Az erdélyi közösséget Orbán Viktor rendszere a saját képére formálta és hasonlatosságára formálta,

Posted by

>Horváth-Kovács Szilárd, a Transindex szerzője nagyon fontos dolgot tett ezzel az ismertetéssel. A cikkhez fűzött szerkesztői megjegyzés szerint: (a G4media) “megjelent írása kapcsán a téma több romániai sajtótermékben is visszaköszönt, ezért indokoltnak láttuk szemlézni a cikket, még ha szerkesztőségünk nem feltétlen ért egyet minden állításával.” A helyzet sokkal súlyosabb, mint gondolnánk – hosszú távú kihatásokkal.

A számba vehető rendesebb portálok közül egyedül a Transindex tekinthető függetlennek.

A romániai magyar sajtó Fidesz általi befolyásoltságáról cikkezik a G4media. Az erdélyi sajtót a magyar kormánypárt ellenőrzi, hogy a saját elképzelése szerinti, egységes magyar nemzeti identitást megteremtse, és a politikai és geostratégiai érdekeit képviselje a térségben – írják.

A G4media nemrég egy hosszú elemzést közölt a romániai magyar sajtó és nyilvánosság helyzetéről, azt a kérdést vizsgálva, hogy miként és hogyan alakította át a magyar kisebbség mentalitását a magyar kormány.

A cikk fő tézise az, hogy a Fidesz olyan nemzetpolitikai stratégiát működtet, aminek hatásaként a romániai magyar kisebbség eltolódott egy nacionalista, konzervatív irányba, illetve szociológiailag kimutathatóan, aggasztó mértékben idegengyűlölővé és intoleránssá vált. Ebben az értelemben az erdélyi közösséget Orbán Viktor rendszere a saját képére és hasonlatosságára formálta, hogy az ő politikai érdekeit (ki)szolgálja. Ezt a folyamatot Románia nemcsak hogy szó nélkül hagyta, de passzivitásával elő is segítette.

Az online portál magyar vonatkozású témákkal foglalkozó szerzője, bizonyos Șandor Eva a román hatóságok felelősségét is tematizálja: az erdélyi sajtó átformálásához Románia tétlenséggel asszisztált, aminek okát a szerző történelmi-politikai tényezőkben látja. Románia a rendszerváltás előtt önmagát mint „nemzeti és egységes” államot fogalmazta meg, amelyben zavaró tényezők a nemzeti kisebbségek, ezért igyekezett a lehető legteljesebb mértékben felszámolni, visszaszorítani a magyar sajtót.

Hiszen Románia elsődleges célja a kisebbségek asszimilálása volt.

A rendszerváltás pillanatától a magyar kisebbség sajtója és nyilvánossága önerőből egy látványos fejlődésnek indul, a román államban viszont tovább éltek a berögződött félelmek: a kisebbségben egy veszélyforrást lát, így „nemzetbiztonsági okokból” távol marad a romániai sajtónyilvánosság felépítésétől. Mi több, azóta is tartja magát ez a narratíva, ezért lényegében csak az állami közszolgálati televízió- és rádió magyar nyelvű adásait tartja fenn, de azoknak a műsoridejét is korlátozza a kisebbség jelentette „kockázat” okán. Így a román állam által fenntartott, magyar nyelvű írott/online sajtóorgánum egyszerűen nincs.

A romániai magyar sajtó rendszerváltás utáni kibontakozási kísérlete meglátása szerint abból fakadt, hogy a magyar kisebbség felismerte a sajtó jelentőségét és szerepét: a tájékoztatás és véleményformálás mellett a romániai magyar közösségi identitásának a megőrzése, kifejezése és fejlődése. Ennek érdekében a hazai magyar sajtó erőteljesen törekszik arra, hogy működőképes és független legyen.

