsük azt az irgalmatlan hitelmennyiséget, amelyet az Orbán-kormány Kínától, Oroszországtól, meg még ki tudja honnan felvett.

Az állami kötelezettségvállalásokért, beleértve a töméntelen fegyvervásárlást is, ugyancsak jót kell állni. Ha meg nem sikerülne, jön az államcsőd. Matolcsy jóelőre megmondta.

Hogy mi lesz Orbán politikája egy esetleges választási győzelem után, azt nem tudjuk. Valószínűleg újabb és újabb drága piaci hitelfelvételekkel igyekszik betömni a növekvő hiányt. Viszont ha az ellenzék győz, és ha rendbe akarja hozni a végzetes adósságcsapdába és totális csődbe kergetett gazdaságot, hosszú időre megint válságkezelésre szorul, megszorításokra, népszerűtlen intézkedések meghozatalára. A hitelesek meg valami olyasmire készülhetnek, mint amit a valutahitelesek már átéltek.

Vigasztalja őket és minket is annak tudata, amit a miniszterelnök úr tegnap mondott: „…lehet, hogy mi már nem érjük meg, de lesz magyar olimpia.” Hát hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!