Az ellopott tébolyda

Posted by
Szele Tamás

Hogy a lényeggel kezdjem: eladó a Lipótmező, mármint az OPNI valamikori épülete. Illetve egyelőre csak egy része. Itt is az ideje, hogy eladjuk ahelyett, hogy újra beüzemelnénk: Magyarországon csupa okos, megfontolt, érett személyiségű és biztos értékítéletű polgár lakik, aki nem hiszi, nézzen be a Facebookra, ott aztán mindenki pont ilyen. De azon kívül is.

A hirdetést a Pénzcentrum fedezte fel az egyik legnépszerűbb hazai ingatlanportálon. A leírás szerint egy 780 négyzetméteres, 30 szobás, 4310 négyzetméteres telekterületű ingatlant árulnak a II. kerületi Lipótmezőn, 1,8 milliárd forintért. Lássuk csak az eredeti szövegét!

„ELADÓ Budapest II. kerület, egyik legszebb részén a közismert műemlékként nyilvántartott, Sándor szecessziós villa. Az épület XIX. század végén épült, Freud Dezső tervei alapján, később Sándor Pál vásárolta meg. A mai pompáját kisebb átalakítás mellett nyerte el. Az épület működött kórházként, egészségügyi intézményként, vadász-kastélyként, nyári rezidenciaként is. Az ingatlan hasznosítására számtalan lehetőség van. A telek 4600Nm, amiben elfér a főépület, egy kiszolgáló különálló 100Nm-s kisebb épület, legalább 50db autónak alkalmas kocsibeálló, gépészeti kültéri egységek, számtalan hatalmas fa, teraszok stb…. Az ingatlan szimmetrikus elrendezésű, 2 db nagy fő lépcsőháza (és 2db kisebb, cseléd lépcsőház is van még) van, ami az ingatlan kettő végében található. Az alsó szinten inkább nagyobb, ablakos helyiségek jellemzők, míg feljebb lépve a következő szintre, inkább a szegmentáció lett fontos több szoba helyiséggel. Az utolsó szinten, ami a tetőtér kisebb helyek praktikus kihasználtságára törekedtek. A jelenlegi tulajdonos által az épületen számtalan javításon, átalakításon (gépészeti csövek cseréje a falakban, statikai megerősítések történtek, burkolatok cseréje, teljesen új fűtési és hűtési rendszert kapott az épület hősszivattyús kültéri egyégekkel és belső fain-coil hőleadási készülékekkel, alagsori szinten műtőknek is megfelelő helyek lettek kialakítva és megcsinálva stb….) esett át.

Az ingatlan ára céggel együtt 1,8mrdFt, cég nélkül ez az összeg értendő + áfa. Megtekintés végett keressen, akár a hétvégén is nyugodtan!”

Nos, ha eladó, akkor eladó. Az kicsit különös, hogy céggel vagy cég nélkül, de beláthatjuk: egy ekkora ingatlan kezeléséhez, karban tartásához cég kell, nem elég három gondnok és két udvaros (különben azok alkalmazása is valamilyen cég dolga lenne). Hiszen az ország második legnagyobb alapterületű épülete, már csak a Parlament nagyobb, ami világosan mutatja eleink bölcsességét, ők ugyanis tudták, hogy nálunk a szellemi és lelki zavarokkal küzdőknél csak a politizálók vannak többen, és valószínű, hogy e két csoport létszáma (melyek között nagy az átfedés) valamiképpen összefügg. Mindenesetre szép, nagy kastélykomplexum, ha ez rá a helyes kifejezés, nem csak bármi, hanem akár több bármi is elférne benne.

Azzal együtt, hogy legyünk figyelmesek: nem az egész épületegyüttest hirdetik, hanem egyelőre csak a részét képező szecessziós Sándor-villát. A korábbi nővérszállót, tehát ebben a teljes ingatlanban még sokkal több pénz van! Ez csak az első eladás. Ha sor kerül rá: hirdették ugyanis a Népszava tanúsága szerint 2019 októberében is, azután viszont nagyon nem, majd meglátjuk, miért.

