Posted by A New York Times cikkének magyar változata
Ross Douthat
>Az elmúlt néhány évben a kevesebb mint 10 millió lakosú Magyarország kiemelkedő helyet foglalt el az amerikai liberálisok és konzervatívok képzeletében. Aki úgy gondolja, hogy az amerikai jobboldal a tekintélyelvűség felé csúszik, Orbán Viktor nacionalista kormányát emlegeti, mint a G.O.P. sötét modelljét. Aki úgy gondolja, hogy az amerikai életet beárnyékolja az intoleráns progresszivizmus, Orbánt idézi, mint olyan figurát, aki visszavág.
Ebben a folyamatban lévő vitában, amelyet Tucker Carlson nemrégiben tett budapesti látogatása is kiélezett, megdöbbentett David Frum, a The Atlantic munkatársa, aki a jobboldal Orbán-rajongásának éles kritikusa. Egy, az Orbán belső körének korrupcióját dokumentáló Twitter-folyamat részeként Frum a következőket írta: “2016-ban jártam Magyarországon. Újra és újra tanúja voltam egy olyan gesztusnak, amelyről azt hittem, hogy örökre eltűnt Európából: az emberek körülnéztek, hogy lássák, ki hallja őket, mielőtt hozzám hajoltak volna, hogy suttogva elmondják, amit mondani akarnak. A munkahelyüket féltették, nem az életüket – de mégis …”
Ez hasznos tweet ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, hogy milyen félelmek motiválják a Magyarországot figyelő amerikaiakat, jobb- és baloldaliakat egyaránt. Egyrészt attól félnek, hogy a trumpi populizmus egy nap elég hatalomra tesz majd szert ahhoz, hogy kritikusai a megélhetésüket féltsék. Másrészt ott van a félelem, hogy a progresszivizmus már most is ezt a hatalmat gyakorolja az Egyesült Államokban, és hogy az, amit Frum szörnyű szavakkal jellemez, az óvatos suttogó beszéd, most is fontos része az amerikai életnek.
A közvélemény-kutatások jól dokumentálják a félelmet a határozott vélemények megosztásától, különösen, ha azok ellentétesek a progresszív ortodoxiával. A Cato Intézet által végzett 2020-as felmérés például azt találta, hogy az amerikaiak 62 százaléka a politikai légkör miatt kényelmetlenül érzi magát, ha meg kell osztania a véleményét, és csak az “erős liberálisok” voltak az egyetlen ideológiai csoport, ahol a többség úgy érezte, hogy szabadon elmondhatja a véleményét. Arra a kérdésre, hogy “Aggódik-e amiatt, hogy elveszíti az állását vagy lemarad az álláslehetőségekről, ha politikai nézetei ismertté válnak?” a magasan képzett amerikaiak aggódtak leginkább. A posztgraduális diplomával rendelkező válaszadók 44 százaléka, a posztgraduális diplomával rendelkező republikánusok 60 százaléka válaszolt igennel.