Viszont helyzeténél fogva folyamatosan két nehézséggel találja szembe magát: a szabadság/függetlenség hiányával és a finanszírozási gondokkal – ami egyébként a teljes romániai sajtóra jellemző. Ugyanakkor azzal is, hogy itthoni vagy magyarországi szereplők mindig igyekeztek felszámolni a sajtószabadságot, és irányítást szerezni a magyar kisebbség nyilvánossága felett. Az anyagi kiszolgáltatottsága miatt a romániai magyar sajtó – a szerkesztőségek és az újságírók általában – lassanként eltűntek Bukarestből, Erdélybe húzódtak vissza (főleg Kolozsvárra), ami maga után vonta, hogy

a magyar sajtónyilvánosság elszigeteltebbé, regionálisabbá vált.

A román állam által hagyott űrt a 2010-ben hatalomra jutó Fidesz egy nemzetpolitikai stratégiával igyekszik betölteni. A 2011-es nemzetpolitikai stratégiai keretben külön fejezet szól arról, hogy mi a tennivalója a magyar kormánynak a határon túli magyarság médiaviszonyaival kapcsolatban (lásd itt, a dokumentum 3.2.14 Média c. fejezetét).

A magyar stratégiai keret kitűzött céljai közül a cikk kiemeli, hogy a magyar kormány alapvető fontosságúnak tartja, hogy:
– a külhoni magyaroknak legyen hozzáférésük a magyarországi médiaorgánumok anyagihoz, folyamatosan képben legyenek a magyar társadalom napirendjével
– legyen egy egységes nemzeti magyar médiatér, amelynek identitásformáló szerepe van
– ennek a médiatérnek legyen egy mozgósító kapacitása, amelyet „bölcsen” alkalmazni kell a magyarság ügyeiben
– a Kárpát-medencében feltérképezni a jelentősebb sajtóorgánumokat, illetve folyamatosan mérni kell a médiafogyasztási szokásokat
– javasolja minden médiatípus használatát, külön hangsúlyt fektetve az online médiára – kiemelt fontosságú a gyerekek és a fiatalok elérése.

A médiatérben ez a „nemzetegyesítés” a 2010-es években el is indult és mára jóformán meg is valósult, ami befektetéseket, infrastruktúra-fejlesztést, a személyzet (újságírók, szerkesztők, véleményformálók) a Fidesz céljainak megfelelő kiképzését, a sajtóorgánumok agresszív felvásárlását stb. jelentett. (Szerk. megjegy.: a cikk név szerint nem említi, de lényegében a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről (NER), és az azt támogató Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványról (KESMA) van szó, illetve erdélyi viszonylatban vélhetően az Erdélyi Médiatér Egyesület tevékenységéről.) Végső soron monopolhelyzetet teremtett a romániai magyar médiatérben.

A magyar kormány lényegében az „agresszív felvásárlások” után megmaradt sajtóorgánumokat, amelyek nem kerültek a tulajdonába, azokat is sikeresen a befolyása alatt tudja tartani, a támogatási rendszerein keresztül.

Az elemzés egyik következtetése az, hogy ebből kifolyólag a romániai magyar sajtó már nem képes ellátni a demokratikus szerepét, és a nyilvánosságban nem tud megvalósulni a pluralizmus, ugyanis

a romániai magyar médiatérben magas fokú cenzúra működik.

Döntő mértékű tehát a magyar kormány befolyása a magyar kisebbségre, de a román állam felelőssége is jelentős: ugyanis a nemzetpolitikai stratégia megvalósulásához mindvégig asszisztált, elmulasztva, hogy saját médiát építsen ki, amely a szomszédos állam hatását ellensúlyozni tudná.

Ugyanis a román közmédia magyar adásai a televízióban és rádióban (Kolozsvár, Marosvásárhely ill. Bukarest) ehhez nem elegendőek. A szerző ennek kapcsán ugyanakkor megemlíti, hogy ezekben a magyar szerkesztőségekben még működnek olyan független újságírók is, akiknek van bátorságuk, hogy korrekt módon tájékoztassák az embereket. Hozzáteszi: ők még „a Markó Béla RMDSZ-elnök idejében formálódtak”, aki felismerte a sajtó alapvető társadalmi szerepét és felelősségét.

