Egy állandó konfliktusra épülő külpolitika

Posted by
A Hungarian Spectrum írásának magyar változataBalogh S. Éva>Ma két olyan közelmúltbeli fejleményt fogok megvizsgálni, amelyek tovább rontották az Orbán-kormány hírnevét az országon kívül, és elkerülhető diplomáciai feszültségeket okoztak.

Konfliktus Norvégiával

Az első a 214,6 millió euró (77 milliárd forint) értékű EGT- és Norvég Alapok elvesztése, amelyek Izland, Liechtenstein és Norvégia – három nem uniós ország, de az európai egységes piac részét képező ország – hozzájárulását jelentik az Európai Gazdasági Térség (EGT) társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeinek csökkentéséhez, különösen annak kevésbé fejlett régióiban.

Akik figyelemmel kísérték a közelmúlt magyar politikáját, emlékezhetnek a Norvég Alap folyósításáért felelős Ökotárs Alapítvány elleni támadásra. 2015-ben a Nemzeti Nyomozó Irodához tartozó rendőrök lepecsételték az alapítvány irodáját, és az alapítvány igazgatóját a rendőrkapitányságra vezették. A “nyomozásnak” azt kellett volna bizonyítania, hogy az Ökotárs, amelyet Norvégia választott a pénzek elosztására, valójában egy Soros György keze alatt működő bűnszervezet.

Ine Marie Eriksen Søreide, Norvégia külügyminisztere

Az Orbán-kormány azt akarta elérni, hogy szabad kezet kapjon a saját ügyintézőjének kiválasztásában, aki a hátrányos helyzetű emberek, különösen a romák érdekében tevékenykedő civil szervezeteknek juttatott pénzeket kezeli. A kormány makacssága miatt Magyarország az egyetlen a 15 kedvezményezett ország közül, amellyel a norvégok nem kötöttek együttműködési megállapodást. Mint mondtam, itt 214,6 millió euróról van szó, amelynek 10%-át oszthatja szét a kiválasztott kezelő. A többi a kormány rendelkezésére áll bizonyos projektekre. De a teljes csomag volt a tét.

Bár a tárgyalások a köztes években végig folytatódtak, megállapodás soha nem született, és 2021. augusztus 4-én a norvég kormánynak elege lett, és bejelentette, hogy “Magyarország a továbbiakban nem jogosult a 2014-2021-es Norvég Alapra”.

Az utolsó szó azonban mindig Orbáné. Tegnap a miniszterelnöki hivatal bejelentette, hogy “Magyarország nem fogadja el Norvégia diktátumát. A két ország közötti megállapodás szerint a Norvég Alap támogatásait elosztó testületet konszenzussal kell kijelölni”. Igen ám, de a több mint hatéves tárgyalások során Orbán Viktor nem hozott konszenzust.

A kormányszóvivő felvázolta a kormány álláspontját, rámutatva, hogy “a hét pályázó közül Magyarország mindenkit hajlandó volt befogadni, csak a Soros által támogatott szervezetet nem. Norvégia viszont ragaszkodott a Soros-szervezethez, és kizárta a nemzetközileg elismert pályázókat, például a Magyar Vöröskeresztet. Norvégia megszegi EGT-tagsággal kapcsolatos kötelezettségeit, és a kormány jogi lépéseket fog tenni….. Magyarország a jegyzőkönyv kedvéért közli, hogy Norvégia 77 milliárd forinttal tartozik Magyarországnak a magyar piacra jutásért.”

Az elutasított civil szervezetek között valóban ott volt a Magyar Vöröskereszt, amely eddig is bőkezű állami támogatásban részesült, és csak nemrég osztotta ki a Mészáros Lőrinc által biztosított gondozási csomagokat. Jelentkezett a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat is, amelynek elnöke Kövér László. Kedvelt pályázó volt még a miskolci székhelyű Nők a Sikerért Alapítvány, amelyet Csöbör Katalin fideszes országgyűlési képviselő alapított. A szervezet kuratóriumában ott van Kelemen Beatrix, Mészáros Lőrinc egykori felesége. Csupa “független” alapítvány, fideszes stílusban. Orbán Viktor és rendszere ismét bebizonyította, hogy nem hajlandó kompromisszumra. Ahhoz, hogy egyeduralkodók legyenek, készek voltak elvenni az ételt a hátrányos helyzetű gyerekektől. Norvégia már gondolkodott azon, hogy valamilyen alternatív megoldást vezessen be az ország és a rászorulók nagy csoportjának támogatására.

