Mindenki sziget

Posted by

Fáy Miklós
>Az elmúlt hét nem különösebben eredeti tanulsága az volt számomra, hogy szabályozottabbá vált az életünk. Nemcsak arra vannak szabályok, hogy ki fényképezhet le kit (amit, természetesen, millióan és milliószor megszegnek), de szinte mindenre. Ha meg valamire nincs szabály, akkor rögtön van társadalmi igény a szabályozásra. Hol menjenek az elektromos rollerek? A járdán? Az úttesten? A bicikliúton? Mondja már meg valaki.

Nem is az a kérdés, hogy ez jó vagy sem, hanem hogy mit is jelent. A valaha Londonban élő humoristának, Mikes Györgynek volt egy eszméje a legendás japán és angol udvariasság kapcsán. Ámbár, ahogy a régebben itt randalírozó, női ruhába öltözött, fertelmesen részeg angol vendégeket láttam a bulinegyedben, lehet, hogy ezt az egész jelenséget elfújta a nyugati, nyers szél.  Mindenesetre George Mikes szerint azért ez a két nép, az angol és a japán a legudvariasabb, mert mindkettő szigetországban él. Mert tudják, hogy a hely nagyon is szűk és behatárolt, és ha életben akarnak maradni, vagy legalább jól akarják érezni magukat, akkor kénytelenek udvariasak lenni egymáshoz, betartani az írott és íratlan szabályokat, alárendelni a személyt a közösségnek.

Mondjuk, hogy igaz. Akkor nem arról van szó, hogy most már a Föld, vagy legalábbis a szárazföld vált egyetlen szigetté, ahol sokan vagyunk? Elég különbözőek ahhoz, hogy az íratlan szabályokban már ne lehessen megbízni, de a szabályokat le is lehet írni, kötelezővé lehet tenni, és akkor mindannyian jól érezhetjük magunkat. Vagy legalább egyformán rosszul. John Donne azt mondta, senki sem sziget. Igaza van. De mindannyian ugyanazon a szigeten élünk.