Ezek az újságírók viszont folyamatos támadásnak és zaklatásnak vannak kitéve a magyar radikálisok, sőt, a Fidesz értékrendjét fenntartó médiumok véleményformálói, publicistái részéről is. Ezek a támadások és zaklatások főként az online térben valósulnak meg, mint ahogyan általánosságában azt is rögzíti az elemzés, hogy Romániában minden újságíró vagy véleményformáló ki van téve ilyen támadásoknak, aki ellenmond a Fidesz vagy az RMDSZ ideológiai vonalának.

Budapesten követik az erdélyi médiafogyasztási szokásokat

Az elemzés arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyar kormány romániai magyar médiastratégiájának egyik kulcsa a médiafogyasztási szokások időszakos felmérése és kielemzése (az elemzés említi a 2019 tavaszán, a 2017-ben, és 2015-ben végzett szociológiai kutatásokat). Így az elemzés perspektívája szerint tényszerűen megállapítható a Fidesz és RMDSZ által elért nyilvánosság mértéke.

A 2019 tavaszán végzett reprezentatív felmérés (1198 megkérdezett személy 16 romániai magyarlakta megyékből, hibahatár ±2,9%) pl. a következő fogyasztási szokásokat mutatta a TV-k terén:

Képernyőmentés / via G4media.ro
Képernyőmentés / via G4media.ro

A szerző magyarázólag hozzáteszi, hogy egyedül az RTL Klub tekinthető függetlennek, mint ami a PRO TV-hez hasonlatos, az M1 a magyar kormány befolyása alatt álló magyar közmédia hírtelevíziója, az Erdély TV az RMDSZ vezetősége által alapított és irányított, a TVR magyar adása pedig csak 18,8 százalékos nézettséggel bír. Ez az eredmény az elemzés értékelése szerint „roppant aggasztó”. Hiszen egyértelmű, hogy a legnézettebb a magyarországi köztévé, a Duna TV, de még a független RTL Klub nézettsége is 30 százalékkal magasabb, mint a legnépszerűbb romániai csatornáé, a PRO TV-é, a román közmédia csatornáját pedig csupán 23 százalék követi figyelemmel.

Mi több, ennél is aggasztóbbnak találja a szerző a televíziókba vetett bizalmat: míg a magyarországi műsorokat a romániai magyar nézők 63 százaléka hitelesnek tartja, addig a romániaiakat csak 36 százalékuk. Az online médiumok olvasóközönsége pedig így nézett ki 2019-ben:

Képernyőmentés / via G4media.ro
Képernyőmentés / via G4media.ro

Az elemzés szerint az egyetlen politikailag függetlennek tartott romániai online portál a Transindex, mivel „egyedüliként rendelkezik vállalható mértékű szerkesztőségi függetlenséggel”, míg a legnézettebb Maszolt a meglátása szerint „teljességgel” az RMDSZ vezetősége tartja az ellenőrzése alatt.

A magyar kormány külhoni médiára vonatkozó nemzetpolitikai stratégiáját végrehajtó egyik entitás, az Erdélyi Médiatér Egyesület – mint az Átlátszó Erdély nemrég közölt cikke összefoglalta –, három és fél év alatt, 2021 júniusa végéig 7,45 milliárd forintnyi, azaz 20 millió eurós támogatást kapott. Ennek köszönhetően az egyesület számos orgánumot felvásárolt, vagy becsatornázta a portfóliójába, így a korábban jóformán ismeretlen szervezet ma alighanem Románia legnagyobb médiatrösztjeinek egyike, amely évi 5-6 millió euróval gazdálkodik.