No jó, de ki adja el? Kié a cég, kié az épület?

Mikor megláttam a hírt, eszembe jutott, hogy hiszen foglalkoztam én valamikor, tavaly decemberben valami hasonlóval, mintha valami elit oktatási intézmény kapta volna meg – lássuk csak? A kézirat némi keresgélés után előkerült (a publikáció nem: olyan lapban jelent meg, amit később feltörtek és ez a tartalom is odaveszett a többivel, de ilyen a sajtómunkás élete manapság), ezek szerint az ingatlant kormányberuházás keretében a Közép-európai Oktatási Alapítvány kapta meg, aminek az volt a célja, hogy a külügyminiszter közreműködésével létrehozzon egy olyan középiskolát, amely nemzetközi érettségi kiadására is képes. Ez a tanintézet az előkészítő évfolyammal együtt ötéves lett volna, „kiemelt színvonalú” oktatással, és természetesen magas, euróban vagy dollárban fizetendő tandíjjal. Bár az ügyben született törvény lehetővé teszi ösztöndíjprogramok működtetését is.

Álljunk csak meg: törvény született erről?

Törvény bizony, név szerint a

„2020. évi CXLIII. törvény a Közép-európai Oktatási Alapítványról és a Közép-európai Oktatási Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról”

Lássuk csak, mit mond?

„Az Intézmény tandíjat szed, amelynek mértékét a fenntartó állapítja meg. Szociális és egyéb méltányolható okból a tanulók részére tandíjmentesség vagy a tandíj mértékének csökkentése állapítható meg. Az Intézmény ösztöndíjprogramokat működtethet. A tandíjat euróban vagy amerikai dollárban állapítják meg, kivéve azon magyar állampolgárok és a Magyarországon állandó lakhellyel rendelkező külföldiek vonatkozásában, akik a tandíjat magyar forintban is fizethetik.”

Rendben, menjünk tovább.

„3. § (1) A Budapest belterület 11186/6 helyrajzi számú, természetben a Budapest II. kerület, Hűvösvölgyi út 116. szám alatti állami tulajdonban álló ingatlan (továbbiakban: Ingatlan) 18.2787 ha nagyságú a) alrészlete e törvény erejénél fogva – mint közfeladat ellátásához szükséges terület – ingyenesen az Alapítvány vagyonkezelésébe kerül.

(2) Az Alapítvány jogutód nélküli megszűnése vagy megszüntetése esetén az Alapítvány vagyona az államra száll.

(…)

(4) Az Alapítvány, a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló 2021. évi IX. törvény 1. mellékletében meghatározott közfeladatainak ellátása érdekében az Alapítvány részére a miniszter által vezetett minisztérium fejezetéhez tartozó fejezeti kezelési előirányzatai terhére adomány juttatható, kötelezettség teljesíthető.

(5) Az Alapítvány vagyonkezelői joga tekintetében vagyonkezelési szerződés megkötése nem szükséges.

(6) Az Ingatlan tekintetében e törvény hatálybalépésének napjától a miniszter gyakorolja az államot megillető tulajdonosi jogokat és teljesíti a kötelezettségeket.

(7) Az ingatlanügyi hatóság az Alapítvány (1) bekezdés szerinti vagyonkezelői jogát az Alapítvány kérelmére e törvény alapján jegyzi be az ingatlan-nyilvántartásba. Az ingatlanügyi hatóság eljárása díjmentes, arra a Ptk. 5:167. §-át nem kell alkalmazni.

(8) A vagyonkezelő az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 27. § (7) bekezdése szerinti visszapótlási kötelezettség teljesítése alól e törvény erejénél fogva mentesül.

(9) Az Ingatlan tekintetében változtatási tilalom nem alkalmazható.”