Veszekedés Szlovákiával

A másik általam fontosnak tartott téma Kövér László fellépése a Pozsonyhoz közeli Šamorin/Somorján felállított emlékmű leleplezésén. Az emlékművet az úgynevezett Beneš-dekrétumok 76. évfordulójának emlékére hozták létre, amelyek többek között azzal jártak, hogy az országban évszázadok óta honos németek és magyarok elveszítették a csehszlovák állampolgárságot. A döntés még Csehországban és Szlovákiában is vitatott. Kövér meghívása ilyen alkalmakra mindig bizonyos kockázatot jelent a magyar diplomácia számára.

Kövér hangsúlyozta, hogy “amit 1945 és 1947 között a felvidéki magyarok ellen elkövettek, az Isten és ember elleni bűn volt”. És – tette hozzá – “a magyarok nem tudták megbocsátani az ellenük elkövetett bűnöket, mert a mai napig nem kértek bocsánatot”. De “erkölcsi alapunk van arra, hogy szelíd, de rendíthetetlen türelemmel várjuk a magyarok ellen elkövetett bűnökért való bocsánatkérés és elégtétel gesztusát az eljövendő nemzedékek békéje érdekében”.

A szlovák válasz nem váratott sokáig magára. Ivan Korčok külügyminiszter a Facebookon reagált Kövér figyelmeztetésére, és kifogásolta, hogy “Magyarország legfontosabb közjogi méltóságai rendszeresen olyan történelmi kérdéseket feszegetnek, amelyek ellentétesek Magyarország kinyilvánított szándékával, hogy jó kétoldalú kapcsolatokat építsen ki Szlovákiával”. Úgy fogalmazott, hogy “csalódott, hogy Budapestről folyamatosan nekünk címzett üzeneteket és előadásokat hallunk a közös történelmünkről. Azt pedig határozottan visszautasítom, hogy Magyarország második legmagasabb közjogi méltósága szükségét érzi annak, hogy egyenesen Szlovákiába jöjjön, hogy a saját történelemszemléletét ismertesse”. Ráadásul megjegyezte, hogy Szlovákia nem a Felvidék, a magyar elnevezés azokra a területekre, amelyek ma Szlovákiát alkotják.

Ivan Korčok, szlovák külügyminiszter

Ezt egy diplomáciai jegyzék követte, amelyben felszólította a magyar felet, hogy kövesse a szokásos és szokásos diplomáciai eljárásokat, és előzetesen tájékoztassa a szlovák felet a látogatás céljáról. Bár a Fidesz-barát Körkép sovinisztának nevezte Korčokot, nem hiszem, hogy túl nagy kérés lenne, hogy Budapest kövesse a nemzetközi diplomáciai gyakorlatot. Azt is gondolom, hogy a múltbeli sérelmekre való állandó hivatkozás mindkét ország számára kontraproduktív. Minden magyar panaszra mindig jut egy szlovák is. Korčoknak igaza van abban, hogy a jelenre és a jövőre kell koncentrálni a múlt nagysága vagy igazságtalansága helyett.

Ami Korčokot illeti, ő Szlovákia első számú diplomatája, aki éveket töltött Szlovákia képviselőjeként az Európai Unióban, valamint németországi és washingtoni nagykövetként. Szilárdan hisz az erős Európai Unió és a NATO mellett, és elkötelezett híve a transzatlanti kapcsolatoknak. Kétlem, hogy soviniszta lenne. Biztosan igaza van abban a rossz szokásban, hogy magyar méltóságok jelennek meg Szlovákiában, és hangoztatják az ország történelmi sérelmeit.

Kövér egyébként nem az első, aki alkalmatlanul jelenik meg a szomszédos országban. Sólyom László, 2005 és 2010 között Magyarország köztársasági elnöke is szokta a magyar nemzeti ünnepeket Szlovákiában és Romániában tölteni, állítólag magánemberként, mígnem a szlovák hatóságok 2009-ben végül megtiltották neki, hogy augusztus 21-én, azon a napon, amikor 1968-ban a Varsói Szerződés csapatai, köztük magyarok is, megszállták Csehszlovákiát, átlépje a szlovák határt. Így Sólyom ehelyett a Komárom-Komárno hídon tartott sajtótájékoztatót, a magyar oldalon maradva, nem kis diplomáciai bonyodalmat előidézve.

Dávid Ferenc, aki a Demokratikus Koalíció gazdasági tanácsadója, Kövért “megkeseredett, zavaros gondolkodású embernek nevezte, aki veszélyezteti a jó kapcsolatokat Szlovákiával”. Kövér itthon is elég bajt okoz, de külföldön potenciálisan halálos.

2021. AUGUSZTUS 5.

Balogh S. Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.

Címkép: Magyar külügyminiszter súgóval. Békési Joe rajza