Mi van eladó?

Posted by

Fábián András
>Lényegében bármi, de ez nem is olyan érdekes. Sokkal érdekesebb, hogy ezzel a kormányzati felvásárló kampánnyal, ami van, elvben bárki és bármi megvehető. Ahogy közelednek a választások, egyre több és egyre szédelgőbb ígéretek hangzanak el olyan beszélő fejekből, amelyekre – már csak helyzetüknél fogva is – oda szoktak figyelni. Tök mindegy miért figyelnek oda. Azért-e, mert tudják, hogy hazudik, vagy azért, mert azt hiszik, hogy hát ez sem hazudhat mindig, talán most nem hazudik. De igen. Semmi oka nincs rá, hogy ne tegye. És mégis minden alkalommal beszopják ezeknek, akármit is mondjanak.

Sorolhatnánk a durvábbnál durvább példákat. 3000 milliárddal kezdték. Ezt lopták ki a korábban sokáig az időskori öngondoskodásra programozott dolgozók zsebéből. Gyorsan hozzátették, persze, hogy ez csak átmenetileg, a brutálisra duzzadt adósság csökkentésére kell, de természetesen mindenkinek a nyugdíjszámlájára vissza fogják tenni. Ki emlékszik már erre. És ha emlékszik rá, mit számít. Ez volt az első. Én meg máig nem értem, hogy az egész világon egy ilyen húzásba belebukott volna párt és kormány örök időkre. Ez viszont – mint tudjuk – egy következmények nélküli ország. Nem is akármilyen. Mert amikor 2014. márciusában, a hírhedt Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Évnyitónak elkeresztelt buliján Orbán választási programot hirdetett, az annyi volt: „Folytatjuk.” És emberek! Ez elég volt! És ebben az egy esetben nem is hazudott. Hazánk legnagyobb szégyenére. Szégyen, részben az előzmények és részben a következő évek tapasztalatai alapján. (Tudom, tudom: Ráth-Végh István könyvet is írt az emberi butaságról.)

Van, volt és lesz, aki mindezek ellenére ennek az országos és nemzetközi szélhámosnak máig tapsol és a kezét csókolja. Holott tudható, hogy ember egy országot úgy még ki nem rabolt, nemzetet olyan kiszolgáltatottá nem tett, mint ez a manipulátor. Ehhez mindössze annyira volt szükség, hogy minél nagyobb volt a córesz, annál vaskosabb ígéreteket tett a híveknek, vagy az ingadozóknak. Volt, hogy pár kiló krumpli, volt, hogy egy hétre elég tűzifa volt a szavazat bére. Utóbbira ráment irgalmatlan mennyiségű zöldterület, de ez alig mozdított meg néhány környezetvédőn kívül bármiféle emeltyűt. Az invazív, tájidegen akácok irtása mindaddig volt például napirenden, amíg a saját birtokok akácosait nem fenyegette a pusztulás. Akkor azonnal leálltak, inkább a közterületi erdőket kezdték irtani. Lehet, hisz alig akad valaki, aki felemeli a szavát.

Aztán ott vannak a közalkalmazottak és köztisztviselők. Bocsánat, hogy ezt kell mondanom, de amit velük meg lehet tenni, az már tiszta röhej. A rendőröknek beígérték, hogy megemelik a fizetésüket. Hú! De jó lesz! Életüket és vérüket. Szolgálnak és védenek. Aztán megemelték az alapbérüket viszont azonnal megszüntették a pótlékaikat. A közrendőr máris kevesebbet keresett, mint korábban bármikor. Megtehették. A rendőr nem sztrájkolhat, a szakszervezetek buksi feje meg a kormány zsebéből kandikál ki. Most meg beígértek nekik hat havi bért – a választások utánra. Hátha maradnak, mert már tömegesen elindultak a civil élet felé. Rosszabb az sem lehet.

Megtették ugyanezt az elégedetlenkedő egészségügyi dolgozókkal. Aztán a tanárokkal. A minősíthetetlen Kásler miniszter most éppen az orvosok 75 százalékos fizetésemelését lengette be, természetesen csak a választások után. Tegnap ugyanerre az időszakra ígérte Domokos László az SZJA megszüntetését.