Ide tartozik a Székelyhon (print, online és Youtube-csatrona), Krónika (print és online), Előretolt Helyőrség (print), Nőileg (print és online) Erdélyi Napló (print és online), Liget (print és online), Heti Hirdető, Nyugati Jelen, Heti Tévéműsor, Erdélyi Gasztró, Erdélyi Sport, Hit-vallás, Piactér, Kilátó, Látótér, Székely Sport (online), Jóállás (online), Nethuszár (online), Főtér (online), Friss FM, Prima Rádió, Mix FM, Rádió Gaga, Fény TV és Prima Text. (Szerk. megjegy.: az elemzés nem közöl listát, annyival intézi el, hogy ma már könnyebb lenne a trösztebe nem tartozó médiatermékeket felsorolni.) A szerző ebből azt a következtetést vonja le, hogy

a romániai magyar szerkesztőségi politikákat közvetlenül vagy közvetetten a magyar kormánypárt irányítja és ellenőrzi,

hogy a saját elképzelése szerinti egységes kárpát-medencei magyar identitást létrehozza és konszolidálja, amely a magyar kormány politikai és geostratégiai érdekeit szolgálja a térségben.

Ennek a kívánalomnak az eléréséhez a magyar kormány nemcsak egységes médiateret és mobilizálható nyilvánosságot épít ki, hanem folyamatosan felméri a térségben elért eredményeket, és monitorizálja az itt megjelenő anyagokat, folyamatosan követi és formálja az erdélyi magyar nyilvánosság véleményét, illetve a romániai magyarokról gyűjtött adatokon keresztül tervezetten, stratégikusan az ő érdekeit szolgáló mentalitást épít ki. Ennek eredménye

az Orbán Viktor képére és hasonlatosságára megvalósított erdélyi magyar nyilvánosság.

Ezt a következtetést az elemző közvéleménykutatásokkal és szociológiai felmérésekkel is igyekszik alátámasztani. Idézi pl. a 2021 júniusában közölt közvéleménykutatás eredményét, ami szerint a romániai pártok közül az RMDSZ-nek van a legkonzervatívabb szavazótábora:

Képenyőmentés / Anvatgarde via Mediafax.
Képenyőmentés / Avantgarde via Mediafax

Emellett az elemzés ismerteti az European Velues Study felmérés néhány vonatkozó eredményét, amely az európai értékek mentén vizsgálta a nemzeti kisebbségeket is; a Nemzeti Kisebbségkutató Intézmény felmérést három cikkben ismertettük, és hozzá kapcsolódóan két kontextualizáló nagyinterjút közöltünk.

A G4media cikke összegzi, hogy a romániai magyar kisebbség hogyan is áll a másokba vetett bizalommal, az idegengyűlölettel és rasszizmussal, a vallásossággal, hogyan vélekedik a családról és a nemi szerepekről, a politikai értékekről és a környezetvédelemről. Az elemzés egyébként a Plakátmagányon nemrég közölt publicisztika említésével indít, amelyben Kustán Magyari Attila így értékelt: „Túltermelés van a buzilobbitól rettegő szövegekből az erdélyi magyar sajtóban. Szakért a Székelyhon, komcsi zsidók összeesküvését leplezi le a Nyugati Jelen, ahol már 3-6 éves gyerekeket támad a szivárványhadjárat, rögtön balerinaruhában. Gender-szakértőt nem kérdez ki a Székely Hírmondó, de van neki lovasíjásza erre a célra és két remek publicistája: az egyik szerint a társadalmi nemek tudománya „ideológia”, a másik, aki számára „a másság”, figyelem: ocsmány. Szülnek a férfiak az Erdély.mán és a Krónikában, melegek és színesbőrű emberek támadják az erődöt az Erdélyi Naplóban, ahol kimondatik: a homoszexualitás természetellenes.” De e felsorolás mellett a G4media cikke további példákat hoz még fel a magyarországi magyar sajtóból.

