Posted by A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
>Balogh S. Éva
>Élénk vita bontakozott ki az elmúlt 24 órában a Hungarian Spectrum oldalain, miután megjelent a legutóbbi írásom Tucker Carlson magyarországi látogatásáról. A vita nem is annyira a látogatásról önmagában szólt, mint inkább arról, hogy honnan származik az a pénz, ami a magánalapítvány által fenntartott Mathias Corvinus Collegiumot “tehetséggondozásra” szakosodott, gazdag oktatási intézménnyé tette. Mint tegnapi bejegyzésemből kiderült, az MCC pénzügyi bónuszának közel fele a magyar állam MOL-ban lévő részesedéséből származik.
Lássuk tehát, hogyan jutott a magyar állam ehhez a jelentős MOL-pozícióhoz. Még mielőtt az államnak bármilyen pénzügyi érdekeltsége lett volna a cégben, a céget “stratégiai jelentőségű” vállalatnak tekintették. Ezért volt nagy a felzúdulás, amikor az OMV AG, Ausztria legnagyobb tőzsdén jegyzett olajipari vállalata 2009-ben eladta 21,2%-os részesedését a MOL-ban az orosz Surgutneftegaz nyersolajtermelőnek. A Szurgut az egyik legátláthatatlanabb és politikai kapcsolatokkal rendelkező orosz energetikai cég hírében áll. Az elszámolási ár 63,10 euró volt részvényenként, ami 100%-os prémiumot jelent a MOL záró részvényárához képest.
A magyar kormány nem volt túlságosan boldog, de nem tudták megakadályozni, hogy az OMV annak adja el a részvényeit, akinek akarja. A Gyurcsány-kormány mégis komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a MOL ügyei feletti szurguti befolyást visszaszorítsa. A magyar parlament elfogadott egy jogszabályt, amely megfosztotta a Szurgutot a MOL üzleti döntéseivel kapcsolatos ügyekben való szavazati jogától. A Gyurcsány- és a Bajnai-kormány idején homályosan felmerült, hogy megpróbálják megvásárolni a Szurgut részesedését a MOL-ban, de komoly kísérletre nem került sor, tekintettel az országnak – pénzügyi válság idején, 2008-ban és 2009-ben kialakult – kilátástalan pénzügyi helyzetére.
Röviddel az új Orbán-kormány beiktatása után kiderült, hogy Moszkva és Budapest között kiterjedt tárgyalások folynak, amelyek a Szurgut-részesedés esetleges megvásárlásáról is szóltak. 2010. november 30-án, Orbán Viktor moszkvai látogatása után az oroszok bejelentették, hogy Putyin és Orbán valóban tárgyaltak a Szurgut MOL-részvényekről, és a tárgyalások folytatódnak. Hónapokig csend övezte ezeket a tárgyalásokat, amelyeket nagyrészt Fellegi Tamás folytatott, aki többször is járt Oroszországban, feltehetően a Szurgut-részesedés esetleges megvásárlásával kapcsolatban. Október 24-én diadalmasan jelentette be, hogy a Szurgut és a magyar kormány közötti üzlet az év végéig létrejön.
Fellegi, Orbán Viktor szakdolgozatiának a tanácsadója volt, amikor az ELTE jogi karának hallgatója volt, nem értett a politika és a diplomácia árnyalataihoz. Így bejelentését azonnal letagadták és felülről korrigálták. A szurguti részesedés átruházásával kapcsolatos megállapodás – magyarázták – nem fog az év vége előtt lezárulni, mert előbb “lesz egy találkozó a két miniszterelnök között, [akik] kidolgozzák az ágazat kereteit”. Számomra ezek a szavak, amelyek akkor jelentéktelennek tűntek, most új értelmet nyertek. Jávor Benedek, akkor még LMP-s országgyűlési képviselő volt az egyetlen, aki – amennyire meg tudom állapítani – sejtette, hogy a két miniszterelnök közötti tárgyalások milyen veszélyt rejtenek magukban. Ő arról a reális lehetőségről beszélt, hogy mivel Szurgut nem volt hajlandó eladni a részvényeit, Magyarország talán valami mást ajánlott fel csábításként az oroszoknak, például a paksi atomerőmű bővítését.
2011. május 24-én Orbán Viktor bejelentette, hogy “a mai napon Magyarország visszavásárolta Oroszországtól a MOL 21,2%-os részesedését”. Azt mondta, hogy “ez több volt, mint egy vásárlás, ez egy kemény küzdelem volt”. Azonban “nemzetstratégiai szempontból sikerült az egyik legfontosabb vállalatot biztos kezekbe helyezni”.
A Political Capital, a divatos politikai agytröszt akkor úgy vélte, hogy “a felvásárlás [a magyar fél számára] külpolitikai siker”, különösen, ha a paksi atomerőmű bővítése volt az az ár, amit a magyarok a szurguti részesedésért fizettek.
A valóságban a magyar kormány drágán fizetett a MOL-részesedésért. A Hungarian Spectrum egyik, a részvényértékelésben jártas olvasója kifejtette, hogy “ezzel a vásárlással a [MOL] P/E arány 24:1-re ugrott. A P/E az ‘ár’ és az ‘árbevétel’ rövidítése. Ez az arány nagyon magas ebben az üzletágban. Például a Shellnél, ahol ez az arány 11:1”. Röviden: az Orbán-kormány buzgóságában túlfizetett a szurguti részesedésért.
Durva számításaim szerint a magyar állam részesedése a MOL-ban 2020-ban, amikor a Mathias Corvinus Collegiumnak 82 millió MOL-részvényt adott 1,905 forintos részvényenkénti áron, körülbelül 1,306 milliárd dollárt ért. Mai árfolyamon számolva az MCC által ajándékba kapott 82 millió MOL-részvény az állami részesedés mintegy 40%-át (521 520 000 dollár) tette ki.
Összefoglalva tehát a történet ívét, Orbán Viktor – valószínűleg politikai okokból – úgy döntött, hogy megveszi az orosz tulajdonú MOL-részesedést, ami a túlzó vételár mellett egy hatalmas oroszországi hitellel is járt a Paks II. meghosszabbításának megépítéséhez. Kilenc évvel később pedig, amikor Orbán aggódik a jövője miatt, úgy dönt, hogy az állami tulajdonú MOL-részvényekből új, hozzá lojális jobboldali kádereket hoz létre nemcsak Magyarországon, hanem a környező országokban is. Az országot szégyentelenül kifosztják minden egyes lépéssel.
2021. augusztus 4.
Balogh S. Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.
Címkép: Értéktőzsde