Nofene. Ez viszont már ritka eset, ugyanis azt jelenti, hogy az OPNI volt épülete teljesen az alapítvány tulajdonába került (a cím, vagyis a II. kerület, Hűvösvölgyi út 116. az egészet jelenti), a célból, hogy kis magyar Etont rendezzenek be ott. Nem ingyen – az igazi Etonban is magas a tandíj – a cél pedig az lehetett, hogy a tanintézetben a közeljövő populista elitjét képezik majd, aki gazdag, az fizet érte jó sokat, aki nem az, de tehetséges, az kaphat ösztöndíjat, afelől meg majd gondoskodnak, hogy csak a rendszer érdekében kamatoztathassa majd a tehetségét. Szóval, nagy változás nem várt az épületre, korábban tébolyda volt, most agymosoda lett volna belőle. Káderképző, janicsárképző.

De csak volna, mert most árulják. Ki árulja? A törvény – azért az sem túl gyakori, hogy ilyen támogatások érdekében külön törvényt hozzon a magyar Országgyűlés, rendszerint alacsonyabb fórumok döntése is elegendő szokott lenni – világosan kimondja: „ a miniszter gyakorolja az államot megillető tulajdonosi jogokat és teljesíti a kötelezettségeket”. Márpedig az áruba bocsátás mindenképpen a tulajdonos joga. Alapíthat céget a miniszter? Mindenki alapíthat, tehát ő is, sőt, mivel a jogokat ő gyakorolja, adhatja az ingatlant a cég kezelésébe. Bár a cég lehet az alapítványé is, úgy sem jogsértő a dolog.

Mindenesetre az már biztos, hogy a Lipóton nem lesz magyar Eton. És ha lesz, akkor nem a Közép-európai Oktatási Alapítvány hozza majd létre. Kár pedig, ugyanis az idézett törvény javaslatában – melyet Semjén Zsolt nyújtott be, előadója Szijjártó Péter volt – szerepel még egy érdekes mondat:

„Az Alapítvány létesítéséhez szükséges 2.000.000.000,- Ft alapítói vagyon, amely összeg az Alapítvány megalapítását és annak működését 2023. júniusig biztosítja.”

Ez magába a törvénybe nem került be, de nem is kötelező törvénybe foglalni, ez már anélkül is megadható, mondjuk a szakminisztériumon keresztül. Akkor számoljunk egy kicsit. Az adott kormányalapítvány – nem vagyok képes nagybetűvel írni, elnézést – kapott egy kétmilliárd forintos induló tőkét, hogy gazdálkodhasson belőle, és kapott egy hatalmas értékű épületkomplexumot. Mindez történt 2020 decemberében. A pénz egy töredékéből kétségtelenül felújították az ingatlant – muszáj is volt, rémítő állapotok uralkodtak benne, fotóriportok riasztó témájaként szolgált éveken át – de most már rendben van. Mondhatni, szalon- és piacképes.

Akkor kezdődik az oktatás?

Nem, akkor eladják. Részenként, ha jól látom. Lehet, hogy a befolyó jövedelemből máshol vesznek ingatlant, nagyon kevés adat nyilvános ezzel az alapítvánnyal kapcsolatban, én azért szubjektíve úgy gondolom, hogy nem. Hanem szépen zsebre rakják a pénzt és feloszlanak.

Adja Isten, hogy tévedjek.

Tehát mit látunk? Egy olyan országot, aminek párja nincs a világon.

Az egyik kormány bezárja az ország legnagyobb pszichiátriai és neurológiai intézetét, 2007-ben, mert indoklásuk szerint „az utcát fűtötték”. Már ez sem volt a legjobb ötlet, az ápolásra szorulók nagyon nagy része ellátás nélkül maradt. A később ápolást igénylő állapotba kerülők meg mind.

A másik kormány hagyja pusztulni, aztán a végén ellopja.

Azt hiszem, ez világrekord.

Máshol nem tudnám elképzelni, hogy előbb becsukják a tébolydát, aztán el is sikkasszák, méreteire való tekintet nélkül.

Rejtő Jenő országa vagyunk, kérem.