Az elemzés felhívja a figyelmet, hogy ezek a tartalmak kicsúsznak a romániai sajtóetikai és szakmai ellenőrzés alól, mivel a gyűlöletkeltő tartalmakat egyrészt egyszerűen senki sem jelenti fel a román hatóságoknál, másrészt Románia nem rendelkezik kellő erőforrással, hogy ellenőrizze az ott közölt magyar nyelvű tartalmakat.

Mi több, a magyarországi kormányközeli televíziókon közölt tartalmakkal – amelyek, mint láthattuk, erőteljesen jelen vannak az erdélyi nyilvánosságban – teljesen kicsúsznak a román hatóság ellenőrzése alól, ugyanis az Audiovizuális Tanácsnak nincsenek erre eszközei – és a budapesti szabályozószervek pedig nem működnek megfelelően.

Az elemzés szerint ugyanakkor a RMDSZ Kelemen Hunor elnöksége alatt nagyon hamar alkalmazkodott ehhez a helyzethez, és maga is a Fidesz erdélyi médiahatalmának a foglya lett. Ebben az értelemben pedig a romániai magyar médiatérben magának az RMDSZ-nek is alig van már mozgástere, bár élvezi annak előnyeit is. A kialakult helyzet pedig olyan “képmutató pillanatokat” szül, mint hogy az RMDSZ az „természetesen” támogatja, hogy a kettős állampolgárok részt vegyenek a „gyermekvédelminek” titulált, de lényegében a szexuális kisebbségek ellen kihegyezett magyarországi népszavazáson.

Az elemzés szerint ennek a népszavazásnak egész egyszerűen a közeledő magyarországi választás a tétje, aminek keretében

a magyar kormány gyűlöletkampánnyal megcélzott egy kisebbséget, amin keresztül a saját hatalmát szeretné bebiztosítani.

A szerző ennek kapcsán azt is megjegyzi, hogy pedig mi, romániai magyarok, áldozatként már voltunk hasonló helyzetben, ezért fel kellene ismernünk ezeket a manipulációs technikákat.

A magyarországi választások pedig azért is fontosak most szerinte, mert a romániai magyar szavazatok akár 2-3 mandátumot is jelenthetnek Budapesten: a Fidesz és az ellenzéki koalíció fej-fej mellett halad, így az innen érkező szavazatok lehetnek akár a mérleg nyelve. Pontosabban: Orbán Viktor hatalmon maradásának egyik biztosítéka.

A cikk zárszóként megemlíti, hogy a nemzetközi keretegyezmények lehetővé teszik, hogy egy nemzeti kisebbség hozzáférjen az anyaország médiumaihoz, az anyaország kormányának pedig azt, hogy a szomszédos ország kisebbségi sajtóját támogassa, de meglátása szerint a Románia-Magyarország közötti viszonyban erős egyensúlyeltolódás van ezen téren. Ugyanakkor megítélése szerint az, amit a magyar kormány véghez vitt, az már messze túllépet ezeken az egyezményes kereteken. Ugyanis – véli a szerző – ez nem más, mint egy atipikus, hibrid revizionista törekvés, amelyben Magyarország elismeri ugyan az államhatárokat, de a nemzetpolitikája révén aláássa ezt, mivel egy egységes magyar Kárpát-medencét hoz létre, amelybe a romániai magyar kisebbséget is minden szinten bekapcsolja.

Nyitókép: a Médiatér Egyesület portfóliójának egy része, forrás: transversum.ro – a Transindex.ro portálról.

A szerkesztő megjegyzése

  1. Akik a Transindex cikkét alaposabban akarják tanulmányozni, feltétlenül ott, eredetiben olvassák el a fentebb átvételben közölt változat ugyanis nem jelzi a hivatkozásokat.

2. A maszol.ro működését a Szerencsejáték Service Nonprofit K.F.T. támogatja.

Forrás: a Transindex.ro cikke

Címkép: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes “belovagol” Erdélybe