Hallgassatok Csajkovszkijt

Posted by
Iván Gizella
>Hová tűnt a mosoly?
Valaki mondja már meg, mi a fene van az emberekkel? Enerváltak, idegesek, szomorúak, bágyadtak, gonoszkodók. Tele vannak panasszal. Jó, ezt megértem, szorosra kell húzni a nadrágszíjat, egyre több pénz kell a napi bevásárláshoz és még nincs vége. A kenyér ára csak most szökik majd az egekbe. A gyümölcsök meg, na arról jobb nem is beszélni. A minap vidéken egy zöldségesnél találtam eszméletlenül szép, hibátlan almát. Nem is láttam az idén ilyeneket. Még horror áron sem. Kérdem, honnan van? Ausztria. Ez vicc? Nem, mondta a kis hölgy. Na de mi híresek voltunk valaha a magyar almánkról. Hol van az már, legyintett.
Szóval így állunk. Persze nem ezen kesereg a magyar, vagyis nem csak ezen. Már-már képes vagyok azt hinni, nekünk a búsulás, a kesergés a természetes létezésünk. Mindenen képesek vagyunk feháborodni, mindenbe képesek vagyunk belekötni, s mindennek az ellenkezőjébe is.
Egyesek még a nyaraláson sem tudnak kikapcsolni. Ha a tóban egy gyerek véletlenül lefröcsköl egy napba bámuló ürgét, jó, ha nem harapja le a fejét. De az biztos, hogy a pancsoló kislánynak és az anyukájának is elrontotta a napját a nem mégy innen! kiabálással. Persze ezt is lehetett volna viccesen, kedvesen mondani, de nem, az ő habitusához éppen a kidülledt szemek és a ráncolt homlok dukált.
Nem tudom a férfi mire, vagy kire gondolt éppen az autógumin himbálózva, de az biztos, a gyereken csak kitöltötte a mérgét. Lehet, a felesége bosszantotta fel reggel, vagy éppen a főnöke adta ki az útját.
Mi bajotok van, emberek? Másokat utáltok, vagy magatokat? Vagy a politika veszi el a kedveteket? Azért próbáljatok már meg mosolyogni, kedvesnek lenni, empatikusnak. Nem kell elhúzódni a medencében, ha bejön egy cigány család, vagy egy fekete fiú. Nem harapnak.
És a pénztárnál is bátran előre engedhetitek az öreg nénit, akinek csak három tétel van a kosarában. A villamoson vagy a buszon bátran átadhatjátok a helyeteket a bottal botorkálóknak, sőt, le is segíthetitek őket a megállóban.
S ha autóban ültök, nem kell sietni. A fő, hogy odaérjetek a célhoz. Nem kell senki elé bevágni, senkit megfenyegetni, senkire rávillogni. Türelem.
Ha csak ezeket az apróságokat betartjátok, már jobb lesz a kedvetek. De a többieké is. Talán mosolyogni is lesz kedvetek.
Nem a plakátokat kell olvasgatni, mert attól csak hülyébbek lesztek, hanem Thomas Mannt, vagy gyönyörködjetek Leonardo da Vinci műveiben, vegyétek elő Verlaine verseit, vagy hallgassatok Csajkovszkijt.