Még egyszer a szárnyas lóról

Posted by

Fábián András

>A szárnyas ló nevét görögül se, de még magyarul, vagy héber nyelven sem írom le. Legyen elég annyi, hogy ez egy olyan állat, amelynek apukája a tenger istene volt, és a görög regék és mondák szerint ezen a paripán lovagolva törnek a költők az ég és az ihlet felé. Ha kimondanám a nevét – amit persze nem teszek – rögtön tudná persze mindenki, akárki, hogy nem a lószerű madárra, vagy madárszerű lóra gondolok, hanem egy olyan lehallgató berendezésre, amelyről e lángoktól ölelt kis országban még kérdezni sem szabad. Lényegében nincs is.

Szem és fültanúja voltam az RTL Klub híradójának riportere és a magyar belügyminiszter között lezajlott röpke párbeszédnek. Nevekről megint ne essék szó. A szerencsétlen riporter kolléga bátortalanul megkérdezte az elhaladó miniszter urat, hogy vásárolt-e a magyar állam szárnyas lovat, valóban, mint hírlik. A láthatóan felkészült riportalany rezzenéstelen tekintettel azonnal úgy megfenyegette a kollégát, hogy az sakk-matt lett, a bunkósbot méretű mikrofon pedig megremegett a kezében: „Maga itt engem államtitok sértésre akar rávenni, ami bűncselekmény. Márpedig, ha én válaszolok az ön kérdésére, akkor én az államtitoksértés bűncselekményét követem el, maga meg felbujtó lesz, vagyis súlyos börtönbüntetést kockáztat.” Valami ilyesmit válaszolt a sokat látott és tapasztalt politikus. Nem szégyellem, bevallom férfiasan: én ebben a pillanatban magam alá piszkítottam. Rögtön két, lényegében egymásnak ellentmondó kérdés villant át az agyamon: Igaz ez? illetve: Ugye, ez nem lehet igaz?

Azóta is álmatlan hánykolódással telnek az éjszakáim. Folyton az jár a fejemben, hogy ez a tényállás vajon már a készülő új Btk. szerint fogalmazódott meg, avagy a régi módosítója kerülhetett ki idő előtt az Országgyűlés marcona és cseppet sem kedves elnökének titkárságáról. (Jegyzem: ez viszont valószínűleg a szolgálati titok megsértése esetének fennforgását feltételezi).

OK, OK, abbahagyom. Nem hülyéskedek tovább. Elég, ha a belügyminiszter úr hülyéskedik, na jó, viccelődik, ebben a komoly kérdésben. Persze a riporter kolléga is megéri a pénzét. Ilyen kérdést a szakma szabályai szerint nem teszünk fel. Ugyanis mindenki tudja, hogy a magyar kormány igenis vásárolt szárnyas lovat. A külügyminiszter szerint, meg nem is tudom még melyik miniszter szerint mindenki vásárol ilyen eszközöket. Csak nem használt. Ráadásul az ellenzék is tudott a vásárlásról. Míg lócitrom van veréb is van, tartja a mondás. Miért pont szárnyas lovat ne vett volna ez a magyar kormány. Vett és a hallgatás, a válaszok megtagadása egyértelmű beismerés. Lehallgatott vele újságírókat, tudósokat, közéleti embereket? Persze, hogy lehallgatott. Lista van azokról, akikkel ezt tette. Kik ezek az emberek?  Valaki megküldött a párizsi központú Forbidden Stories oknyomozói hálózatnak és az Amnesty Internationalnek egy hatalmas, nyilván korántsem teljes, telefonszám-listát. E (sorosbérenc) szervezetek a lista feldolgozására és a cikkek elkészítésére titokban létrehozták a „(itt a szárnyas ló neve olvasható) -projektet”. Ennek az eredményei viszont rövid időn belül publikusak lettek és kiderült, hogy a botrány akár 300 magyar állampolgárt is érinthet.

Hol itt a titok? – kérdezheti az efféle dolgokban magát járatlannak álcázó polgár. Hiszen nap, mint nap kerülnek elő az újabb és újabb, telefonszám alapján azonosított nevek, címek, rangok és cafrangok. Egy valóságos Viki-líks van itt kibontakozóban. Nem, ne tessék kijavítani! Ez a magyar titok-kiszivárogtatás a magyar miniszterelnökhöz, Orbán Viktorhoz köthető. Innen a viccesnek szánt névadás: Viki-líks. Bocsánat a szóért, de kussolnak is az érintettek, mint szagos müge a fűben. Ennyire volt képes a milliárdokért fenntartott, kék alapon sárga emojis marhaságokat gyártó, nemzeti konzultációs hülyeségeket kiötlő agytröszt. Rogán Tóni, Habony Árpi, Dömötör államtitkár és a „csapat”. Elcsapni őket, prémiumukat megvonni!

Ha engem kérdeznek ugyanis, én azonnal tudtam volna ennél sokkal jobb tanácsot is adni. Tessék a háttérhatalomra hivatkozni. Macron francia elnök, miután bejelentette, hogy őt is lehallgatták, ezt tüstént megtette, és haladéktalan vizsgálatot követelt izraeli kollégájától. Miből állt volna Orbánnak is felháborodni?! Soros és Brüsszel összefogása itt és most tálcán kínálta fel magát.

Ehelyett elhallgatások és félrenézések. Egyértelmű lebukás. Méghogy államtitok. Ugyan már! Hiszen ez nyílt beismerése annak, hogy a külföldi sajtó, de még az utca egyszerű embere is többet tud az ügyről, mint a magyar titkosszolgálatokat felügyelő miniszterek. Az se egy nagy durranás, hogy kiket hallgattak le és miért. Nyilván azokat, akiknek a tevékenysége érdekes lehetett a számukra. A politikai ellenfelüket, az ellenérdekelt újságírókat és volt, aki még a szeretőjét is. Mocskos ügyek ezek. Ezért a nagy titkolódzás. Volt olyan is, akit megöltek, volt olyan, akit bebörtönöztek és volt, akit súlyosan kompromittáltak ezeknek a lehallgatásoknak az eredményei alapján. Máshol persze. Nem itt. Idegen és távoli országokban. Idegen kultúrákban.

Tetszik még emlékezni Julian Assange-ra? Ő volt a WikiLeaks atyja. Leleplezte az amerikai manipulációkat Afganisztánban és Európában. Nem is tudták elkapni emiatt, hát produkáltak két rosszhírű szépleányt, akik megvádolták az ősz hajú, nagyszakállú mikulássá öregedett hajdani szépfiút, hogy erőszakot követett el rajtuk. Al Caponét sem tudták elkapni a töméntelen gyilkosság miatt. Adócsalásért került börtönbe. Annyi szalonképes megoldás létezik a titkosszolgálatok világában!

Most meg jön a belügyminiszter úr egy ilyen „felbujtó”-dumával. Hát, mint talán már említettem volt, én magam alá piszkítottam. A röhögéstől. Egy országban, ahol egy ilyen szárnyas ló eset megtörténhet, és a kormány ezt a maga ostoba módján be is ismeri, a miniszter úr nyugodtan bezsuppoltathatta volna azt a jóembert a közeli őrszobára, hogy ott aztán addig verjék, amíg azt is elfelejti, hogy mi a foglalkozása. Efféle fasiszta diktatúrákban ugyanis így szokás bánni ezekkel a hazug, minden lében kanál firkászokkal, ha már a lehallgatás sem használ.

 

Pápai Gábor: Ménesgazda
Megjelent a Népszavában