Nem mellesleg az orvosok megkezdték a kivonulást a magyar egészségügyből, mert a sok évi tapasztalat megint igazolódott. Pár hónapja nekik is komoly béremelés volt beígérve, de kiderült, hogy – egy-két kivételtől eltekintve – kevesebb került a borítékba. Ugyanis rutinosan elvették, vagy brutálisan csökkentették a korábbi pótlékaikat.

Gondolom, hogy az egyre inkább kétesélyes választások közeledtével Orbán kiadta a jelszót: ígérjetek bátran bármit, ha veszítünk, akkor teljesítse, aki győz, ha meg mi győzünk minden megy tovább, mint eddig. Folytatjuk! Ennyi is elég „ezeknek”. És tényleg.

Sikerült teljesen, és sikerülni fog még ennél is jobban lerohasztani az országot. Viszont van egy ágazata a magyar gazdaságnak, amely változatlan intenzitással prosperál. Már persze ha nem számítjuk a kormányközeli pár tízezer kedvezményezett habzsi-dőzsijét. Ennek a jellegzetesen magyar ipari nagyhatalomnak mindössze annyi feladata van, hogy kitermelje és szállítsa a Fidesz-KDNP-nek a nagyon keresztény kormány nagyon kegyes és hűséges választópolgárait. Ezért semmi sem lehet elég drága. Az egyházakról beszélek, amelyek különleges védelmet és kegyeket élveznek ma a legkeresztényibb európai országban. Tömegével kapnak birtokokat, iskolákat, előjogokat és pénzt, pénzt, rengeteg pénzt. Mindezért csak egyet kell tenniük: határidőre szállítani a választókat, isten bárányait.

Magyarországon utoljára 1938-ban, Horthy idejében volt akkora egyházi esemény boldog hazánkban, mint a 2021. szeptember 5-12 között megrendezésre kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK). Lesz pápa, kórus, Tóth Gabi, Csikidám Robi. Meg persze Orbán Viktor és Fidesz émelyítő mennyiségben. Vajon a szentatya tisztában van-e azzal, hogy manöken lesz Orbán Viktor kampány dzsembörijén?! A bulira már tavaly elköltöttek 30 milliárd forintot. Lényegében kidobott pénz volt (nem volt az, biztos, hogy a megfelelő helyre ment), mert a pandémia miatt el kellett halasztani a rendezvényt. Gondolom, azóta is dől a lé a rendezvény szervezőihez, de nehogy azt higgyük, hogy csak a NEK mián dúskálnak az egyházak a Magyar Államkincstár tartalékaiban.

Néhány nappal ezelőtt a Gazdaság-újraindítási Alapból (!) 50 milliárd forintot osztott ki a kormány, ebből 36,8 milliárddal az egyházi működési-, program- és fejlesztési támogatások (!) részesültek. Tetszik érteni! Hogy újra tudjanak indulni az egyházak. Az állami iskolákban több ezres a tanárhiány, de – mint hivatalos helyről megtudtuk – nem kell minden iskolába kémiatanár. Ehhez képest mindössze egy egyházi iskolában mondott fel, ki tudja miért a fél tanári kar. Talán nem futotta szivacsra. Nem tudom, hogy ezekben az oktatási intézményekben jobban keresnek-e a tanárok. Lehet, persze, hogy a fennvaló talán jobban szereti őket, mint az állami iskolákban tanító kartársaikat.

Nekem mégis az jutott eszembe, hogy annak idején Jézus kikergette a templomból a kufárokat. Máté és Lukács evangéliumából azt is tudjuk, hogy miközben Jézus szükségesnek és elfogadhatónak tartotta a pénzváltók működését (Mt 25,27; Lk 19,23), jajt kiáltott azokra, akik másokon gazdagodnak meg (Lk 6,24-25). Nem tudom, mit is szólna a Názáreti manapság ahhoz, hogy a magyar egyházak a diktátor vazallusaivá váltak és mindezt pénzért teszik. Minden eladó.

Címkép: El Greco: Jézus kiveri a templomból a kufárokat