A zsidóság és a gojság öröme az ojság

Szele Tamás
>Látom, hogy egy igen nagyrabecsült kolléga úr épp a nagyváradi zsidósággal próbál foglalkozni, holott Nagyváradot finoman fogalmazva sem ismeri. De szakért.

Hát szakértsen, én, mint nagyváradi is, izraelita is, talán jobban értenék a dologhoz, de én meg pont ezért nem szakértem meg. (Akarok én még Váradon zsinagógába menni…)

Azért egy régi vicc jut eszembe:

– Reb Solomon ben Zuckertort, ön felvételét kérte hitközségünkbe.

– Igen, rabbileben.

– Ugyanakkor, mivel Nagyváradon született, és az ottani hitközség levéltára a második világháború alatt a biztonság kedvéért háromszor is leégett, nem lehetünk bizonyosak abban, hogy valóban hittestvérünk-e.

– Mutassam be a tárgyi bizonyítékot?

– Felesleges. Úgy határoztam, hogy próbaidőre tagja lehet hitközségünknek, de ennek tartama alatt háromszoros adót kell fizetnie.

– Arról szó sem lehet!

– Átment a vizsgán. Felvettük, mától rendes tag hitközségünkben.