Posted by Parászka Boróka
>Balatoni nyaralás címén múlthéten látogatást tehettem Somogysejhajbúbánaton. Tipikus vidék: a tó partján az autokrácia kegyeltjeinek magánbirtokai behajtani tilos táblákkal, örzővédő szolgálattal, térfigyelő kamerával, centire nyírott gyeppel és kisajátított stégekkel. Karnyújtásnyira onnan a köznyomor, a kilátástalanság, és az izoláció. Behajtani lehet, de nem érdemes.
Cigány emberekkel beszélgettünk, akik arról meséltek, milyen a viszonyuk a Somogysejhajbúbánaton élő magyarokkal. Akkor jó, ha semmilyen. Pedig a cigányok igyekeznek, szervezkednek, kiskertben disznó, kacsa, zöldség, a házakat toldják foldják. Kultúrházban cigányest, jótékonykodni lehet. “A magyarok” távol tartják magukat.
(arról, hogy kétségbeejtően fehérek vagyunk)
Olyan fura volt állni a cigányok mellett és hallgatni a panaszaikat. Olyan ismerős. Pont olyan volt, mint amikor a vegyes erdélyi vidékeken élő magyarokat hallgatom panaszkodni a román szomszédokra. Ugyanaz a csalódottság, ugyanaz a bizalmatlanság, reménytelenség. Még a fejmozdulat is ugyanaz, ahogy a nehéz szomszédság felé int a panaszos. Ott a szomszédban, elérhetetlenül messze él “a magyar” (vagy “a román”).
Már-már megveregettem a vállukat, hogy tudom, átérzem miről beszélnek, amikor leesett a tantusz. Én itt az érdektelen, ellenséges többség vagyok. “A magyar”. (Vagy “a fehér”)
És nem a szorongó, frusztrált kisebbség. Még akkor is a többséghez tartozom, ha az erdélyi magyar tapasztalataim miatt én cigányabb vagyok a cigánynál. Pontosan tudom, milyen az, ha bejön (a román) tanár az osztályba, és ellenszenvvel viseltetik az egész osztály iránt, csak azért, mert magyarok. Hogy milyen, amikor a román szomszéd mindenkinek köszön, csak neked nem, mert te vagy a magyar. Azt is tudom, hogy mindez nem azért van, mert ő román, én meg magyar vagyok, hanem mert így működik ez a hülye többség-kisebbség viszony, a hierarchia, az előítélet meg a paranoia.
De hát ezzel Nyárádtoszolai tudásommal Somogysejhajbúbánaton semmire sem megyek. Az ember pikkpakk kiválasztott lesz, kegyelt, felsőbbrendű a rasszizmus és a nacionalizmus vidékein – dacára minden egyéni jóindulatnak és partizánharcnak. Nincs kitörés. A kedves vállveregetések, barátkozások enyhítenek a bajokon, de nem változtatnak. Reménytelenül és szégyentelenül fehérek vagyunk, magyarok vagy románok mind.
Címkép: Halász Géza Kisebbség és többség